A világűr meghódításának első lépéseit a hidegháborús időszak technikai versengése serkentette, a szembenálló orosz és amerikai felek egymást minden lépésben felülmúlni vágyó fejlesztései és céljai vitték előre az űrtechnikát. A Szovjetunió felbomlása után persze a versenyszellem nem tűnt el, azonban a politikai helyzet stabilizálódásával egyre inkább a két nagyhatalom összefogása került előtérbe, s ennek köszönhetjük ma az Nemzetközi Űrállomást is.
Mára sokat változott az űriparban a nemzetközi színtér, az egykori két nagyhatalom mellett megjelent egyre több kisebb is, ezek azonban gyors fejlődésüknek köszönhetően mára közel egyenrangú résztvevők, így a tudományos munkában egyre fontosabb szerepet vállaló Európai Űrügynökség (ESA), amely számos ország összefogását jelenti, illetve a kínai űrhivatal (CNSA), amely viszont a hatalmas országot tudja erős háttérként maga mögött. Azonban az űr meghódítása túl drága és technikailag bonyolult mulatság még egy ekkora országnak is, így Kína jó ideje keresi a lehetőséget az orosz űriparral való együttműködésre.
Jelenleg a legnagyobb anyagi ráfordítást igénylő feladat az ISS fenntartása és fejlesztése, amit a NASA, a Roszkozmosz, az ESA és a japán JAXA közös munkával lát el, azonban az oroszok már évek óta pedzegetik, hogy kilépnek a projektből.
Ennek hatalmas hátulütője lenne: jelenleg csak az oroszok képesek ugyanis embert küldeni az űrállomásra, és bár előrehaladott állapotúak az amerikai fejlesztések az emberes űrrepülések újrakezdésére, az űrsikló program leállítása óta igazán nagy előrelépés nem történt az USA-ban. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy az oroszok kilépésével az ISS működése leállna…

Az orosz-amerikai politikai kapcsolatokban lévő fennakadások (bár a hidegháború időszakát nagyságrendileg sem éri el a probléma) arra késztetik az orosz űrhivatalt, hogy más irányban keressen partnert a világűrben zajló tevékenységéhez. Ebben egyetlen kézenfekvő lehetőséget a kínaiak jelentenek, akik már évek óta ostromolják az oroszokat az együttműködési kérelmeikkel. A kínaiak jelenleg kísérleti űrállomásai (a Tienkung-1, amelynek pusztulását az elkövetkező néhány hétre várják, ill. a Tienkung-2) után egy nagyobb keringő egységet is szeretnének létrehozni, amelyet 2020-ban indítanának. Az új kínai űrállomás az egykori Mir orosz űrállomáshoz hasonló típusú, több modulból álló lenne, s a munkálataikhoz a kínai űrügynökségnek partnerekre van szüksége – az oroszokon kívül a japán és az európai ügynökségek is kaptak partneri felkéréseket.
Az oroszok szerepe ebben a viszonyban elsősorban a technikai részben rejlik, hiszen a rakétáik és az űrállomásokon végzett munkájuk tapasztalataik is jóval gazdagabbak a kínaiakénál.
Az oroszok kínai űrfejlesztésekbe kapcsolódásának fő akadálya az elmúlt évek során csak az volt, hogy a leendő kínai űrállomás 41-43 fokos inklinációjú keringési útvonala alapján nem lesz a 46-os szélességen fekvő Bajkonurból (és persze Vosztocsnijból sem) könnyen elérhető, a bajkonuri fellövéseknél az ISS felé tartó hajók „egyenes” útja helyett erős kitérőt kellene tennie a rakétáknak, ami rengeteg plusz üzemanyagot jelent, s így kisebb hasznos terhet is. Mivel a kínaiak a saját szecsuáni (28. szélességen elhelyezkedő) űrkikötőjük okán természetesen ragaszkodnak a nekik kedvező pályához, ezért ha az oroszok szeretnének bekapcsolódni a munkába, akkor más megoldást kell keresni. Erre adhat lehetőséget az oroszok tengeri kilövőállása.

Jelenleg a Sea Launch még csak kereskedelmi űrfeladatok ellátására képes, számos műhold pályára juttatását végezték már el, azonban az oroszok reményei szerint az egykori olajfúrószigetből átalakított úszó kilövőplatform alkalmas lehet a kínai partneri kapcsolathoz szükséges emberes űrhajók indítására is. Annyi bizonyos, hogy ha létrejön az orosz-kínai partnerség a kínai űrállomás kiépítésében és üzemeltetésében, az oroszok csak akkor lesznek ebben hajlandóak részt venni, ha saját tulajdonú helyszínről tudnak emberes űrhajókat küldeni a majdani űrállomásra.
Március 2-án az orosz és a kínai űrügynökségek aláírtak egy együttműködési memorandumot a Holdra küldendő robotszondák közös fejlesztéséről. A kínaiak szeretnének emberes holdi küldetéseket is megvalósítani majd a saját űrállomásuk elkészülte után, az orosz partneri kapcsolat ehhez is igencsak nagy segítség volna, s kölcsönös előnyökkel járna mindkét ország számára. Az erre vonatkozó lehetséges orosz tervekről március közepéig fog a Roszkozmosz összeállítani egy dokumentumot.
Azonban ezek az előzetes tapogatózások és óvatos tervek még nem jelentenek aláírt partneri szerződéseket, viszont az oroszok részéről egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a jelenlegi amerikai partneri kapcsolatok helyére a kínait beilleszteni a saját űriparuk jövőjébe.

No de mi lesz az USA emberes űrrepüléseivel, ha az oroszok idő előtt felbontják az ISS-en való szerepvállalásukat? Kénytelenek lesznek még nagyobb erőkkel a saját fejlesztéseiket hajtani a kereskedelmi partnerekkel (mint pl. a SpaceX) együttesen. Ám akárhogyan is dönt majd a Roszkozmosz, a döntésnek az emberes űrrepülésekre, s mindhárom érintett ország, és persze az összes űrhatalom jövőjét illetően igen nagy hatása lesz majd.

Eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)