Kaliforniai kutatók olyan berendezést terveztek és állítottak elő, amelynek segítségével a távoli csillagok körül keringő bolygók észlelhetősége rendkívül nagy mértékben növekszik.
Az exobolygók vizsgálatának legnagyobb hátráltató tényezője maga a csillag, ami körül a bolygó kering, ugyanis annak a fénye sokkal erősebb a bolygóról érkező visszaverődő fénynél, így igen bonyolult elkülöníteni őket egymástól. Ha sikerül a bolygót önmagában (a csillaga fényétől függetlenül) megfigyelni, akkor a tulajdonságairól, pl. a légköre összetételéről kaphatunk igen hasznos információkat, amelyekből pl. a bolygó lakhatóságát ki lehet következtetni.
A berendezést a DARKNESS („sötétség” jelentésű betűszó – DARK-speckle Near-infrared Energy-resolved Superconducting Spectrophotometer vagyis Sötét-folt infravörös-közeli energiafelbontású szupravezető spektrofotométer) nevet kapott, 10.000 pixel felbontású spektrográfot az adaptív optikával (a légköri zavarásokat kiszűrő technológiával) ellátott teleszkópokon lehet használni, mégpedig a beépített MKID (Microwave Kinetic Inductance Detectors – mikrohullámú kinetikus indukciós detektorok) segítségével.
A beérkező fotonokat azok forrása szerint el lehet különíteni a berendezés segítségével, vagyis az egyes fotonokról tudható így, hogy az az exobolygóról, vagy annak anyacsillagáról érkezett-e. A műszer nagyban csökkenti a beérkező fényben a jel-zaj arányt, így jelentősen megnövelhető a kontraszt a csillagról és a bolygójáról érkező fény esetében.
A technológia lehetővé teszi, hogy a mai észlelési határoknál jóval halványabb, az anyacsillaga fényénél százmilliószor gyengébb fényű bolygókat is észlelhessünk.

A műszer jelenleg a kaliforniai Palomar Obszervatórium 5,1 méteres Hale Teleszkópján üzemel, az elmúlt másfél évben a fejlesztők 4 alkalommal tesztelték és ennek eredményei alapján kalibrálták a DARKNESS-t. Elsősorban a hozzánk közeli csillagok, azok közt is a vörös törpék körüli bolygók vizsgálatát célozzák meg a berendezéssel, s a kaliforniai kísérleti fázist követően bíznak benne a kutatók, hogy a tervezett és remélhetően hamarosan megépülő TMT-re (harminc méteres teleszkóp) is felszerelhetik majd.
A műszerrel az exobolygókon túl jobb képet kaphatnak a csillagászok a távoli galaxisok vöröseltolódásáról, pontosabban vizsgálhatóak vele a pulzárok, s precízebb adatokat gyűjthetnek a világegyetem tágulásának mértékéről.

Az eredeti angol nyelvű cikkek itt és itt olvashatóak.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)