2019.05.01.

Kiszámolták a fogyatkozáskor a Holdba csapódott meteorit sebességét és méretét

Január 21-én hajnalban sokan élvezhettük a teljes holdfogyatkozás látványát, sokan fényképezték is világszerte. A jelenség szépségén túl külön érdekességként láttak napvilágot a hírek a fogyatkozás ideje alatt a Holdba csapódott meteoritról, amelynek felfénylését több fotós is megörökítette. Szerencsére nemcsak ők, hanem a holdi meteoritokat figyelő rendszer, a MIDAS is, amelyet spanyol csillagászok üzemeltetnek, s ennek köszönhetően a jól kalibrált felvételekből számításokat is lehetett végezni. Maga a becsapódás a teljesség beálltát követő 21. másodpercben történt.
A becsapódás okozta felfénylés 0,28 másodpercig tartott, s ez volt az első, amelyet egy holdfogyatkozás ideje alatt sikerült megörökíteni. A MIDAS projektjét irányító Madiedo professzor megjegyezte, hogy fényesebb volt a villanás, mint a legtöbb, amelyet a rendszerük eddig, más alkalmak során megörökített. A MIDAS rendszere ráadásul több hullámhossztartományban is figyelte és rögzítette a Holdat, s ez tovább javította a felvételek elemzéséből kinyerhető adatok pontosságát azzal, hogy a felvillanásként észlelt esemény valós hőmérsékleti viszonyait is megmutatja.
A fogyatkozás idején a MIDAS távcsövekre applikált műszereit úgy állították be, hogy a Hold felületének egy-egy adott részét legalább két eszköz is megfigyelje egyidejűleg, s a teljes Hold felületét lefedték a műszerek. Azzal, hogy több műszer is figyel egyazon területet, kizárhatják azt, hogy nem meteoritbecsapódás, hanem valami egyéb felvillanás került a felvételre (pl. műholdvillanás, vagy az érzékelőt érő kozmikus sugár).
Az elemzésekből az kiderült, hogy nem valamely meteorrajhoz tartozó (ekkor egyébként csak kisebb, igen gyenge rajok voltak aktívak), hanem 99% valószínűséggel sporadikus meteorit csapódott a Hold adott területére. Ezek átlagos becsapódási szögéből és sebességéből kiindulva léptek tovább az elemzéssel. A rögzített felvillanás fénygörbéjét is megvizsgálták, vagyis azt, hogy az egyébként rövidke pillanat során hogyan változott a felvillanás fényereje.
Ezen adatokat felhasználva sikerült kiszámítani, hogy a becsapódó égitest sebessége valószínűleg 17 km/s (61.200 km/h), s ehhez társíthatóan kb. 45±8 kg tömegű volt. Attól függően, hogy a meteoroid milyen összetételű és sűrűségű volt, az átmérője 29,2 ± 2cm (sűrűbb, kondrit jellegű meteoroid esetén) illetve 66 ± 4cm (üstökös eredetű kisebb sűrűségű meteoroid esetén) lehetett, ha a sporadikus meteoroidokra számított átlag sűrűséget veszik alapul, akkor az átmérő 36 ± 2 cm lehetett. A becsapódáskor fellépő legmagasabb hőmérséklet a felfénylés alapján 5.400°C (5.700 ± 300 K), a becsapódás energiája 1,5t TNT-nek megfelelő lehetett a számítások szerint.

Azt is megbecsülték a kutatók, hogy vajon mekkora kráter keletkezhetett a becsapódáskor: 10-15m átmérője lehet. Ez már bőven belefér abba a tartományba, amelyet pl. az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter), Hold körül keringő szonda képes érzékelni, s remélhetőleg mihamarább sort is kerítenek majd arra, hogy a friss becsapódás nyomát megkeressék a felvételeken. Ha ez sikerül, akkor a kráter pontosan meghatározható méretéből vissza lehet következtetni arra is, hogy a fenti, a Földről végzett megfigyelések alapján számított értékek mennyire állnak közel a valósághoz. Mivel számos ismeretlen tényező esetében feltételezhető átlagértékekkel számoltak a szakemberek, a kráter megtalálásával pontosíthatóak lesznek majd ezek az értékek, s a holdi felszínbe csapódott meteorit valós adataira derül fény, illetve a felhasznált számítási módszerekről is kiderülhet, hogy az adott esetre vonatkozó adatok mely feltételezések alapján álltak legközelebb a tényekhez. Ezzel pedig a későbbi, hasonlóan földi eszközökkel észlelt felvillanás-becsapódás események pontosabb számításaihoz is hozzájárulnak majd a megfigyelések.

A kutatók egy rövid videós összefoglalót is készítettek a cikkhez

 

A holdi becsapódások megfigyelése a Földet elérő, lehetséges becsapódásokat okozó meteoroid-populációról is árulkodik, s nem kevésbé fontos a közeljövőben majd a Holdon tevékenykedő űrhajósok, eszközök, és az ott felépítendő bázisok építményeinek biztonsága szempontjából.

A kutatási eredményt a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society április 27-én tette közzé, a teljes cikk olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

5/5 (1)

Értékelés

About the Author: