A Marson található vízmosások, s a belőlük kialakult völgyrendszerek eredetére háromféle magyarázat létezik: a kiszivárgó talajvíz, az olvadó jég, vagy áradások lehettek felelősek értük. Mindegyik elmélet más és más marsi klímamúltat feltételez, ezért a természetük megértéséhez vezető kutatások voltaképp a marsi múltat vizsgálják.
Egy most megjelent tanulmányban amerikai és svájci kutatók a vízmosások medrének elágazásait vizsgálta a probléma megoldásáért.
A földi vízmosások, folyómedrek vizsgálataiból nemrégiben kiderült, hogy kisebb (a Földön átlag 45 fokos) szögben ágaznak el a száraz vidékek csapadékból eredő vízmosásai és nagyobb (a Földön átlag 72 fokos) szögben a nedvesebb területek talajvíz-források dominálta vízfolyásai, és ezt a kapcsolatot nem befolyásolja sem a vízgyűjtő mérete, sem a terep lejtése.
A marsi völgyek legtöbbje kb. 3,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, s a szondák, leszállóegységek, roverek vizsgálatai alapján tudjuk, hogy ebben az időszakban tavak és folyékony víz is voltak a Marson. Számos felszíni forma keletkezését azok földi formavilághoz hasonlító külleme alapján próbálják magyarázni, az ismert földi folyamatokat az egykori marsi környezetre átültetve. A vízmosások kérdésében is ehhez a módszerhez folyamodtak a kutatók, ezért alapos elemzésnek vetették alá a feltérképezett marsi vízmosásokat, folyóvölgyeket. Az elemzésben két, eltérő módon készült térképet is felhasználtak, s az eredmények mindkét esetben azonosak lettek. Az egymásba torkolló vízfolyások elágazási szögei kb. 40 fokosak a Marson, mindkét térképezési eljárásból nyert adatok szerint.
Igen közeli a hasonlóság az Utah államban a marsihoz hasonlónak tartott sivatagi tájban lévő Mars Desert Research Station (marsi sivatagi kutatóállomás, ahol egyébként magyar kutatók is többször megfordultak már) környékének vízmosásaihoz, ahol 41 fokos a vízmosások elágazási szöge. A nedves földi klímán lévő folyók elágazási szögei ennél jelentősen nagyobbak, így egyértelmű a száraz vidékekre jellemző, csapadékból eredő felszíni vizek dominanciája a marsi környezet esetén is.
Az eredmények alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a marsi völgyeket, vízmosásokat a száraz, kontinentális jellegű klímakörnyezetben hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék következtében kialakult árvizek, villámárvizek mélyítették a tájba.
Mivel e folyóvölgyek a Mars déli féltekéjén fordulnak elő nagy számban, s a feltételezések szerint az északi féltekét a 3,7 milliárd évvel ezelőtti kedvezőbb hőmérsékletű időszakában óceán uralhatta, a déli félteke pedig száraz, kontinentális-sivatagos régió lehetett, a mostani következtetés ebbe a képbe is remekül illik.

A kutatási eredmény a Science Advances június 27-i számában jelent meg, a teljes cikk hozzáférhető.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)