Elképesztő trükkökkel bányászták ki a Philae adataiból a 67P/Churyumov-Gerasimenko titkait
Szinte pontosan hat évvel ezelőtt, 2014. november 12-én ereszkedett alá a Philae leszállóegység a Rosetta űrszondáról az üstökös felszínére, ahol némi pattogást követően eltűnt egy sötét zugban. Bár az eredeti küldetését a szerencsétlenül sötét nyughelyén napenergia hiányában nem tudta beteljesíteni, egy meglehetősen trükkös módszerrel most mégis olyan adatokkal szolgált, ami alaposan meglepte a kutatókat. Néhány év nyomozómunka révén kiderült: a 67P belseje lágyabb a kapucsínó tejhabjánál.
A Philae utolsó rejtélye a második leérkezési hely volt, ezt azonban fontos volt megoldani. Az egység műszerei ugyanis olyan adatokat közvetítettek ezen eseményről, amelyek alapján a Philae meglehetősen mélyen a felszínbe vájódott és feltárta a felszín alatt rejtőző primitív, ősi jeget, ami így hozzáférhetővé vált több milliárd év óta először. A kutató a Rosetta és a Philae irányító csapataiból maga köré gyűjtött néhány kutatót és mérnököt, majd nekiláttak a két űrjármű adataiból kibányászni azokat, amelyek a második leérkezési helyre utaltak.
A ROMAP adatait összehasonlították a Rosetta szonda RPC magnetométerének adataival, s így kiszámolták a leszállóegység saját helyzetét (az üstökös környezetének mágneses és plazma hatásait kivonva a mérésekből). Az adatok alapján a Philae majdnem két teljes percet töltött a második leérkezési helyen, mielőtt a végső nyughelyére továbbállt volna, ez alatt 4 különböző helyszíni pontot érintett meg (lásd az ábrákon részletezve).
Ezek egyike különösen izgalmas nyomokat hagyott: a Philae teteje 25 centi mélyen besüllyedt a jégfelszínbe egy hasadék oldalában, feltárva az ősi jeget, itt jól azonosíthatóak az oldalainak és a fúrójának a nyomai. A mágneses műszer adatai alapján e nyomokat mindössze 3 másodperc alatt hagyta a leszállóegység! Amikor a 4 pont közt az elsőt elérte a Philae, még 20 cm/s sebessége volt lefelé irányban és 10 cm/s oldalirányban, az utolsó pont elhagyásakor már csupán 1 cm/s a felfelé irányuló, és 9 cm/s az oldalirányú sebessége. Innen már nem emelkedett egy méternél magasabbra a felszín fölé, és hamarosan elérte a 30 méterre lévő végső nyughelyét. Animáción a folyamat:
Abból, ahogyan a Philae benyomódott az üstökös felszínébe, a hasadék oldalában, kiszámították, hogy ez az ősi poros-jeges keverék rendkívül puha, puhább, mint a kapucsínó tejhabja, a frissen hullott nagypelyhes hó, vagy a habfürdő habja a fürdőkádban! Az üstökös szikláinak porózussága 75%-os, vagyis a sziklák anyagának háromnegyede hézag, és csak egynegyede a valós anyag.
A kutatási eredmények fontos tanulságokkal szolgálnak a jövő üstökös-küldetéseihez, a majdani leszállóegységek landolásához, illetve ahhoz, ha egy eszköz mintát akar venni majd egy üstökös belsejéből.
Az ESA ismertetője ábrákkal, videókkal, valamint a Nature-ben október 28-án megjelent tanulmány
Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon: Égen – Földön – Föld alatt)
