2020.02.29.

Az amatőrcsillagászat szerepe napjainkban (laposföld vita)

A napokban különös élményben volt részem és gondolkodásra sarkallt kicsit a hobbimmal kapcsolatban, annak művelőiről és az ő hatásukról a társadalom egyéb rétegeire. A magyar és nemzetközi amatőrcsillagász társadalom tagjaként évek óta aktívan próbálom kivenni részem annak életében, legyen az online, járdacsillagászat, előadások tartása vagy bármilyen azzal kapcsolatos tevékenység. Szentül hittem és javarészt még mindig hiszem, hogy különös csapat vagyunk mi, amatőrcsillagászok. Nincs ugyan ezirányú végzettségünk, de a csillagos ég iránti vonzódás, szeretet és elhivatottság olyan erőket tud megmozgatni a hobbi művelőjében, aminek birtoklásáról talán korábban álmodni sem mert volna az illető.

Kihívásokkal teli világot élünk, az információ lavinaként önti el az embereket és úgy gondolom nagyon nehéz manapság tisztán látni, kevés ember rendelkezik azokkal a szellemi eszközökkel, amik a tisztánlátást segítenék. Az áltudományok, bármiféle bizonyítékot nélkülöző állítások futótűzként terjednek a világban és a legszomorúbb, hogy a társadalom legnagyobb részét nem is érdekli, igaz-e a hír/állítás vagy sem. Ész nélkül osztunk, retweetelünk mindent, amit pár másodperces olvasás után igaznak vélünk.

Amatőr Nemzetközi Űrállomás (vagy ISS) fotósként van szerencsém olyan hobbit űzni, ami úgy érzem egyszerre ötvözi a csillagászat vívmányait a technológiai fejlődéssel, ami az űrutazásban, űrkutatásban ölt alakot. Melyik csillagász nem töprenghetett el évtizedekkel, akár évszázadokkal korábban, milyen nagyszerű is volna eljutni egy másik égitestre? Csakúgy mint a repülés, az űrutazás is az emberiség álma volt és nagyrészt a mai napig az maradt. Akit érdekel a téma, csodálatos dolgokat olvashat, láthat, tanulhat manapság. Sajnos a közösségi média hátán az áltudományok is csakúgy teret nyernek, mint a valódi tudományok. Manapság tényleg bárki, aki rendelkezik a megfelelő eszközökkel (számítógép, internet, kamera, mikrofon) képes videó tartalmat gyártani akár otthon a jó meleg szobában.

 

Mióta az ISS-t fotózom, természetes velejárója a szkeptikusok vélemény nyílvánítása, ami legfőképp abban merül ki, hogy hazugnak neveznek. Egy idő után hozzászoktam, már tényleg csak legyintettem és még a vitatkozásra sem voltam hajlandó időt szánni. Nem tagadom, szánalmasnak tartottam és valamilyen szinten a mai napig annak tartom azokat, akik ekkora mennyiségű bizonyíték halmazt képesek figyelmen kívűl hagyni és a laposföld elméletet választják a valódi tudományos konszenzus helyett. Szinte kötelező, hogy ezek az emberek hitvallásként higgyenek abban, amiben hisznek.  Ebből adódóan nem is igazán lehet meggyőzni őket.

Ami viszont felkeltette nemrég a figyelmem, az inkább az a hihetetlen mennyiségű laposföldes videó tartalom, ami a youtube csatornákon szinte ömlik a felhasználókra. És a youtube algoritmusa úgy működik, hogy pár videó után a felhasználó érdeklődési körének megfelelő tartalmat ajánl fel az oldal. Tehát ha én megnézek pár laposföldes videót, az ajánlatok között exponenciálisan megnövekszik a laposfölddel kapcsolatos videók száma. Ami tökéletes, ha én barkácsoló típus vagyok mondjuk és az otthoni barkácsolással kapcsolatos tartalmakat kapok a youtube-on. Az áltudományos tartalmak viszont egy olyan helyzetet teremtenek, ahol a felhasználót hirtelen egyfajta témakör veszi körül.

Én csak nevetnék rajta, de a társadalom nagy többsége nem rendelkezik távcsővel, nem látta még talán a Holdunkat sem bármilyen nagyításban és leginkább minimális vagy nullához közeli a tudása a csillagászatról, a csillagos égről. És hirtelen nagyon ingoványos talajon találjuk magunkat. Az ‘átlagember’ abszolút semleges pozícióból indul, mikor a youtube-on nézelődik, de hirtelen egy bizonyos tartalommal találja magát szemben, mely igencsak félrevezető, a tudományos tények töredékét használja csak és azt is félrevezető módon tálalja a nézőnek. És bizony nagyon könnyű tévútra kerülni, a háttérzaj túl nagy és ha elég sokszor olvasunk hazugságot, az emberi agy bizony hajlamos egy idő után valóságként kezelni azt.

Nagyjából ez volt a célja, hogy az alábbi videómat elkészítettem. Igen tudom, mi a garancia arra, hogy az én igazam az igaz és nem a másé. Nem igaz? De!
Pontosan emiatt kemény dió ez, nekem pontosan annyi esélyem van a valóság bemutatására vagy a félrevezetésre, mint bárki másnak. És a kérdés a másik oldalról, mennyire vagyok biztos a dolgomban teljesen jogos. Ha elkezdek fennhangon, pökhendi módon kioktatni bárkit is, azzal nemhogy képtelen leszek hidat építeni az én világnézetem és a másik oldal világnézete között, de helyette inkább egyre messzebb tolom magamtól azokat, akik egyébként nyitottak lennének a valóság befogadására. Leszögezném ezen a ponton, hogy nem a hardcore lapótyaföldesekre gondolok most, azokat szerintem senki sem lenne képes meggyőzni… Én itt a semleges felekre gondolok, akik valóban sosem foglalkoztak a csillagászattal és nincs saját tapasztalatuk ezzel kapcsolatosan.

 

(A videóhoz magyar nyelvű felirat is készült, alul a fogaskerékre kattintva ki kell választani a Subtitles/CC, majd a Hungarian opciót)

Tehát egy majd 20 perces videóban kicsit összeszedtem a gondolataim, kiválogattam a legjobb felvételeim a Nemzetközi Űrállomásról és úgy gondoltam, megpróbálok valamiféle tartalmat feltenni a világhálóra ebben a témában. Leginkább azért, mert az ISS fotózásra specializálódott Space Station Guys weboldalammal abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy rettentően sok űrállomás fotóval, észleléssel rendelkezem. Ezek részben saját észlelések, részben pedig mások által készített nagyszerű fotók, amiket amatőröktől kaptam a világ minden tájáról. Ezzel az elsődleges célom az ismeretterjesztés és elsősorban azoknak szánom, akik kicsit elbizonytalanodtak abban a tekintetben, hogy az űrutazás valóságos-e, volt-e valaha ember az űrben és úgy általában mi a helyzet ezen a fronton. Tudom sokaknak ez nevetségesnek hangzik, de ilyen a világ, amiben élünk.

A videó elkészültekor úgy gondoltam, ha már darázsfészekbe kívánok nyúlni, kezdjük ismert terepen és első körben néhány nemzetközi amatőrcsillagász oldalon osztottam meg a tartalmat. A célja az lett volna, hogy elősegítsem az építőjellegű társalgást valós fotókkal. Úgyis sokan manapság mindenre fotós bizonyítékot követelnek. Pár óra leforgása alatt bizony kiderült, a konszenzuskeresés még az ismert berkekben is nehéz dolog, még ha jó szándékkal történik is. Mindig szentül meg voltam arról győződve, hogy az amatőrcsillagász, mint olyan olvasott, kompromisszumképes, nyitott és barátságos, de leginkább kész és hajlandó a szélesebb rétegek felé tudományos segítőkezet nyújtani. A tudományos világ és a hétköznapi ember tudása közötti szakadék olyan mértékűvé nőtt, hogy úgy gondolom az amatőrcsillagászat mára kulcsfontosságú lett. Mi vagyunk azok, akik télen-nyáron kint állunk és ha kell, járdacsillagászatot szervezünk, beszédet tartunk annak ellenére, hogy nem születtünk szónokoknak. Egyszóval szeretnénk minél több emberhez eljuttatni azt a csodálatos érzést, amikor a távcsövön keresztül elménk előtt megnyílik az univerzum.

A valóság ezzel szemben az, hogy talán nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az amatőrcsillagász közösség kisebb hányada ilyen sajnos, a többség viszont pontosan ugyanolyan zsigeri reakcióval támad minden olyan másként gondolkodó emberre, mint a laposföldesek. Kioktató, nagyképű és az építőjellegű társalgás legkisebb szikrája sincs meg benne. Amiben viszont nagyon jó az a másik lehülyézése, ‘helyretétele’ és ami leginkább meglepett, a két szóból elítélés.
A legtöbb csoportban így nézett ki a bejegyzésem, annyi különbséggel, hogy a kísérőszöveg nem tartalmazott utalást az ‘asztrofotósságomra’, tehát nem utaltam rá nyíltan egy extra mondattal.

Viszont írtam egy szép leírást a videó link alá, ami így kezdődött:
I am an amateur International Space Station photographer” – magyarul én egy amatőr Nemzetközi Űrállomás fotós vagyok. Sajnos kommentelők, anti-lájkolók nagytöbbsége a leírás első soráig sem jutott el. A cím alapján ítélt, ami önmagában legjobb esetben is 50-50% esélyt ad az olvasónak azzal kapcsolatban, hogy a videó készítője laposföldes vagy sem.
Az eredeti cím – “Is the International Space Station real of not? Flatearth argument” lefordítva ugyanis úgy szól, hogy “A Nemzetközi Űrállomás valós vagy sem? Laposföld vita“.

Ami talán leginkább felháborított és kijózanított, az a negatív kommentelők száma. Az egy dolog, hogy sokan a videót sem voltak hajlandóak elindítani. De hogy a videó címén kívül, ami ismételten semmilyen konkrétumot nem árult el, képtelenek voltak messzebb jutni a bejegyzésben. Ha a leírás első sorát elolvasták volna, nyílvánvaló lehetett volna számukra, hogy nem vonom kétségbe az ISS létezését, sőt! De az amatőrcsillagász manapság a laposföld szó hallatán nem legyint vagy nevet (jobb esetben), hanem dühbe gurul és azonnal hülyézik.

Alapvetően nem értek egyet ezzel a hozzáállással. Az élet számos területét említhetném, ahol sokkal célravezetőbb a barátságos, magyarázó hangnem az otromba, nagyképű, kioktató stílus helyett. Ha más nem, mi mind voltunk fiatalok, tinédzserek. Ha szüleink valamit tiltottak, mi életrevaló fiatalok méginkább ellenszegültünk, a ‘csakazértse’ reflexek a kornak megfelelő sebességgel borították el fiatal elménket. Valami hasonló reakciót látok az embereken nap mint nap.
Én szentül hiszem, hogy hatalmas felelősséget rakott a jelen kor az amatőrcsillagászok vállára és igenis számít, mi hogy állunk embertársainkhoz, főleg azokhoz, akik érdeklődési körükből adódóan nem rendelkeznek azokkal az információkkal, amivel mi amatőrök igen. Ami nekem és neked teljesen magától értetődő, az másnak nem az. Tudom napjainkban nem szokás a párbeszéd keresése, de én minden amatőrcsillagász társam erre bíztatnék.

Persze nem tudom és nem is akarom megmondani, ki hogyan kezelje a kérdést. De az biztos, hogy egyre elterjedtebb az amatőrcsillagászok között ez a fajta hobbi-idegen stílus és nem tudom véka alá rejteni csalódottságomat. Mindig is büszke voltam arra, hogy egy ilyen közösségnek lehetek tagja, ezért is áldoztam sok időt arra, hogy mások a mi hatásunkra másképp lássák a világot. Büszke vagyok arra, hogy egy járdacsillagászat alkalmával sikerül lenyűgözni a járókelőket, kortól, nemtől, identitástól, kulturális hovatartozástól teljesen függetlenül. Csak bízom abban, hogy egy múló dologról beszélünk és ez csak egy átmeneti tünete a közösségi média hatásának. De a trend sajnos komolynak látszik, amiből fogalmam sincs, mi a kiút.

Ahogy csillagász berkekben szokás mondani, az égbolt mindenkié! Tegyünk is róla mi amatőrcsillagászok, hogy minél több emberé legyen.

Tiszta és derűs eget kívánok mindenkinek!

 

Nagy Szabolcs

4.71/5 (17)

Értékelés

About the Author: