Földünk befogott egy 50 éves rakétafokozatot

2020.11.25.

Földünk befogott egy 50 éves rakétafokozatot

 

1966. szeptember 20-án indult útnak Cape Canaveral űrkikötőjéből a Surveyor-2 nevet viselő holdszonda, amely egy leszállóegységgel a Hold irányába igyekezett. Azonban út közben egyik manőver során az egyik kis irányító hajtóműve nem kapcsolt be, így a szonda elkezdett bukdácsolni, és a még hátra lévő 54 órájában is folytatta. Távolról nem sikerült korrigálni a szonda útját, és azzal szeptember 22-án délelőtt megszakadt a kapcsolat, a szonda szeptember23-án hajnalban a Copernicus-kráternél a Holdba csapódott.

2020. szeptemberében a hawaii Haleakala Obszervatóriumban működő Pan-STARRS1 égboltfelmérő program különös földközeli objektumot fedezett fel, amely a 2020 SO nevet kapta. Azonban a CNEOS (Center for Near-Earth Object Studies vagyis Földközeli Objektumok Kutatási Központja) szakemberei szerint gyanús az objektum pályája, nem hasonlít a normál kisbolygókéra.

A legtöbb kisbolygó a Földhöz képest elnyúlt és dőlt pályán kering, azonban a 2020 SO Nap körüli útja rendkívül hasonló volt a Földéhez: ugyanakkora volt a távolsága, egészen közel volt a körhöz az alakja, és a pályasíkja is szinte azonos a miénkkel. Ez pedig egyáltalában nem jellemző a természetes kisbolygókra.

Amint a Pan-STARRS és más intézmények csillagászai további megfigyeléseket végeztek a 2020 SO pályájáról, egyre jobban kiderültek olyan részletek, mint az, hogy a Nap sugárzása mennyiben módosítja az objektum pályáját, így az is kiderülhetett, hogy egyáltalán nem aszteroidáról van szó. Köszönhetően annak, hogy a rakétatest belül üreges (ahogy a mesterséges objektumok általában), a napsugárzás hatása jelentősebb, mintha egy tömör égitest (amilyenek a kisbolygók) volna az adott objektum. A rakétafokozatok az üzemanyaguk elfogytával gyakorlatilag üres csőnek tekinthetők, ekkor a felületük méretéhez képest igen kis sűrűségűvé válnak, így sokkal könnyebben képes a Nap sugárnyomása eredeti pályájáról eltávolítani ezeket.

A sugárnyomás, vagyis az, ahogy a Napból származó fotonok egy objektumnak ütköznek és arra mechanikai nyomást fejtenek ki, nem túl nagy erő, ám, ha hosszabb időn keresztül érvényesül, már jelentős mozgást eredményezhet, ez az az erő, amellyel a napvitorlások működnek. A hatása a felület és a tömeg arányától függ, így a kisebb, könnyű, kis sűrűségű objektumokra erősebben hat, jobban gyorsítja azokat.

A 2020 SO az elmúlt hónapokban 170 begyűjtött pályaadatának alapos elemzése során (ezek közt az arizonai Catalina Sky Survey, vagy az Európai Űrhivatal tenerifei Optical Ground Station mérései is szerepeltek) egyértelművé vált a sugárnyomás hatása az objektumra, vagyis az, hogy igen kis sűrűségű az „égitest”. Ezt követően azt kellett már csak meghatározni, hogy honnan is származhatott az objektum.

A Surveyor-2 feladata a holdfelszín vizsgálata lett volna még az emberes repüléseket megelőzően. Nem sokkal a felszállás után a Centaur (második fokozat) levált annak rendje-módja szerint, azonban eztán a Hold felé tovább haladó jármű irányíthatatlanná vált a már említett hajtóműprobléma okán, s becsapódott. Azonban a Centaur békésen távozott a Hold mellett elhaladva, és Nap körüli pályára állt. Azóta se hallottunk róla – egészen idén szeptemberig.

Mivel a 2020 SO esetében gyanús volt, hogy egy korábbi holdi küldetés része lehetett, Paul Chodas, a CNEOS igazgatója elkezdte visszafelé számolni az objektum pályáját, s ekkor kiderült, hogy bár néhányszor járt már a Föld közelében, azonban 1966 második felében olyannyira közel járt, hogy könnyen származhatott is a Földről. Az egyik lehetséges útvonala a Föld, majd a Hold közelében vezetett, 1966 szeptemberének végén, s ez volt az a pillanat, amikor némi adategyeztetés után kiderült: a Surveyor-2 második rakétafokozata az objektumunk!

2020-ban rövid látogatásra ismét a Föld közelébe érkezett a Centaur, november 8-án lassanként besodródott bolygónk Hill-szférájába (vagyis arra a térrészre, ahol a Föld gravitációja dominál), s kb. 4 hónapig itt is marad majd. 2021 márciusában távozik a Centaur, és ismét Nap körüli pályán járja tovább égi útját. Azonban ezt megelőzően még tesz majd két kört bolygónk körül, legnagyobb közelségben december 1-jén lesz. Ekkor majd pontosabb vizsgálatokra is sor kerülhet, amelyek révén spektroszkópia segítségével igazolni is lehet, hogy valóban az űrhajózás hőskorából származó rakétafokozattal van dolgunk.

A JPL híre itt olvasható angol nyelven.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

About the Author:

Hasonló bejegyzések

Magyar Amatőrcsillagász Portál © 2016-2023 - Jókai András; Nagy Szabolcs; ✝HOZÉ