A tegnap este sikeresen landolt InSight Mars szonda robotkarján elhelyezkedő, a műszerek kihelyezésében segítséget adó s azt majdan nyomon követő kamera, az IDC (Instrument Deployment Camera) is bekapcsolt már, és megszületett az első felvétele is, amelyet a Mars Odyssey keringő szonda továbbított a Földre. A felvétel készültekor (a masi idő szerint 14:04-kor) a kamerát a portól védő áttetsző védőtakaró még nem került le az optikáról, azonban így is csodálatos képet kaptunk!
A szonda a 2,2 méteres átmérőjű, legyezőszerűen széttárható kerek napelemeit az este rendben kinyitotta és azok már működésbe is léptek, erről a visszajelzést ma hajnali fél 3-kor (magyar időben) kapta meg az irányítóközpont.
A következő napok során a robotkar „kicsomagolása” lesz a feladat, majd a robotkar kamerájával körbefotózzák a szonda körüli területet. E képek elemzése alapján fognak majd az irányítók arról dönteni, hogy a szeizmométert és a talajba fúródó hőmérőt pontosan hova helyezik majd ki. E műszerektől 2-3 hónap múlva kapunk majd mérési adatokat. A szonda időjárás-állomása azonban addig is mérni fogja a környezete hőmérsékletét, légnyomását és szélviszonyait, s ezen adatokat folyamatosan továbbítja is a Földre. Ezen adatokat azonban elsősorban a szeizmométer méréseinek korrekciói céljára méri majd a szonda, de önmagukban is értékes információval szolgálnak majd. A légnyomás változásait érzékelő műszer pl. képes lesz elkülöníteni a Marsra érkező meteoritok keltette jeleket, így a szeizmométer által érzett, meteorit okozta rezgéseket meg lehet majd különböztetni a valódi marsrengésektől. A szélmérő hasonló funkciót lát el a szél okozta rezgések esetében.

Aki követni szeretné a szonda által készítet és már hazaküldött képeket, a nyers (feldolgozatlan) felvételeket itt találhatja meg.

A robotkar kamerája a két fő részből (nevezzük őket felkarnak és alkarnak) álló műszer alsó egységének, azaz az alkarnak a közepén foglal helyet, így a fotón az egyelőre még összehajtott robotkart is látjuk, ez a két részből álló fehér rúd. A kép bal oldalán a szögletes rézvörös test a szeizmométer szigetelő- és fűtőeleme, amelyben a műszert megfelelő, állandó hőmérsékleten tartó panel foglal helyet, erre a napi kb. 70-80°C-os hőingás miatt igen nagy szükség lesz. Az elem egy-egy oldala kb. 24 cm, ez talán valami nagyságrendi becslés lehetőségét is nyújtja egyúttal a látottakról.

Középen, a fehér robotkar végére, drótkötélre szerelt marok is látható, ez az ónszürke, öt karomból álló mechanizmus fogja majd a kihelyezendő műszereket megragadni, s a helyükre emelve elengedni. A karmok csukott állapotban vannak, a kihelyezéskor szétnyitja őket majd marok, s műszerek tetején kiképzett fogantyúra rázáródva biztos fogással emeli azokat a talajra.
Szintén középtájt, a robotkar alkarjának végén helyet foglaló fekete, szögletes elem a robotkaron lévő, kb. 500g talajt megemelni képes kanál, amelynek segítségével a műszerek kihelyezése előtt a talajt fogják elegyengetni.

Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)