2017.01.04.

Ismét a fehéregyensúly a téma, másképp

Csordás Péter – 2017.01.04.

Nemrég posztoltam az NGC891-es galaxist és ennek kapcsán eszembe jutott pár gondolat a színkalibrációról.

Elnézést a hosszabb terjedelemért, hátha van akinek érdekes a téma.

A poszt után nézegettem mások képeit és feltűnt, h némelyiken a galaxis kékbe hajlik, szemben az én sárgás tónusommal. Hozzá tartozik, h a kép színét nem szoktam “szemre” állítgatni, nem színezem feldolgozás közben vmilyen prekoncepció szerint, hanem próbálok minél szigorúbban alkalmazkodni a színkalibráció szabályaihoz. (Ennek a gyakorlati részébe nem szeretnék belemenni, van erről irodalom a neten, de akár Szeri Laci, itteni admin is ír a témáról bővebben szlaci.hu oldalán.)

Akkor viszont mi lehet a probléma a képemmel? Gyorsan újra kezdtem a kidolgozást és másodjára nekem is előjött a kékes derengés és igazából nem csináltam mást, csak a Pixinsight egy másik kalibrációs módszerét alkalmaztam.

Mi is ez a két módszer az elméletben?

Gyakran felmerül a kérdés, h egy-egy objektumnak milyennek látnánk valójában a színét.
Ez egy a n t r o p o m o r f kérdés, és nincs rá válasz, mert valójában sohasem láthatjuk, a szemünk nem alkalmas rá, ill, ha kijutnánk a világűrbe, más kérdések jelentkeznének, de ebbe sem mennék most bele.

Persze az asztrofotózás kínál megoldást, az egyik ilyen a G2V kalibráció amit nevezhetünk a n t r o p o c e n t r i k u s kalibrációnak. Ennek a lényege, h a nap színét vesszük alap fehérnek, és ahhoz képest állítjuk be a többi objektum színét, és azért nevezhetjük antropocentrikusnak, mert a nap sárgás G2V színképén keresztül láttatjuk a világegyetemet.

Nem mondanék ítéletet, hogy ez jó vagy rossz, magam is használom, sőt az eredeti sárgás szín igazából annak az eredménye lett (bár elképzelhető, h nem alkalmaztam tökéletesen), mindenesetre érdemes tudni, h létezik egy úgynevezett a n t r o p o m e t r i k u s kalibráció is. Természetesen kifejlesztője ezt fejlettebbnek tarja az antropocentrikusnál, mondván, h a világűrben a mi napunk fényén keresztül vizsgálni más objektumokat abszurd, hisz ott sosem süt a/egy nap, főleg a miénk nem. Ez a módszer a galaxisok színét veszi fehér alapnak, abból kiindulva, h ott a rengeteg színkép mindig egy átlag fehéret fog kiadni (a mag nem számít bele!), nem “antropo-fehéret”, hanem statisztikai fehéret.

Persze nincs mindig a képen kéznél egy G2V csillag, vagy egy elegendő nagyságú galaxis, de hogy legyen valami tanulság is egy ilyen fejtegetés végén, mindegy, h mi alapján kalibrálunk, csak az legyen k o n z i s z t e n s, és ne ötletszerűen, vagy vélt esztétikai szempontok alapján lőjük be a színeket.

Az eredeti poszt itt (-link-) érhető el.

SzLaci szerk: Jól látszik a két, színeit tekintve teljesen különbözőnek ható kép hisztogramjain, hogy szegről végről mindkettő egy elég jó fehéregyensúlyra van beállítva. A posztról letöltött .jpg kép hisztogramjai ugyan nem jó felbontásúak, de a lényeget így is jól látjuk. Peti nagyon jól leírta a posztban a különféle “hardcore” fehéregyensúly (WB) beállítási metódusok lényegét. Helyes a háttér szürkeskálájának beállítási metódusa is (PS-ben azt hiszem így kell eljárni, bár mivel nem használom, így ez nem biztos hogy jó megfogalmazás ), helyes – természetesen – a G2V, avagy a csillagok B-V színindexeire történő kalibrálási metódus is. A Pixinsight-ban, Peti is említette, az eljárás első lépése a háttér normalizálása (előző mondatban a PS-eljárás), majd a határozott, relatíve fotonzaj mentes területek BGR értékeire külön normalizálás. Fotonzaj mentes terület halvány objektumokon mondjuk úgy, nincs, így például a sötét ködös fotóknál nem is működik, nem is működhet rendesen a Pixinsight Color Calibration (CC) nevű szkriptje. Ennél, a példában hozott galaxisnál, valószínűleg azért a készítéshez használt időket és eszközöket tekintve, vannak már olyan fényes részek, melyeket a CC szkriptben kijelölve, finomítható a normalizálással elért fehéregyensúly. Azért mondjuk úgy, hogy finomítható, mivel elég kis elhangolásokat csinál csak a CC szkript. Itt éppen eléggé látványosra sikerült, de talán főképp azért, mert az NGC 891 határa elég éles, a világos WB-be elég nagy területét bele lehet venni. Így jött ki a galaxis-kontinuum-fehér…

A G2V kalibráció. Színe miatt “kényelmes” G2V színképű csillagokat használni (fehérek), de mondjuk úgy inkább, a csillagok B-V színindexére is lehet kalibrálni. Amikor a képünkön nincs sehol a háttér szürkéje (mindenhol van por, emisszió, reflekszió…), megbukunk a háttér normalizálásával, a PS módszerrel, Pixinsight módszerrel. Egyetlen olyan szoftvert nem találtam még, melyben ezeket “párkattintásos” módszerrel jó WB-re lehet állítani. Van Pixinsight-ban erre az “unlinked STF” automata mód, az eredmény jó és szép is, valósnak ható is lesz, de érezzük, hogy azért ez sántít. (Elnézést azoktól akiknek a Pixinsight, és ez a szövegrész értelmetlen, de nem lehet másképp leírni az eljárást amit használ, aki használja, érti biztosan). Sántítani fog, a hisztogram értékei alapján az unlinkedSTF szkript blindre állít fehéregyensúlyt, nem minden fényesség tartomány marad vagy lesz helyes. De a végeredmény így is szép tud lenni. Ha pöpeckedni akarunk, akkor bekergethetjük magunkat B-V színindex kalibrálásba. Nagy nehezen előállítjuk az RGB arányokat a képünk és a csillag katalógus B-V indexe alapján egy csillagot véve, majd szinte garantált, hogy azt fogjuk tapasztalni, a hátterünk nem lesz szürke. Cserébe tökéletesen, és nagyon pontosan meglátjuk az égi háttér valós színét, mely a készítés helyére lesz jellemző. Lehet ez után kapargatni a háttérból a grádienst, pofozni utána vissza ez eltűnt mély fényes színeket.

Egy ilyen témának nincs vége, de csináljunk. Mi is izgatja akkor az olvasót, a gyakorló fotóst? Melyik a jó módszer???

Amelyiket meg tudjuk csinálni! A helyes fehéregyensúly beállítása a vizuális spektrumban fotózott, szűrőzött RGB képeknél véleményem szerint szinte alap-kötelező. Peti írt metódusokat, mindegyiket használhatjuk, ha szeretünk időt tölteni a pöpeckedéssel, az egyik fényesebb HP csillag B-V indexére is állítgathatunk. Minden módszer jó lesz, legalábbis fényévekkel jobb, mintha magunk elé teszünk egy webről töltött képet, és megpróbáljuk leutánozni a színeit. Azt is lehet persze, mivel mi hobbista fotósok vagyunk, bárhogy elérhetjük a látni vágyott képi végeredményt. Csak érdemes úgymond beszokni egy helyes metódust, mert majd jön egy Barnard sötét porköd, jön az Androméda galaxis, Orion-köd, M13 gömbhalmaz, gammaCygni…. és még sorolhatnánk a “szín és intenzitás külön-féleségeket”. Ha jó módszert szokunk meg, és értjük mit csinálunk, egyik típust sem kell például publikálás előtt mutogatnunk havernak, hogy szerinte jó e a színe. Nyugodtan mehet webre minden felé.

Még egy apró gondolat. A lenti képen többféle gyártó szűrőinek spektrális áteresztése látható. Az UBVRI fotometrikus szűrősorozat diagramját csak azért teszem ki, lássuk meg, ezen B illetve V szűrők, azok által fotón mért értékekre, képzett színre kalibrálunk más szűrőkkel, áteresztésekkel fotózott anyagokat. Nézzük meg, mennyire más a különféle szűrők áteresztéseinek lefutása. Érdemes e tehát akkor pusztán a látott asztrofotó színeit elnézve rávágni, hogy “kicsit lilás, kicsi sárgás, nem oylan vörös az…” stb stb stb? Én nemre szavazok, nézzétek ezeket, gondolatébresztőként:

 

4.67/5 (3)

Értékelés

About the Author: