2016.12.18.

Jól néz ki a képem Sanyinál is? – IPS, TFT, sRGB, telefon, TV, monitor, LG, EIZO, DELL….

Az ég alatt fagyoskodtunk, avagy éppen ellepett bennünket a halom hotpixel a nyári meleg éjjelen, megvan a nyersanyagunk. Ha nincs talonban, kattintunk hozzá korrekciós képeket, mehet a feldolgozás. Válogatunk szemre – vagy a szoftverre bízzuk – kalibrálunk, illesztünk, sztekkelünk, minél több a képünk, annál szebb lesz a végeredmény. Beülünk monitorunk elé, felkattintjuk a kedvenc képszerkesztő programunkat, majd kreálunk egy képet a nyers raw adatokból… Sokan vannak, akik ezt elteszik még holnapra, és ha holnap is tetszik, mehet megosztani ahol csak lehet.

Majd jönnek a kritikák és a pacsik. A pacsikkal semmi bajunk, az bármikor és bárhol jól jön, de a kritikákat azért csak megvizsgáljuk, vajon miben kellene javítani a képen??? Zöldes? Sötét? Lilás? Erősen zajszűrt? Túlszaturált?      Mielőtt folytatnánk itt ezt…

Egy érdekes, ide vágó beszélgetés a FB csoportban, ez volt a gondolatébresztő: – link

Az alap probléma, ha hajlunk arra, hogy egyáltalán kritikát fogadjunk el, viszont ránézünk a képünkre, és mi nem úgy látjuk. Ilyenkor szépen el lehet merülni a mély kútba, ha az alapján piszkálta meg valaki kommentjével a képünket, ami nincs is rajta, akkor soha rá nem jövünk, mi baja annak a nézőnek. De mi van a képen? Miért olyan a színe? Avagy miért tűnik rommá zajszűrtnek? Hmm… Vegyünk sorra pár okot, és nézzük mit tudunk kezdeni az okozatokkal.

SZÍNEK

Sokféle kijelzőn lessük a fotókat. Pár példa a látványra: a laptop kijelzője zöldesebb, a telefonon kiveri a szemünket a vörös szaturáció, az otthoni asztali gépen a fehér szép, munkahelyen meg már zöldes-szürkés, otthon még szép kontrasztos volt minden, itt meg fekete az egész, világító csillagokkal… Talán a legnagyobb útvesztő, a korrekt színek keresgetése. Keresgetése szerintem sokaknál, mert meglátjuk a fotónkat kigörbézve, próbálva a begyűjtött gradiensek (légkör, lámpák, csillanások, szomszéd tábortüze…) között eligazodva valami olyasmit kreálni – ami a színeket illeti – mint mások, a sokaság fotóján látunk. Jó esetben ez elsőre, mindenféle aljasabb típusú grádiens vonása nélkül sikerül is talán. Ha jó helyről, “jó égről” fotóztunk. A színekkel kapcsolatban, RGB fotónál (nincs olyan szűrő a fényútban, amely a vizuális spektrum egy adott részét kivágja, akár részlegesen is, UV/IR blokkal fotóztunk) annyit tehetünk, hogy korrekt fehéregyensúly beállítást végzünk. Ennek számtalan módja van, én a Pixinsight-ot használom a preprocess-től a kép befejezéséig, akit érdekel, ezen a – linken – ennek folyamatát megnézheti. A leírt folyamat lényege, elve, nem szoftverfüggő, tehát mindegy ki miben dolgozik, a fehéregyensúly (WB – white-balance) szó ugyanazt jelenti. Véleményem szerint RGB fotónál alap dolog ennek korrekt beállítása. Van viszont olyan, amikor a legpontosabb szándékunk és módszerünkkel beállítjuk a fehéregyensúlyt, a látott kép viszont finoman szólva “vacak”. Igen, általában ez előkerül, semmi baj vele, nem az űrből fotózunk. Jöhetnek a halom féle gradiens eltűntetési technikák, melyeket a gyakorló amatőr asztrofotósok ismernek, ebbe tehát nem merülnék bele. Egy külön hosszú cikket megérdemel majd ez egyszer. A jól előkészített képen már csak vigyáznunk kell amennyire lehet, ne kelljen az elérni vágyott színvilágot például szelektív színkiemelésekkel, zöld-eltakarítással (HLVG barátunk) elcsalni abba az irányba, hogy “hasonlítson saját magára”. Ha előkerül a nem-vágyott zöld, akkor valami viccelt velünk a háttérben, vagy éppen az objektumon, grádiens maradt a képben. Ha nem tudjuk elgörbézni azt fránya zöldet, akkor meg lehet pofozni HLVG féleségekkel, de ajánlott a feldolgozás legvégén, nehogy közben valami olyan zöldet harapjunk ki a képből, ami kellett volna még, például szaturáció emelésnél. Szóval, legyen bármely monitorunk, a korrekt fehéregyensúly elérésével már nagyot javítottunk a képünkön affelé, hogy vakon el tudjuk fogadni a színeit, mivel a WB-nél mi nem színeket néztünk, hanem hisztogram csúcsokat, íveket, kezdő és közép pontokat. Ha egy kép WB-je jó, akkor nem lesz “természet és jóízlés ellenes” egyetlen “zöldes laptopon sem”.

Tippek a színekkel kapcsolatban:

  • Próbáljunk IPS panel monitorok előtt feldolgozni, melyek színét ha gyárban nem is állították be (ritkaság), akkor tegyük azt meg. Ha nem megy, akkor ezt szaküzletben megoldják nekünk, nem vészes összegért (egy mgen sárga kábelnél olcsóbban…). Ha egy eleve eltolt sRGB színhűségű monitor előtt dolgozgatunk képeket, szeritnem lehetetlen ehhez “agyban átállni”. Ahogyan a jó fotónak alapja a hely ahonnét készítettük, a kidolgozás alapja egy erre leginkább alkalmas monitor.
  • Állítsuk be a korrekt fehéregyensúlyt RGB képeken. Ha valami szűrős anyagunk van, gyengébb vágással (pl. Astronomik CLS, Hutech IDAS, egyéb fényszennyszűrők), akkor is sikerül a háttér szürkére normalizálása, kissé eltolt színeket kapunk. Ezeket vissza lehet gyenge görbézéssel állítani. Ha kemény kontrasztszűrőt használunk, például az Astronomik UHC-t, akkor a háttér normalizálása után a csillagmező eléggé fake színeket ad, még ha jónak is tűnik, ha nem is kerül elő lilás csillag. Ebben az esetben utólagos digitális matatás jön, vagy korrektül ráműtjük az előzőleg RGB-ben fotózott csillagmezőt a képre, vagy szelektíven rámozdulunk a csillagmezőre, és valami “tűrhető”, ám de még akkor is hamis színes eredményt állítunk be. Jómagam például egy UHC szűrőnél a csillagmező színét “kedv szerint” kezelem, van amikor RGB-ről mennek a csillagok, van amikor maradnak olyanok amilyenek. UHC szűrővel úgyis az emissziós tartományt akarjuk erősíteni (pl: Ha,OIII,SII,NII), ezen vonalak adják a mélyebb és kontrasztosabb objektum morfológiát. Valamikor én “nézem és látom” a csillagmezőt, van amikor ez nem érdekel. Sokan használunk monokróm szenzorokat, akár keseknysáv szűrőkkel. Ezek a szűrők a vizuális tartomány kb. 350 nm szélességéből csak alig 10 nm-en engednek át. Egy három keskenysáv szűrős RGB kompozit képpel kapcsolatban azt kijelenteni, hogy “nem igazán jók a színe”, éppen ezért értelmetlen. Az ún. SHO képeknél belefér a lilás és a fehér csillagmező, a lényeg ezeknél úgyis a részletes gázanyag-morfológia. Ha már itt tartunk, kimaradt a fenti sorból a szintén egyre terjedő HaRGB kompozit képek problematikája. A HaRGB és a HaOIIIRGB hamisszínes képek sem egzakt WB-vel állíthatóak. A vörösök vagy éppen a kékek-zöldek aránya a hisztogramon úgyis el fognak csúszni kissé vagy jobban jobb irányba. Ezeknél a képeknél talán annyira érdemes figyelni, hogy egy gyengébb RGB alap képre ne blendézzünk túl mély Ha vagy OIII szűrős képet. Ekkor ugyanis a háttérben előkerülnek a “színi-artifaktok”, például egyes hidrogénben gazdagabb területekből “barnás porköd” lesz. Az pedig egy más jelenség. Stb-Stb, ez is megér egy külön misét…
  • A képeinket próbáljuk nem kontrasztosra, és főképp ne majdnem fekete háttérre állítani. A túl erős kontrasztot adott képnél a mi szuper IPS monitorunkon jól látjuk, ettől tuti hogy rosszabb lesz minden más eszközön a képe. Legyen az akár színi, akár fényesség kontraszt. Ha a hátteret a szintén szuper IPS monitorunkon jó sötétre húzzuk, azt tuti hogy egy maszlag feketének fogja más látni pl. TFT-n. A TFT-n, vagy efféle monitoron kidolgozott képünknél ha majdnem sötétre húzzuk a hátterünket, jó eséllyel egyes telefonokonon, tableteken és monitorokon jól fognak kinézni. Szaturálatlanabbul, fényesebb háttérrel, de azért jól.
  • A zajszűrés mértéke… Lehetne itt most krominancia és luminancia zajszűrésről is külön beszélni, maradjunk a “klasszikusnál”, foglalkozzunk a luminancia zajszűréssel. Ugyanazon kép a bamba nagy monitorunkon zajosnak látszik, egy laptopon vagy telefonon, kisebb képméretben pedig tökéletesnek. A kép eredeti méretét ha meg akarjuk tartani (pl. Canon-nál ez nem kicsi…), akkor ne úgy adagoljunk rá zajszűrést, hogy teljes méretben legyen jó. Nem baj ha kicsit “szálkás”, a nézők nagy része úgyis böngészőben, indexképben, vagy HD méretben fogja azt először meglátni, ha szerencsénk van, akkor tovább kattint esetleg egyet a teljes méretért. Mivel “webre publikálunk”, vegyük azt is, hogy sok felhasználó majd telefonokkal fogja nézegetni becses képünket. Szép habos látvány fogja fogadni egy olyan képnél, mely nagy méretre lett optimalizálva. A nagy és eredeti méreteket tartsuk meg a nyomtatáshoz, de érdemes max HD méretben posztolni, megosztani, kiosztani, kirakni….
  • Szaturációval kapcsolatban vannak szoftverek (Pixinsight ilyen, PS-t nem ismerem), melyek megmutatják a fényesség telítettség mellett a krominancia telítettség mértékét is. Adott helyen, valamekkora környezettel, tehát ahová tettük az egerünket. Ismét vegyük az ideális esetet, IPS monitorunkon határra húztuk a szaturációt, most éppen “hűűűdeszínes” kedvünkben voltunk, és/vagy jól állt a témának a mély színezettség. Telefon kijelzőkön, TFT monitorokon biztosan ez soknak fog hatni, mivel az IPS panelek mellett a többiek kontraszt, ezen belül színi kontraszt erősítéssel is manipulálnak, a minél szebb látvány okán. Tehát ha a csilli-villi IPS panelünk előtt ülünk, hagyjunk teret még a szaturációban, áltlában szép lesz ez annak is, aki nem ilyen monitoron nézi.

A teljesség igénye nélkül készült a fenti leírás, ezek a dolgok csak a felszínek. Lehetne ezekről órákat beszélni, de kényelmetlen lenne tíz-oldalakat írni. A cél valahol az, hoyg mivel a fotókat, asztrofotókat néző közönség ezer és egyféle képmegjelenítőn fogja nézni a mi képünket, óvatosan bánva az anyaggal, valamiféle kompromisszumok mentén próbáljuk akár a fényes fedős TFT-k (talán legrosszabb választás) nézőit is megörvendeztetni. Nem lehúzni kívánom annak a monitorját, aki az előbb olvasta a “fényes TFT” kifejezést, és magára ismert, legalábbis arra, amit éppen néz, nagy és neves gyártók is szerelnek ezzel jobbnál jobb gépeikbe. Van feladat amihez ez jobb, pl, szöveges tartalmakat egész napon át jobb olvasni zöldesebb fehéres tónuson, egy szép kijelzőn, mintsem a hófehér árnyalat beég a retinánkba.

Fontos megjegyeznem, ezek a saját és a mostani gondolataim a témáról, fenntartom azt is, hogy holnap már kcisit mást gondolok erről 🙂

Készítette: Szeri László

 

4.8/5 (5)

Értékelés

About the Author: