2019.01.01.

Hírek a New Horizons és az Ultima Thule randevújáról

A New Horizons űrszonda sikeresen bejelentkezett, ma délután magyar idő szerint a várt 16:30-as időpontban érkezett be a szondától a telemetriai adatsor. Ezt az átrepülést 4 órával követően, amint a tudományos mérési munkákat befejezte, elindította a Föld felé, s olyan információkat küldött, amelyek a szonda technikai állapotára és az útvonalára vonatkoztak. A kapott adatsor alapján a szonda a beprogramozott módon végezte el az átrepülést, és minden rendszere kiváló állapotban van. Ezen adatok azért fontosak, mert gyakorlatilag teljesen ismeretlen terepen hajtott át, így bármilyen előre nem látható probléma felléphetett volna. Szerencsére azonban minden rendben zajlott, így már „csak” a kutatási programban megjelölt mérési adatok, fotók hazaküldése van hátra. A telemetriai adatok szerint a szonda az átrepülés során jó irányba nézett, vagyis a terveknek megfelelően az égitest felé fordította a kameráit és a műszereit.

Még a randevú előtt kapott az irányítócsapat egy utolsó képet az Ultima Thule-ról, amelyből megerősítést nyert, hogy az égitest elnyúlt, földimogyoró alakú. Bár ez még 0,8 millió km távolságból készült, így igencsak elnagyolt, azt például nem lehet belőle megállapítani, hogy valójában egy mogyoró alakú égitest, vagy két, egymáshoz igen közel keringő kis kerek égitest alkotja-e az Ultima Thule-t. Az irányítócsapat délutáni sajtótájékoztatóján kitért e kérdésre is, és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy mogyoró az Ultima Thule, ugyanis ez az elnyúlt, két, egybeforrt részből álló alak meglehetősen gyakori a Naprendszer kisebb objektumai körében (mint pl. a Rosetta űrszonda által közelről tanulmányozott 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös). A forma azért gyakori, mert a Naprendszer keletkezése során az égitest-kezdemények egymásba ütközésekor, ha nem voltak elég nagyok e darabok, a gravitációjuk nem tudta „elegyengetni” az egymásba ütközött darabokat, de ahhoz elegendő, hogy együtt tartsa őket. Az égitest mérete kb. 32 x 16 km-es a közelítés előtti utolsó felvételek alapján.

Kiderült már az is, hogy mi okozza azt a rejtélyes viselkedést, ami miatt a csillagászok összevonták a szemöldöküket: az Ultima Thule fénygörbéjében nem látszott váltakozás, amit egyébként a forgó égitestektől elvárna az ember. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy az Ultima Thule pontosan a forgástengelyével néz a szonda felé, ezért egyenletes a fénygörbéje. Azt az eddigi adatokból nem lehetett megállapítani, hogy pontosan milyen a tengelyforgási sebessége.

Az első képeket ma éjszaka kapja majd meg az irányítócsapat, magyar időben ez már a holnapi napra esik, s ezekről holnap tartanak újabb sajtótájékoztatót.

Az első, még fekete-fehér képek beérkezését követően később, valamikor a héten kis felbontású színes kép is érkezik majd. A nagy felbontású FF képekre kivetítik a kis felbontású színeit, s ezek kombinációja lesz majd az első látványosabb kép. Az igazán nagy felbontású színes fotókat majd februárban kapjuk meg a szondától. Akár már a jövő héten napvilágot láthat az Ultima Thule-ról készülő első tudományos cikk is.

A szonda január közepén rádiócsendben lesz, mivel a Nap pontosan köztünk és a szonda közt lesz, s így a szonda rádiójelei nem jutnának el hozzánk, ezért kb. egy hetes közvetítési szünet is lesz az adatokban, amelyeket majd január második felében újra küldeni fog a New Horizons.

A legfontosabb adatokat küldi haza legelőször a szonda, ezek a felszínre vonatkozó felvételek, mind a nagyfelbontású kamerával készültek, mind pedig azok a sztereó képek, amelyeket repülés közben kis eltéréssel készült fotókból állíthatnak majd össze. Rendkívül fontos olyan dolgokat megtudni, mint a felszín geológiája, vannak-e kráterei az égitestnek, ha igen, mennyi, ezek ugyanis igen sokat elárulnak majd a Naprendszer korai viszonyairól. Az égitest tömegére vonatkozóan csak akkor tudunk biztos adatot, ha van holdja az Ultima Thule-nak, ekkor ugyanis a mozgásukból kiszámítható a tömeg, viszont a szonda ahhoz túl távol repült el az égitesttől, hogy a saját mozgásában bekövetkezhessenek olyan változások, amelyekből a tömegre lehetne számításokat végezni. A pontosan feltérképezett alakból készülő 3D modell segítségével lehet majd jó becsléseket végezni a tömegre vonatkozóan.
A szonda ugyan radarral is mérte az égitest felszínét, azonban a radaros mérések nem tartoznak a legfontosabbak közé, így ezek adatait majd csak a legutolsók közt fogja hazaküldeni a szonda. A legnagyobb fontosságú „geológiai” adatok érkeznek be elsőként, mivel a Naprendszer igen távoli vidékén bármi történhet a szondával, ami miatt megszakad vele a kapcsolat, és így legalább az elsődleges fontosságú kérdésekre kaphatunk választ.

Az irányítócsapat egy kis türelmet kért még az eredményekre, képekre várakozóktól: a szonda tervezése 15 évet vett igénybe, 5 év alatt épült meg, majd 12 ével ezelőtt indult útnak, így ez a néhány hét talán már nem számít olyan sokat.

A New Horizons rekordot döntött, hiszen azzal, hogy az Ultima Thule mellett elrepült, a legtávolabbi olyan, ember alkotta eszköz, amely egy égitestet megközelített és vizsgált.
A jövőbeni terveket illetően még előfordulhat, hogy lesz lehetőség a Kuiper-öv külső területén újabb égitest vizsgálatára is, azonban egyelőre nincs pontos ötlet sem, és könnyen lehet, hogy majd a szonda későbbi fotóinak elemzése során fedezik fel azt a lehetséges égitestet, amelyet esetleg még útba tud ejteni a tervek szerint a 2030-as évek közepéig működőképes New Horizons.

A cikk a január 1-jén délutáni sajtótájékoztatóban elhangzottak alapján született, rövid leírás a NASA oldalán is van.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: