Egy hónap múlva, június 22-re tervezik azt a Falcon Heavy indítást, amelynek során a Planetary Society fényvitorlása, a LightSail-2 is a világűrbe jut majd más műholdak társaságában.
A fényvitorlás prototípusa 2015-ben sikeres tesztrepülésen bizonyította az elgondolás életképességét, az alig 5 kg tömegű űrjármű egy 3 egységből álló CubeSat típusú műhold, amelyet a Georgiai Műszaki Egyetem egységébe, a Prox-1-be integrálva visznek majd 720km magasságba. A LightSail-2 innen indul a nap fénynyomása (a fotonok által kifejtett mechanikai erőhatás) segítségével Föld körüli útjára. A kibocsátást követően pár nap alatt a műhold végigteszteli a műszereit, majd kinyitja a napelemeit, ezt kb. egy nappal követi majd a mylar anyagból készült fényvitorla kitárása (ez az az anyag, amelyből azok az arany meg ezüstszínű lufik készülnek, amelyek talán a legkárosabbak a környezetre, ugyanis iszonyúan nehezen bomlik le… a napvitorlás céljára azonban pont ezen ellenállóképessége teszi ideális alapanyaggá).

A fénynyomás elvét még Johannes Kepler vetette fel először, amikor az üstökösök csóvájának nappal ellentétes állását magyarázta. Maga a hatás ugyan aprócska, de összeadódik, a LightSail-2 például néhány hét alatt majd kissé magasabb pályára emelkedik ennek köszönhetően. A vitorla állását a napfény irányához igazítva érik majd el, hogy a tervek szerint akár naponta 1km-rel magasabbra emelkedhet majd az űreszköz. Nagyobb időtartamú utak során lényegesen nagyobb a hatása, pl. a Viking műhold 15.000 km-rel elvétette volna a Marsot, ha nem számítják be a pályaadataiba a fénynyomást.
A LightSail-2 feladata az lesz, hogy az egyre nagyobb teret kapó CubeSat nanoműholdak meghajthatóságát teszteljék e módszerrel, egyébként az eszköz maga nem sokban különbözik a 2015-ös elődjétől. A LightSail elkészítését legnagyobb részben magánemberek adományaiból finanszírozta a Planetary Society (amelynek 1980-ban alapítója volt Carl Sagan, s a jelenlegi elnöke Bill Nye). Az első LightSail esetében voltak problémák, feltehetően az akkumulátorral, de a vitorlát némi késéssel sikerült kinyitni. Annak a pályája akkor alacsonyabban volt, és a napfény nyomása nem tudta még legyőzni a (mégoly ritka, de jelen lévő) légköri fékezőhatást. A mostani esetben a nagyobb pályamagasság és az időben kinyitott vitorla remélhetőleg túllép majd e problémán. Az első műhold láthatósága erősen határeset volt, az alapfényessége +7 magnitúdó körül járt, de voltak villanásai, amelyek elérték a +1/ +2 magnitúdót is. Valószínűleg hasonlót várhatunk a 2-es jelű eszköztől is, így pontos pályaadatok ismeretében akár majd fotózható is lehet.