2017.10.29.

Egy égboltfelmérés margójára

Már régebb óta foglalkoztatott bennünket Korpás Zoltán barátommal, az égbolt fényessége. Helyesebben az, vajon mennyit csökken a fényszennyezés mértéke városunktól egyre távolabbra. A kérdés fontosságát nem kell kihangsúlyozni.

Szakkörünk „lakhelye” a belvárosban, a vasútállomás melletti toronyház tetején van. Mióta lecserélték városunk közvilágításának fényeit, közel 1-1,5m –t javult az ég. Ez gyakorlatilag első nekifutásra annyit jelent, hogy egy igazán derült, holdtalan égbolt esetén a tetőre való kilépés kissé bajos. Ugyanis annyira kevés a fény, amely a tetőre szóródik, hogy könnyen még a régi tagok, is akik ismerősek a tetőn járva kelve, bukdácsolnak. Amatőrcsillagászati szempontból, számunkra ez a fejlesztés, ezek az úgynevezett LED-es lámpák, melyek búrával vannak ellátva, kevesebb szórt fényt engednek az égbolt irányába. Mielőtt ez az átalakítás megtörtént, érdemes lett volna egy SQM-mel megmérni az égbolt fényességét. Ennek hiányában csupán azonos értékekkel – közel azonos időpillanatban elkészített felvételekről tudjuk csak hozzávetőlegesen megállapítani a javulás értékét. Anélkül, hogy itt részletes számadatokat próbálnánk meg kinyerni, érdemes tudni, hogy az átalakítás előtt a nyári égbolt déli területén, a Nyilas csillagkép, szinte alig látszott. Nem beszélve a Tejút derengéséről. Manapság derült időben egészen messze le, a horizont fölött 5-10°-ig követhető ez a csodálatos derengés (átalakítás előtt ez közel 40-45° volt). Manapság a Hattyúban található „rés” messze le délre követhető, és csillagvárosunk hasadása okán kialakuló keleti’ és nyugati’ oldal is látható a nyári derültek alkalmával.

Tapasztalva ezt a látványos javulást, tudván, városunk környékén is változott a fényszennyezés mértéke és spektrális tartománya is, kíváncsiak voltunk a külsőbb területek egére is. Eddig egy narancsos fényár volt jellemző, manapság pedig egy halványabb fehéres árnyalat. Több esetben is ki szoktunk települni, vagy a rendkívüli derült okán egy kis fakultatív jellegű csillagászati észlelésre, és fotózásra, vagy ami sajnos egyre esedékesebb az elmúlt közel másfél évtizedben, egy újabb és sötétebb égbolt keresése városunk közelében, ahonnan a nyári meteorozásokat is érdemes lesz majd végezni. (Szubjektív megjegyzés: az utóbbi években inkább műhold és repülőészleléseket végeztünk, ugyanis a Perseidák-meteorraj képviselői eddig ismeretlen okokból elkerültek bennünket…)

Voltak és vannak bevett helyszíneink. Gyakorlatilag elmondható, hogy városunktól minden irányba esik egy olyan, ami valamilyen okból megéri a kitelepülést. Csak a rend kedvéért: dél: ebben az irányban városunk fényszennyezési búrájából kijőve, messze le, a horizontig szép Tejutat láthatunk, kelet: az őszi égbolton feltűnő állatövi fény, nyugat: tavaszi állatövi fény, észak: éjszakai világítófelhők reményében éri meg a kitelepülést.

Egyik aktív szakköri társamnak nem olyan rég, egy igen jó ötlete támadt, melyet amint lehetőségünk volt meg kellett lépni. Az ötlet abból állt, hogy menjünk ki a belvárosból, ki a Zagyva árterére, északi irányba. Közel 3 km-re települtünk ki, mely helyszín az ártér, gátak közötti sík területe volt. Érdekes volt abból a szempontból, hogy nem volt közvetlen lámpa, ami erre a helyszínre világított volna. Ami viszont zavaró volt, maga a fényszennyezés. Álljunk meg itt egy szóra. Igen magasan közel 70°-on volt épp az Androméda-galaxis. Szabad szemmel közel 2-2,5° szélesen terpeszkedett szabad szemmel nézve. Alig 3 km-re a belvárostól. Ezen érdemes elmerengeni. Két lehetőség lép fel, vagy az égbolt átlátszósága volt rendkívüli, vagy maga a fényszennyezés volt jóval kevesebb. A hosszú záridős éjszakai képeken láthatóvá vált, hogy nem az első eset áll fent. Ami kiemelendő, hogy bár a gát két oldala, nagyobb távolságban volt, mégsem érződött a szél. Kitelepülő helyszínnek igen alkalmasnak találtuk a területet. Nincs messze, könnyen megközelíthető, és nincs közvetlen fényforrás. Forgalom sincs. Egyetlen buktatója, hogy ártér, így a Zagyva és mind inkább a Tisza vízjárásától függ a terület vízzel való borítottsága. Bizonyosan nyáron nagyobb esőzések után, mind a talaj nedvessége, és állaga, mind az ezzel járó szúnyog milliók’ gátat szabhatnak az észlelésnek.

Ezek után autóba ülve ellátogattunk városunktól Nagykörű irányába. Ezen a helyszínen voltam már egyszer, és akkor is azt állapítottam meg, hogy kimagaslóan jó az ege. Ezen az estén sem volt ez másképp. Ekkor az Androméda már magasabbra kúszott, szinte már majdnem delelt. Ekkor érezhetően fényesebb volt a magja. Talán némileg szélesebben is terpeszkedett a helyén. Ami viszont külön érdekfeszítő volt, hogy derengett (!!!) Lokális galaxis csoportunk holt versenyben harmadik tagjának fénye. A Triangulum galaxisa, az Messier 33. Ezen érdemes megint elmerengeni. Másik érdekes tény, amit megállapítottunk, hogy jóval nagyobb körben az égbolt mély sötét, bársonyfekete hátterű. A lakhelyünk felől erős fényszennyezés is látható volt, de az előző helyszínhez képest, a felvételeken csak 20-25° magasságig követhető és zavaró, szemben az előbbi helyszínnel, ahol a búra zavaró hatása közel 50-60° magasságig volt észlelhető (a felvételeken). Bár messzebb van ez a hely, és egy út mellett fekszik, két szántóföld között, valószínűleg érdemes ide is ha nem olyan gyakran de kitelepülni. Az égbolt egyedül déli irányban nem szép, mivel az előbb említett magasságig zavaró a fényszennyezés. Ugyanakkor, egy mély-ég szűrővel alig lehet majd zavaró távcsöves megfigyeléskor.

Ahogy a cím is sugallta, végeredményben valamiféle égboltfelmérést – égboltvizsgálatot folytattunk. Magyarán, ha nem is számszerűen, de mértünk. Ha alaposabban átgondoljuk, egy mérés, nem mérés, természetesen helyt álló az a vélemény, ami szerint, ez nem hivatalos mérés. Ha lett volna SQM eszközünk, akkor most több számadattal is bírna ez az összefoglaló. Talán majd legközelebb, reméljük, sikerül egy ilyen eszközt kölcsönöznünk, ilyen és ehhez hasonló mérésekhez. Mivel az égbolt átlátszósága időben változik, nagyobb időskálán jobban, így érdemes egy időben végezni a mérést. Ebből a szempontból szerencsés a helyzet, mivel azon túl, hogy alig fél órás különbséggel sikerült a képeket elkészíteni, ráadásul a felvételek, ugyanazzal a fényképezőgéppel, teljesen ugyanolyan beállításokkal készültek, továbbá az utólagos feldolgozás is teljesen megegyező volt, így a felvételek összehasonlításának van alapja. Kiegészítve a mérést, egy nem régiben beszerzett UHC-E Eos clip szűrőt is használtunk a felvételekhez. Ezzel kiegészülve mindkét helyszínen készült natur és szűrőzött felvétel is. Természetesen, mivel a szűrő a teljes látható fényt egy jelentős sávszélességben blokkolja, így hosszabb záridőt kellett alkalmazni a szűrős felvételekhez. A két helyszínen a képeket állókamerás technikával készítettem.

A felvételek készítése közben a cél a teljes égbolt megörökítése volt. Véleményem szerint, ahhoz, hogy egy megfigyelő terület, észlelő helyszín átfogó bemutatását megadjuk, nem elég az, hogy megnevezzük hol található, és hogy a zenitben megmérjük a leghalványabb csillag fényességét. (Ezek mellett az égbolt sötétségét mérő módszerek közül ismert még a Fiastyúk környékén látható csillagok darabszáma, vagy a Pegazus nagy négyszögében látható csillagok darabszáma, esetleg a Sarkcsillag környezetében található csillagok darabszáma – illetve fényessége.) Azon túl, hogy a zenitben milyen halványságú csillag látható még éppen, első megközelítésben igen célszerű. Alaposabban végiggondolva későbbi mérések tekintetében sok hiba forrását és lényegi részek figyelmen kívül hagyását vonhatja maga után. (Egy személyes kiragadott sarkalatos példát említenék: 2014 február elején egy igen ködös éjszaka az Orion halványabb részleteinek reményében távcsöveztünk. A köd olyan vastag volt, és erős, hogy az égbolt zenit körüli közel 30-40° sugarú környezetében volt csak csillag. A zenitben ekkor 7,3m csillagot is észleltünk, ámbár az ég jelentős, közel ¾ része gyakorlatilag takarásban volt.) Érdemes átgondolni, abban az esetben, ha ezt egy személy végzi, az adott megfigyelő szeméhez lesz viszonyítva az égbolt határfényessége. Több észlelő azonos időpillanatban is más és más értéket mérhet. Az sem mindegy, hogy az égbolton mely területet figyeli. Bizonyára könnyebben észlelhető egy halvány csillag a tejúttól távolabb, mint közvetlenül sávjában, vagy annak közelében. A fényszennyezési búrák ebben a megközelítésben nem játszanak szerepet. Ha egy város búrája kivehető egy távolságban 20° magasságig, majd más távolságban 15° magasságig, addig a zenitben észlelhető leghalványabb csillag fényessége alig változhat. Ugyanakkor a fényszennyezési búra által „használhatatlan” égboltrész mértéke jelentős különbséget mutathat. Ezzel rokoníthatóan az égbolt bársonyfeketesége is egy összehasonlítási alap lehet. Az összehasonlíthatóság másik érdekes kitétele lehet talán maga az évszak, vagy a csillagos ég állása is. Az adott területen megfigyelhető leghalványabb csillag fényessége függ az légkör átlátszóságától, így egy adott időpontban mérve csak közelíteni tudnánk a valódi értékhez a mért értéket. Több megfigyelés kellene egy normál értékhez ebben az esetben.

Mivel a megfigyelés során rendelkezésre állt egy UHC-E Eos Clip szűrő is, így a megfigyelés több mindenre is kiterjedt. A több összehasonlító kép készítése lehetőséget adott arra is, hogy a natur és a szűrőzött képeket is összehasonlítsuk. Érdekes, hogy a gyenge fátyolfelhőzet mennyi fényt tud szórni, és érdekes az is, hogy a szűrőzött képeken mennyire tompa fényűvé válnak ezek a képződmények.

Az első összeállításban az eredeti teljes égbolt fényképek szerepelnek, a legtöbbek által használt 3200K színhőmérséklettel kimentve. A bal oldali kép a városunkhoz közelebbi, míg a jobb oldali kép a távolabbi megfigyelő helyszínről készült. Az északi irány lent, nyugati balra, keleti jobbra, a déli pedig fent látható. A képen jellemzően két erős fényszennyezési „centrum” látható. A fehéres árnyalat Szolnok város, míg az erős narancssárga pedig egy villamos transzformátor állomás nyugati irányban. Ezen kívül feltűnik a két kép közötti különbség, a bal oldali kép világosabb hátterű, világosabb kék árnyalatú. Láthatóvá válik még, hogy a jobb alsó negyed lényegesen sötétebb, mint a többi terület. Ez az irány a Hortobágy felé esik.

A második összehasonlítás az előző képpár, csak manuális fehéregyensúly állítás után, és egy kis fényerőemeléssel. Látható az előzőekkel analóg tendencia, valamint a hasznos – kellően sötét – terület mértékének változása. Valamint keleti irányban egy enyhe zöldesedés. Légkörfény. A fényerő emelésével a jobb oldali kép ege továbbra is sötét marad, míg a bal oldali képen minden világosabbá válik. Sarkalatosabban, a városhoz közeli égbolton, a Zagyva árterében az égbolt fénylése sajnos erősebb, és jelentősebb, mint távolabb.

A harmadik és negyedik összehasonlító képen is, melyek UHC-E Eos Clip szűrővel készültek, is ugyanez a tendencia látható. A harmadik összehasonlító kép némileg sötétebb, viszont a halvány derengés a két égbolt között itt is szemügyre vehető, míg a negyediken jelentősebb, a megemelt fényesség miatt. Ezek a felvételek is szintén manuális fehéregyensúly módosítással készültek, viszont ugyanúgy van mind a két felvétel módosítva. A harmadik és negyedik összeállítás bal oldalán lévő képen látható az égbolt zöldes árnyalata, mely a fényszennyezést mutatja.

Az ötödik és hatodik összehasonlító gyakorlatilag az UHC-E Eos Clip szűrő egyfajta tesztje is lehetne. Az ötödik összehasonlítás bal oldali képe szűrő nélkül, míg jobb oldali képe szűrővel készült. Látható a különbség, miket vág le és tompít a szűrő. Természetesen látható, hogy a szűrő is (mint más szűrők) csak bizonyos szintig tompítják megfelelő erősségben a haszontalan fényeket. Igen erős fényszennyezés mellett már ezek sem használhatók nagy hatásfokkal, ekkor csak a helyszín változtatása nyújthat segítséget.

A hatodik összehasonlító képpárnál érdemes kiemelni, a szűrő pozitív hatását. Bal oldalon körben végigfutó narancs árnyalat, igen enyhe fényszennyezésből származik, az akkor épp már légterünkben jelen levő vékony fátyolfelhők által szóródó fényről van szó, melyet a jobb oldali képen alig vehetünk észre. Az is látható, hogy a távolabbi helyszínen látható zöldes légkörfényt is leszűrte a szűrő.

A mellékelt térképen látható a két helyszín elhelyezkedése városunkhoz képest. Érdekesség, hogy a két helyszín egymástól mért távolsága kereken 8 km. Piros körrel az elektromos trafótelep van jelölve. A közelben több település gyengén szórt fénye is jelen van, mint Nagykörű, Besenyszög, Tiszapüspöki és Törökszentmiklós. Mégis megállapítható, hogy ilyen távolságokban 10-15 km viszonylatban az égbolt fényszennyezettsége jelentősen csökken. Ugyan nem válik csillagoségbolt park minőségűvé, mégis igen sötét lesz, olyannyira, hogy a gyengén látható légkörfény is felsejlik. A képek elkészítéséhez egy Canon Eos 1000 d fényképezőgépet és egy Samyang 8mm es halszemobjektívet használtam f5.6-os értékkel. A szűrő nélküli felvételek ISO 1600-as érzékenység mellett 30s expozícióval, míg a szűrős képek ISO 1600 és 120s expozícióval készültek. A zöld légkörfényről készült képet Korpás Zoltán barátom, a vizsgálat ötletgazdája készítette Nikon D 5100, Nikkor 16-85mm-es objektívvel 16mm-en, ISO 1600, f3,5, 30s expozícióval.

TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló Szolnok – Kopernikusz kör
Szabó Szabolcs Zsolt

4.71/5 (41)

Értékelés

About the Author: