Az elmúlt hónapok során sokszor írtunk az InSight szonda Vakond nevű fúróberendezéséről, illetve a vele kapcsolatos problémákról. Az olvasók sokaságában is felmerültek kérdések e berendezéssel kapcsolatban, s úgy fest, a DLR (a Vakond egyik gyártója, a német űrhivatal) hasonló kérdésözönbe futhatott bele, mivel közzé tették a leggyakrabban felmerülőket, a válaszokkal együtt. Valószínűleg az olvasóink is örömmel veszik majd ezt a kis magyarázatot.

***

1. Miért nem lehet a Vakondot más pontra áthelyezni?

A Vakond a HP3 berendezésének a része, s úgy készült, hogy a teljes tartószerkezettel együtt lehetett csak mozgatni, vagyis a leszállóegységről a talajra helyezni- magán a Vakondon nincs fogantyú, amit a robotkar megmarkolhatna, mivel eleve nem mozgathatóra tervezték.
Azonban, még ha lehetne is mozgatni, az se jelentene megoldást a felmerült problémákra. Az irányítócsapat teljesen biztos benne, hogy a talaj kohéziója okozza a problémákat, és ez a leszállóegység körül, igen nagyon valószínű, hogy mindenütt teljesen ugyanolyan, mint a Vakond által megfúrt ponton. Így semmi értelme nem lenne annak, hogy átpakolják.
***
2. Miért nem fúróberendezés került a műszerre a kalapács helyett?

Egy fúróhoz sokkal nagyobb és erősebb motorra lenne szükség, mint ami az InSight fedélzetén elfért volna, s ehhez ráadásul több energia is kellene, mint a szonda napelemei által gyakorlatban biztosítható. Továbbá a fúróberendezésnek kellene egy olyan ellentámaszték, amely a motor ellenkező irányú elpörgését megakadályozza, illetve a fúrót a talajba benyomó eszköz is kellene. A 2,7 cm vastag és 40 cm hosszú Vakond kimondottan könnyű, és arra tervezték, hogy a leszállóegység adta korlátokon belül képes legyen ellátni a feladatát. Gyakorlatilag hasonlóan működik, mint egy cölöpverőgép. A Vakond hengere belsejében egy kis motor helyezkedik el, amely fogaskerekek segítségével egy rugót lassan összenyom, majd hirtelen elenged, s ez hajtja a volfrám kalapácsfejet, amely a Vakond hegyére mér belülről így egy-egy ütést, 3,7 másodpercenként.

3. Biztos, hogy nem kőbe ütközött a Vakond?

Az irányító csapat legnagyobb része teljesen biztos benne. Többek közt amiatt is választották az InSight leszállóhelyéül az Elysium Planitia-t, mert itt a felszínen is kevés a kő, s ebből arra következtettek, hogy a felszín alatt is hasonló a helyzet. Emellett a Vakond a kb. 10 centis nagyságig, kövekkel találkozva képes azokat kikerülni, ill. a kalapácsütéseivel apránként eltolni az útból, ha már teljes egészében a talajszint alá került. Az október végén tapasztalt „kiugrás” oka még kérdéses.
***

4. Mennyire lehet a laborban utánozni a marsi gravitációt a szimulációs vizsgálatok során?

A JPL kaliforniai tesztlaborja nem teljes másolatokat használ a robotkaros szimulációkhoz, hanem tömegarányos „modell” berendezéseket, ezzel lehet utánozni a marsi gravitációt. Egyes kísérletekhez azonban ez sem elegendő, ilyen pl. pont a Vakond is, még az arányosítást követően sem lehet teljesen a marsihoz hasonló körülményeket biztosítani. Így sajnos sem magát az alacsony gravitációt nem lehet a Vakond kalapálása esetében szimulálni, és az sem lehetséges, hogy egy könnyűre gyártott Vakond-utánzat képes legyen a marsi „éles” Vakondhoz hasonló erőt kifejteni a kalapáláskor.
***

5. Elképzelhető-e, hogy a kalapács károsodott valahogyan?

Semmilyen észlelhető különbséget nem láttak a Vakond teljesítményében, sem a marsi időszaka alatt, sem még a földi tesztekhez képest sem. Mivel az InSight szeizmométere képes minden egyes kalapácsütés keltette rezgést ezredmásodperces felbontású vibrációkként rögzíteni, ezeket is elemezni lehet. Az eddigiek során semmi jel nem utalt arra, hogy gond lenne a kalapáló berendezéssel.
***

6. Mit lehet tanulni a Vakond és a marsi talaj közt kialakult problémákból?

Az Opportunity és a Spirit roverek helyszínein található homokos talajra számítottak a szakemberek itt is, így ennek a laza szerkezetű talajnak a tulajdonságait figyelembe véve készültek a tervek is. Azonban, mint kiderült, az InSight helyszínén a talaj mechanikai tulajdonságai alapvetően mások, mint az eddigi leszálló egységek bármelyikén. Az, hogy tág üreg képződött a Vakond körül, hogy nem akart az elvártak szerint magába omlani az üreg, és az, hogy a Vakond „visszarúgva” kiásta magát a talajból, mind-mind igen különleges dolgok. Az InSight tudományos kutatócsapata meg fogja ezeket vizsgálni, mert kissé át kell majd alakítani a marsi talajok keletkezéséről és változatosságáról alkotott elképzeléseinket.
***

7. Miért oldalról támasztották meg a Vakondot, s nem felülről nyomták?

Az oldalsó nyomással szinte teljesen sikerült beásnia magát a Vakondnak október végén, vagyis a módszer alapvetően remekül működik. Szerette volna elkerülni a csapat azt, hogy megsértse a Vakond tetején a vezetékeket, amelyeken az áramellátás és az adatfolyam is áramlik. Elképzelhető, hogy amennyiben nem marad más megoldás, meg fogják majd próbálni ezt is, de az oldalsó támasztás sokkal biztonságosabb a berendezésekre nézve, beleértve magát a robotkart is.
***

Talán ezzel a legfontosabb felmerült kérdésekre válasz született. A Vakond további sorsáról is később döntenek, ismét földi kísérletek és a következő lépések tervezése következik, így valószínűleg jó néhány hétig nem lesznek új hírek az eszközről.

Az angol nyelvű publikáció itt található.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)