Előzmények

Kicsivel több mint két éve meglátogattam édesapámat Géberjénben, Kelet-Magyarország majd legkeletibb szegletében, mikor hoztam haza magammal Angliából a 127/1500 maksutov tubusom. Mátészalkai származásom végett élénken élt emlékeimben, itt mennyivel „fényszennyezetlenebb” az égbolt, mint Londonban. Pár héttel érkezésem előtt jött az ötlet, mi lenne ha rendeznénk egy szűkkörű távcsöves megfigyelést a faluban. Aztán a falu polgármester asszonya Máténé Vincze Andrea, valamint Bakos Róbert és édesapám Nagy Gyula addig ötleteltek, míg eljutott az ötlet abba a fázisba, hogy a falu a kezdeményezés mellé állt és a Művelődési Központ vált a rendezvény helyszínévé. Két éve olyan jól sikerült az este, hogy eldöntöttük a jövőben biztosan fogunk újrázni.

Az idei találkozó

Nos idén sikerült ismét úgy összeszervezni a dolgokat, hogy épp Magyarországon tartózkodjam a rendezvény idejére és megfelelő legyen a helybélieknek is a július 21-i időpont. Időközben szert tettem egy nagyobb műszerre is, mely épségben haza is jutott, így részemről sikerült a jelenlévőket egy 25 cm-es tükrös távcsővel és annak lehengerlő képességeivel elkápráztatni. Szerencsére jelen volt még Alesenszki Roland és Szabó András is, ők képviselték a Bátorligeti Gemini Csillagász Egyesületet és hoztak magukkal egy 15 cm-es szintén tükrös távcsövet. Valamint pluszban jelen volt egy szintén amatőr kolléga is egy szintén 15 cm-es reflektor távcsővel.
Továbbá meg kell említsem Pásztor Zoltánt is, aki hozott magával egy 20 cm-es reflektor tubust, de (ahogy az mindenkivel előfordul néha) otthon maradtak az ellensúlyok. De volt elég tubus így is és nagyon jó volt vele is találkozni, így néhányan szórakoztattunk a jelenlévőket. A Magyar Amatőrcsillagászok facebook csoportból (melynek jómagam vagyok az egyik adminisztrátora) eljött Lénárt Andor és Kelemen Péter is, így végre az online diskurzusok mellé végre arcokat is kapcsolhattam, nagyon jól éreztük magunkat és jókat beszélgettünk végre élőben.

Péntekre ugyan szerveztünk egy kötetlen „nulladik” napot, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Néhányan ugyan eljöttek, de csak 11 körül sikerült megpillantanunk néhány bolygót és a Holdat. Így páran jót beszélgettünk majd a sikeresebb szombati nap reményében elindultunk haza.

• A szombati program a polgármester asszony – Máténé Vincze Andrea megnyitójával indult.
• Ezután én untattam kicsit a vendégeket, előadásomban az űrutazás szerepéről, valamint múltbéli sikereiről, jelenlegi és jövőbeli terveiről beszéltem kicsit. Nem tagadom a SpaceX kiemelt szerepet kapott az előadásomban, nagy rajongójuk vagyok. Majd az emberalkotta űreszközök fotózására tértem ki, jómagam hogyan szoktam fotózni a Nemzetközi Űrállomást és a kisebb teherhajókat.
• Aztán Alesenszki Roland számolt be a Bátorligeti Gemini Csillagász Egyesületet munkásságáról, eredményeiről, terveiről és invitálta meg a hallgatóságot a július 27-én látható teljes holdfogyatkozás közös észlelésére Bátorligetre.
• Nagy örömöre itt is bemutathattuk a Csillagnézők című filmet, hónapok óta dédelgetett vágyam vált valóra. A premier óta terveztem elhozni a filmet szülővárosom környékére, hogy minél többen láthassák, hallhassák a film üzenetét – a mobil kütyükön túl is van élet!
• Ezután pedig jött a távcsöves észlelés – mint kiderült ez volt a leginkább várt program mind közül.

 

A távcsövek összeszerelése után azonnal a Hold kapta a kiemelt figyelmet és őszintén szólva ez aratta a legnagyobb sikert az este folyamán érthető okok miatt. Nagy számban jöttek el gyerekes családok, ami kifejezett örömmel töltött el. Ugyanis nem titkolt szándékunk a kicsiket inspirálni ha más nem arra, hogy igenis nézzenek fel az égboltra és értsék az őket körülvevő bonyolult, de ugyanakkor csodálatos világot. Ha pedig valaki tényleg kedvet kap kisgyerekként, hogy tudóssá, kutatóvá váljon felnőttként, legyen elég inspirációja arra, hogy az ehhez szükséges tudást megszerezze tanuláson és kemény munkán keresztül.
A Hold egyik számomra legkedvesebb objektumát, a Plato krátert mindenkinek megmutattam aznap este 150x-es nagyításban. Nagyon kedvező megvilágítottság mellett észlelhettük, a kráter egyik fala elnyúló árnyékot vetett a kráter szinte teljesen sima belső felszínére, mivel a Nap sugarai nagyon kis szögben világítják meg ilyenkor ezt a területet.

Majd a Vénusz következett, de az összes objektum közül az este folyamán ez kapta talán méltánytalanul a legkisebb figyelmet, inkább szabadszemmel gyönyörködtek benne az emberek, valahogy így szorosabb érzelmi kapocs alakult ki a bolygó iránt sokakban.

Aztán következett a Jupiter és annak négy holdja. Az este folyamán vissza-visszatértünk Naprendszerünk legnagyobb bolygójához, a számok (távolság, méret) és a látvány teljesen lenyűgözték az észlelőket.

A Szaturnuszt is imádták, még a Cassini rést is láttuk valamint néhányat a holdjai közül. Ami számomra meglepetés volt, hogy a kis lurkók mennyire tudták tartani a lépést a „felnőttekel” és simán látták a sokaknak hosszabb gyakorlást igénylő apróbb részleteket is. Ez leginkább később vált nyilvánvalóvá, amikor a bolygókról átnyergeltünk két mélyég objektumra.

A Mars később kelt, így míg arra vártunk, hogy elég magasra emelkedjen közösen végignéztünk egy Nemzetközi Űrállomás (ISS) átvonulást, egészen 61° magasságig emelkedett. Nem akartam ugyan fotózni, de édesapám „unszolására” végül kicsit rohanva ugyan, de összeszereltem a fotós szettet és végül végig fotóztam az átvonulást. Utólag nagyon jó ötletnek bizonyult (köszönet faternak!), ugyanis ott helyben megmutattam az érdeklődőknek az eredményt kivetítőn! Nem dolgoztam fel teljesen a képkockákat, de átnéztük együtt a nyers képeket és láthatták valóban létezik az ISS, nem hologram, nem átverés és a Föld nem lapos!

Mire ezzel végeztünk, a Mars is megfelelő magasságig emelkedett az égbolton. Sajnos hiába volt már  csak napokra tőlünk a szembenállás vagy más néven oppozíció, vizuálisan szinte semmilyen felszíni részletet nem mutatott.  De az este folyamán, miután lecsendesedett az észlelőrét sikerült kihasználni a pompás eget és megpróbálni lefotózni a vörös bolygót. Szerencsére így már elő lehetett csalogatni halvány felszíni részleteket és a jégsapkákat.

Határozott célom volt, hogy az este folyamán kilépjünk a Naprendszerből és kicsivel messzebb lévő objektumokat is szemügyre vegyünk. Maradtam a fényesebb mélyég objektumoknál, mivel a körülmények limitáltak voltak. Szerencsére sokan voltunk, de emiatt az észlelőrét környéke és a művház folyamatos kivilágítása kicsit zavaró volt mélyegezéshez, de megpróbáltuk kihozni a maximumot és úgy érzem sikerült is. Míg a bolygók esetében egész dinamikusan ment a sor, a mélyég objektumok esetében el kellett magyarázni a helyes észlelés módját és hogy valóban mit is kell látni az okuláron keresztül. Nem észleltünk le túl sokat közülük, de amit megmutattunk arról meg is szerettem volna bizonyosodni, hogy valóban mindenki látta is.

Kezdtük a Gyűrűs-köddel (M57) 150x-es nagyításban és meglepő módon még a legkisebbeknek is sikerült  látni. Ugyan nekik több idő kellett, mire észrevették a halvány gyűrűt de végül mindenkinek ment a feladat.

A következő és egyben utolsó távoli célpont az M13 Herkules gömbhalmaz volt. Gyönyörűen bontotta a műszer a gömbhalmaz csillagait szintén 150x-es nagyításban, sokakat ámulatba ejtve…

(A Magyar Amatőrcsillagászok facebook csoport tagjai aktívan észlelik, rajzolják és fotózzák az ég objektumait. Ezek közül a Messier objektumoknak szántunk egy külön galériát, ezzel tisztelegve Charles Messier csillagász munkássága előtt, melyet ide kattintva lehet megtekinteni.)

 

Összegzés

Minden egyes rendezvény kiváló alkalom arra, hogy valóban kicsit közelebb hozzuk az univerzum csodáit azok számára, akiknek soha nem adatott meg a lehetőség távcsőbe való bepillantásra. Aki valaha tartott már járdacsillagászatot, kiállítóként aktívan részt vett távcsöves bemutatón annak ismerős lehet az érzés – valóban jobb adni mint kapni! Én személy szerint minden egyes alkalommal átélem az érzést, mikor láthattam a csodálatot, a felismerést vagy épp a gigászi elképedést az arcokon. Amikor valaki először látja a Holdat nagy nagyításban, ugyanaz az érzés fog el, mint amikor én éltem át ezt a fantasztikus érzést első alkalommal.
Biztosan sokan elsőre inkább megrémülnek a látottaktól és magától a ténytől, mennyire aprók és törékenyek vagyunk az univerzum végtelen tengerében, mennyire jelentéktelen is a mi szerepünk az a kozmoszban. De úgy gondolom, ha valaki mélyebben belegondol és komolyabban időt szentel a témának hamar rájön, inkább egyediek, különlegesek és ebből kifolyólag ritkák vagyunk. A kutatók még mindig nem találtak egyértelműen hasonló bolygót mint a Föld, ami ennyire hemzsegne az élettől és a különböző életformák ilyen különleges diverzitása volna jellemző.  Hiszem, hogy a csillagászat segít megérteni ezt a tényt és emiatt kicsit talán inspirálja is a téma iránt érdeklődőket, igenis bármi áron meg kell védeni a Földet a saját magunk okozta pusztítástól vagy talán saját magunktól…

 

Fotók az estéről

 

Kelemen Péter fotói

Németh Péter fotói

Nagy Gyula fotói

Saját fotóim az estéről

 

Nagy Szabolcs