Az InSight mélyfúró kalapácsa február végén, az első elakadását követően már számtalan kihívás elé állította az irányító- és tervező mérnökcsapatot, most újabb problémával szembesültek. (Korábbi hét cikkünk foglalkozott már a témával, ezekre rákereshettek az oldalon a „Bejegyzések” menüpontot kiválasztva, a jobb oldali oszlopban a kereséshez a Vakond szót beírva, de, aki velünk együtt követi az eseményeket, annak nem lesz erre szüksége.)
A Vakond a nemrégiben újrakezdett kalapálása során ugyan, úgy tűnt, hogy szépen halad lefelé az InSight markolókanala támasztékának köszönhetően, azonban néhány napja a kalapálás közben visszaugrott szinte az üreg pereméig. Az irányítók ugyan igyekeznek kevésbé negatívan feltüntetni az esetet, de korántsem rózsás a helyzet. Úgy vélik, hogy a kalapálás során a Vakond feje alá be-behulló por egyre nagyobb mennyiségben halmozódott fel, s emiatt nem lefelé, hanem felfelé mozdult el a Vakond a művelet során.
A kalapálást úgy kezdték újra, számos, a Vakond földi másodpéldánya segítségével végzett kísérlet után, hogy a markolókanál támasztéka jelentette azt a kapaszkodót, amit a talaj várttól eltérő tulajdonságai nem tudtak megadni. A kényes művelethez csak apránként állították be a Vakondot, így egyszerre csak néhány kalapácsütéssel haladt. Mivel nem lehet élőben figyelni a marsi fejleményeket, csak az időről-időre készülő fotókat utólag megnézni, ezért igen óvatos volt a mérnökcsapat. A kalapálás újraindítása után aztán szépen haladt is lefelé a Vakond, kb. 2 centit, s ekkor, a pozitív fejleményeket látva már kétszer 100, majd 150 ütésre utasították az eszközt, ennek eredményeként 4-5 centivel mélyebbre is jutott. Ekkor azonban már olyan közel volt a Vakond tetején lévő elektromos vezeték a markolókanálhoz, hogy félő volt, beakad, és esetleg megtörik a vezeték, így a markolókanalat kissé visszahúzták ennek elkerülése végett, s az a Vakond ürege mellett nyomta most a talajt. Eztán újabb 50 kalapácsütés jött, amelynek köszönhetően kissé ismét lejjebb jutott a Vakond, ütésenként kb. 0,1mm-t haladt. Ez egy nagyságrenddel kisebb, mint a februári kezdeti ütések haladása, illetve a földi laborban végzett kísérletek során mért, és valószínűleg amiatt van, hogy az eddigi kb. 8000 ütése során a Vakond összetömörítette a talajt maga alatt, de lehet kavicsréteg vagy kő miatt is, amelyet épp félretolni szeretne a Vakond. Ekkor kétszer 150 ütést programoztak be a Vakondba, amelyet a fejleményeknek megfelelően naponta egyre továbbiakkal egészítettek volna ki.

Ekkor érkezett az újabb meglepetés, amikor meglátták az ellenőrzésként készült felvételeket.
A kalapálás hatására nem lefelé haladt a Vakond, hanem visszaugrott, egészen megközelítve az ürege peremét… Miként eshetett ez meg?

A korábbi felvételek elemzéséből kiderült, hogy fokozatosan csökkent a Vakond „sebessége”, vagyis az, amilyen gyorsan haladt a talaj mélye felé. Ennek okán is adtak parancsot a kisebb ütésszámból álló kalapálásra, és igazítottak azután a markolókanál elhelyezkedésén, hogy nagyobb nyomást fejtsen ki a talajra a Vakond ürege mentén, biztonsági okokból. A földi laborkísérletekben, ahol alacsony légnyomáson végeztek vizsgálatokat (a marsi légnyomás csak 0,6%-a a hazainak), már látszott, hogy nem érvényesül az üregben az a hatás, amelynek révén a Vakond visszaszívódna a saját maga által készített lyukba. Mivel a marsi légnyomás olyan elenyészően kicsi, a szívóhatás nem jön létre. Azzal, hogy sem ez a szívóhatás, sem pedig az üreg falának súrlódása nem fékezi a visszapattanó Vakondot, fennállt a lehetőség az eszköz visszapattanására is.
Arra azonban eddig nem is gondoltak az irányítók, hogy ennyire nagyot rúg vissza a Vakond, de úgy tűnik, az alacsony légnyomás, a kis gravitáció és a marsi talaj ismeretlen tulajdonságai újabb kihívásokkal szolgálnak a csapat számára.
A következőkben elsődleges feladat, hogy azt megakadályozzák, hogy a Vakond kidőljön a lyukból. Ha ezt elintézték, akkor lehet megvizsgálni magát az üreget (ehhez nyilván ismét el kell majd kissé emelni a markolókanalat, hogy a robotkaron lévő kamera rálásson), s majd ennek a látványnak a függvényében kell kiötleni, hogy miként tudják a munkálatot folytatni a Vakonddal.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a markolókanál e ponton már a hatósugara végén jár, így túl sok mozgatási lehetőség nincs, a pontos mértékét nem tudom megmondani, remélhetőleg még elegendő lesz ahhoz, hogy újabb mérnöki ötlettel álljanak elő a továbbiakra.

Az angol nyelvű publikáció itt található.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)