2018.12.16.

Hova lett a marsi metán?

A marsi élet nyomai után vágyakozók és kutatók egyik kapaszkodója volt a 2004-ben felfedezett metán a vörös bolygó légkörében. Ugyan a gáz eredetére számtalan magyarázat lehet, ezek egyike, hogy mikrobák termelhetik (ahogy a földiek is teszik), így emiatt vált különösen izgalmassá, hogy mit lehet kideríteni a metán mennyisége, változásai, esetleges ciklikus megjelenése révén.
Többek közt a metán-titok felderítésére is vállalkozott az Európai Űrügynökség és a Roszkozmosz közös, légköri gázokat vizsgáló Mars-szondája, az ExoMars TGO (Trace Gas Orbiter), s a 2016-os megérkezése óta folyamatosan mérte is a légkör összetevőit. A mérési eredmények azonban azt mutatják, hogy a korábban talált gáz mára egyszerűen eltűnt!
A Curiosity rover méréseiben még kimutatható volt, ráadásul évszakos változásokat detetktált a rover műszere (erről korábbi cikkünk), ami további kérdéseket vetett fel.
Egyes szakértői vélemények szerint az első felfedezés olyan mérési adatokon alapult, amelyekhez a mérőműszer nem volt elég finom felbontású, így a kapott adatok nem tekinthetők hitelesnek. A Mars Experss műszere 2004-ben mindössze 10 ppb (10ˇ9, vagyis milliárdad résznyi) metánt észlelt a légkörben. A Curiosity méréseiben a nyáron észlelhető (talajszinten mért) metán-csúcs 0,7ppb (milliárdad résznyi), vagyis egy nagyságrenddel kisebb, mint amit a keringő szonda észlelt 2004-ben.

A TGO mérései többek közt pont annak tisztázása céljából készültek, amit a Mars Express műszere felbontása kétségekként jelentett. A TGO két műszere is (NOMAD, ACS) kimondottan a rendkívül alacsony koncentrációban lévő anyagok kimutatására készült, így a metánéra is. A NOMAD idén áprilisban kezdte meg a kifinomult méréseket, mind ultraibolya, mind látható, mind infravörös spektrométere segítségével átvizsgálta a marsi légkört, az éjszakai oldalról a bolygó peremén, a légkörön átsütő Nap fényét elemezve, illetve a nappali oldalon a bolygó felszínéről visszaverődő napfényt elemezve. Az igen nagy hullámhossztartományt átfogó mérések minden eddiginél kisebb mennyiség, nyomként jelen lévő gázt is ki tudnak mutatni, ezen kívül képes nagy felbontású adatokkal szolgálni a marsi felhőkről, illetve a porviharokról is.
Az április óta folyó mérések eredményeiben nem találták nyomát a metánnak, holott a szonda képes lenne akár billiomod résznyi (10ˇ12) gáz érzékelésére is, ami két nagyságrenddel kisebb annál, amit a Curiosity mért. (Összehasonlításul: a földi légkör metántartalma idén novemberi adat szerint 1900 ppb, így a szóba jöhető marsi mennyiség ennek csak elképesztően kis töredéke). Habár az adatok még tisztításra szorulnak, de az bizonyos, hogy nincs 50ppt (billiomod rész) mennyiséget elérő metán a marsi légkörben.

A Curiosity adatait elemzőket nagyon meglepte az eredmény, abban bíztak, hogy legalább 0,2ppb metánt találni fog a TGO műszere is. Habár a rovernek is fél évbe telt, mire egyáltalán észlelhető mennyiséget talált a metánból, így lehet, hogy hosszabb mérési időszak a TGO esetében is mutat majd nyomokat. Ha a feltételezések igazak, miszerint a marsi talajból szivárog a metán, ez lehet lokális jelenség is, bár kicsi az esélye, hogy egyedül a Curiosity lakhelyén, a Gale-kráterben lenne ilyesmi. Számtalan helyszín lehet a Marson, ahol ilyesmi történik, a Curiosity egyik kutatója ki is számította, ha 5000 olyan szivárgás van a bolygón, mint a Gale-kráterben a rover által mért metánmennyiséget adó, ezek összes metánmennyisége is oly mértékben felhígul a bolygó teljes légkörében, hogy gyakorlatilag kimutathatatlan lesz.

A nem mérhető metán még egy problémát felvet: elvileg a Mars légkörébe érkező porral évente sok száz tonna szerves szénnek kellene a légkörbe kerülnie, s a napfény hatására ez részben metánná alakulna. Ezt a metánt a légkörben szintén látnia kellene a szondának, azonban a felülről érkező metán jelei sem mutathatók ki. Kérdés, hogy akkor mi történik a légkörbe kerülő szénnel?

Mivel a TGO 2022-ig folytatja még a méréseit, a hátra lévő időszak kellően hosszú még ahhoz, hogy további adatokkal szolgáljon a metánról is. Eközben a mérési adati a kalibrációk révén egyre finomabbak lesznek, még kisebb mennyiségeket is ki lehet majd vele mutatni, így talán később megoldódik a metán-kérdés is a segítségével. Egyelőre azonban a felfedezéseiből csak tovább mélyült a rejtély.

Az eredményekről az Amerikai Geofizikai Unió őszi konferenciáján számoltak be.
Az eredeti cikkek angolul itt és itt elérhetőek.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: