2018.03.22.

Kettőscsillag-rendszerből érkezhetett az ‘Oumuamua

A 2017. októberében felfedezett csillagközi látogató, az ‘Oumuamua nevet kapott aszteroida az új kutatások sztárja, nemcsak a közérdeklődés nagysága, hanem egyedisége miatt is vonzó a kutatók számára. Két új kutatás is foglalkozik a távoli látogatóval, az egyik az eredeti naprendszerét és a látogató objektum természetét vizsgálta meg elméleti számítások alapján, a másik kutatás pedig az őt útnak indító rendszer központi csillagára koncentrált.

A bolygórendszerek keletkezése során igen gyakorira becsülik azt, hogy a már megformálódott bolygók gravitációs hatásának köszönhetően a rendszerben kialakuló kisebb égitestek (pl. üstökösök, bolygókezdemények) kilökődnek az adott rendszerből és a csillagközi térben folytatják életüket.
Ahhoz, hogy egy ilyen égitest kilökődjön a saját naprendszeréből, azok a rendszerek alkalmasak, ahol a csillaguktól viszonylag távol alakulnak ki nagy méretű gázbolygók (a mi Jupiterünkhöz hasonló nagyságra és távolságra gondoljunk), ellenkező esetben a kimozdított égitestek a naprendszerük belsejében esnek fogságba, s valószínűleg valamely belső bolygóba csapódva végzik. Minél instabilabb a pályája egy-egy, a csillagától távol kialakuló óriásbolygónak, annál nagyobb eséllyel indít csillagközi útra valamely más égitestet, bolygókezdeményt a saját rendszeréből. E távoli naprendszerek kezdeti tömegének nagysága is pozitív összefüggést mutat a kilökődő égitestek számával, leginkább azért, mert e rendszerekben tudnak kialakulni olyan óriásbolygók, amelyek elősegíthetik a folyamatot.
Az ismert exobolygó-rendszerek közt viszont egyáltalán nem gyakoriak az olyanok, ahol a napjuktól távol lévő gáz- vagy jégóriások keringenének (kb. 10% ilyen), az a jellemző, hogy hiányoznak ezek az óriásbolygók a távoli rendszerekből.
A kutatók egyúttal arra is választ kerestek, hogy valóban aszteroida, vagy inkább letakarított üstökösmag lehet-e az ‘Oumuamua, s arra jutottak, hogy az esélye sokkal nagyobb az utóbbinak. Ennek az oka, hogy könnyebb a rendszeréből kilökni egy a napjától távoli üstököst, mint a közel keringő aszteroidákat, ráadásul az üstökösök száma nagyobb is az aszteroidáknál pusztán a keletkezési helyük okán, persze a helyzet itt is függ az adott rendszer össztömegétől, illetve a központi csillaga tömegétől.

A másik kutatás azt vizsgálta, hogy mennyire hatékonyak a kettőscsillag-rendszerek a hasonló objektumok kilökésében, illetve milyen ezen rendszerek előfordulási gyakorisága a galaxisunkban. A kettőscsillag-rendszerek esetében a két csillag egy közös tömegközéppont körül kering, a bolygórendszerük pedig e két csillagot magában foglaló porkorongból alakul ki. Az eddig talált exobolygók közt számos akad, amelyek kettőscsillagok körül keringenek. Az ilyen rendszerek kialakulása során a pályák instabilitása nagyobb, így a kettőscsillag-alapú bolygórendszerekből sokkal könnyebben tudnak aszteroidák is kilökődni, így nem kell azt feltételezni az ‘Oumuamua-ról, hogy üstökösmag lehetett (lásd a cikk előző része az első tanulmányról). A kutatást jegyző Alan Jackson megjegyezte, hogy fura, hogy az első csillagközi látogató, amit észleltünk a Földről, pont egy aszteroida, hiszen sokkal gyakrabban lökődnek ki üstökösök a saját naprendszereikből. Pont emiatt is kezdtek vizsgálatba, s az elvégzett számításaik alapján jelentős esélye lehet annak, hogy az ‘Oumuamua szülő naprendszere egy kettőscsillag-rendszer, amelynek egyik tagja nagy tömegű és forró, kékesfehér csillag, az aszteroida a bolygókeletkezési fázis során indulhatott útnak onnan. Az ilyen rendszerek kellő számban megtalálhatóak a galaxisunkban ahhoz, hogy valós esélye legyen egy onnan érkező égitestnek.
A kutatók úgy vélik, hogy a jövőben felfedezendő, a csillagközi térből a Naprendszerünkbe érkező látogatók közt több lesz persze az üstökös tulajdonságokat mutató, ráadásul ezeket a közeledésükkor észlelhető felszíni aktivitás miatt könnyebben észre is vehetjük majd.

A kutatásokról a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóirat számolt be február 26-án, illetve március 19-én itt és itt. A Toronto University pedig itt.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: