2018.04.12.

Hogyan keressünk meteoritokat az Antarktiszon?

 

Habár a bolygónkon bárhol hullhatnak meteoritok, azokat megtalálni embert próbáló feladat. Az Antarktisz kivételes lehetőséget biztosít azonban, ennek persze ára van: a hideg és szeles kontinensen a körülmények a kutatók számára nem a legegyszerűbbek, de az eredményekért mégis megéri.

A meteoritvadászok tisztában vannak vele, hogy annál könnyebb megtalálni az égből hullott kőzetet, minél inkább elüt az a tereptől, így a sivatagokba, hó- vagy jégfelszínre esett példányokkal viszonylag könnyű dolguk van (ismerve persze a lehetséges hullás helyszínét). El tudjuk tehát képzelni, hogy az Antarktisz végtelen jégmezőin feltűnő látvány a felszínen heverő fekete kavics – az első antarktiszi meteoritot konkrétan így fedezte fel a Mawson-féle ausztrálázsiai antarktiszi expedíció során Frank Bickerton, 1912. december 5-én.

Az antarktiszi meteoritok a jégben eltöltött évezredek alatt nem estek át kémiai változásokon, így nem szennyeződtek földi anyagokkal vagy alakultak át a melegebb klíma mállasztó kémiai hatásainak kitéve. Az így talált égi kövek tehát különösen értékesek a tudományos kutatások számára, a különféle égitestekről (Hold, Mars, kisbolygók) eredő meteoritok beszerzésének költsége egy antarktiszi expedíció során elenyésző töredéke annak az összegnek, amivel hasonló kőzeteket például űrszondákkal lehetne begyűjteni az adott égitestekről.
A jégborította déli kontinens területére hullott meteoritok az idők során szépen beágyazódnak a jégbe, majd a gleccserek mozgásával együtt útnak indulnak a földrész pereme felé. A gleccserek azonban időnként akadályokba ütköznek, ilyen például a Transzantarktiszi-hegység vonulata, a hegyláncot elérő gleccser felboltozódik, majd a rendkívül száraz szelek hatására a jég elszublimál. A jég tehát fokozatosan elkopik a benne foglalt meteoritok felett, így azok a felszínre jutnak. A gleccserek e területein így felgyülemlő, a bennük utazó egyéb kődarabok közt megtalálhatják azokat a meteoritokat is, amelyek sok ezer év alatt a jégre hullottak.

Az ANSMET (Antarktiszi Meteoritkutató Program) keretében rendszeresen járnak terepi gyűjtésekre amerikai kutatók, a megfelelő körülmények alapján kiválasztott helyszíneken végzik a gyűjtőmunkát, meglehetősen kiváló eredménnyel: a program 1976-os kezdete óta eddig több mint 22 ezer darab meteoritot találtak. Voltak évek, amikor csak 30 darabbal tértek haza a kutatók, de volt olyan is, hogy 1200 darabot találtak! Van olyan, különösen szerencsés terület, ahol négyzetkilométerenként száznál is több meteorit hever! A program során gyűjtött meteoritok ráadásnak kizárólagosan tudományos célra használhatóak, így bármilyen kutatás során igénybe lehet venni a segítségüket, elemezni lehet őket, s ez a legtöbb esetben lehetetlen a múzeumokban vagy magángyűjtőknél lévő meteoritok esetében.

A meteoritokat persze gyakorlott szem képes felfedezni, hiszen rendkívül sokfélék (ahogy az eredetük és a sorsuk is az), s nem ritkán az antarktiszi kőzetdarabokkal együtt hevernek. Amikor a csapat a hathetes terepi munkák során felfedez egy meteorit-esélyes követ, rögzítik az adatait (pontos helyszínnel), lefotózzák, majd steril csomagolásban elrakják.

A terepi munkával töltött 6 hét során a kutatók megküzdenek az elemekkel, és nem is minden napot tudnak munkával tölteni, ha az időjárás kedvezőtlen, de pl. pusztán a szél derült idővel nem lehet akadály. A terepi bázisokat sátrak jelentik, ahol palackos gázzal fűtenek, fürdési lehetőség nincs (természetesen törlőkendőkkel lehet azért mosakodni), a komfort gyakorlatilag teljes hiányában nomád módon élnek a kutatók, de mégis mindig sok önkéntes jelentkezővel folynak az évenkénti kutatóprogramok. A bázisról naponta hómobilokkal mennek az aznapi kiszemelt területre, s ott gyalogos terepbejárással keresik meg a felszínre bukkant meteoritokat. A hat hét során gyűjtött anyagot aztán áprilisban a NASA Johnson Űrközpontjának meteoritlaborjába szállítják, ahol azt elemzik, osztályozzák, majd az éves gyűjtésről szeptemberben jelentetik meg az összefoglaló eredményt.

Az eredeti angol nyelvű cikkek itt és itt olvashatóak.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: