Az aprócska (5,7 km átmérőjű) égitest nevét a szakembereken és a meteorrajongókon kívül nem sokan ismerik, s ők se oly régóta, mivel csupán 1983-ban fedezték fel. Miért érdekes egyáltalán, hogy aszteroidáról vagy üstökösről van-e szó? Több okból is.

A december elejétől közepéig aktív Geminidák meteorraja, bár távolról sem olyan közismert, mint az augusztusi Perseidák, az év leginkább megbízható aktivitást mutató rajaként nagyon látványos, és igen nagy számban felvillanó hullócsillagokkal szolgál a megfigyelőknek. A rajról igen sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen égitestből ered a törmelék, por, ami a légkörünkbe érve felizzik és a fényes meteorokat produkálja. A Phaethon felfedezésekor derült ki, hogy az aszteroida pályája megegyezik a Geminida meteorok porát szolgáltató törmelékfelhő kiszámított pályájával, az egyetlen bökkenő az volt, hogy a Phaethon nem mutatott üstökös jellegű aktivitást, míg a meteorrajok esetében azok szülő égitestjei üstökösök. Ez nagyjából logikus is, hisz a laza, kő-por-jég összetételű üstökös az, amiről a Nap közelébe érve porszemcsék tömege válik le (ennek köszönhetik a csóvájukat), s e por jut a légkörünkbe s izzik fel meteorként. Az aszteroidák kőzetből állnak, s a kőzeteket a napfény nem tudja oly egyszerűen kiszakítani az égitestből, mint a jégbe fagyott porszemcséket az üstökös esetében.

A kérdés fontosságának másik fele abban rejlik, amerre a Phaethon kering. A pályája alapján az ún. Apollo-típusú aszteroidák közé tartozó, ezek közös tulajdonsága, hogy a napközelpontjuk a Föld pályáján belülre esik. A Phaethon ezek közül is kilóg azzal, hogy igazán nagyon megközelíti a Napot, mindössze 20,9 millió kilométerről kerüli meg (Földünk kb. 150 millió km-re kering a Naptól), míg a naptávolpontja a Mars pályáján is kívül esik – igen elnyúlt ellipszisben kering. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy keresztezi Földünk pályáját, így egyúttal földközeli aszteroidának is minősül. Ezeket az aszteroidákat pedig szeretnénk minél alaposabban (ám nem túl közelről) megismerni, hisz egy részük veszélyt jelenthet bolygónkra is.

Nos, a Phaethon üstökösszerű pályája, a belőle eredő meteorzápor, és még egy apróság is gyanússá teszi: ugyan távolról sem olyan aktív, mint egy üstökös, viszont a napközelsége idején némi por leválik róla, s egészen rövidke, ritkás csóvája nő ezáltal. Erre a magyarázat az lehet, hogy a napközelség idején a hő hatására megrepedező felszínből tud leválni némi por – ez azonban távolról sem elegendő ahhoz, amit a Geminidák meteoraktivitása alapján elvárhatnánk! Elképzelhető, hogy valamikor aktív üstökös volt, s ebből a korból maradt a pályája mentén az a sok por, amit hullócsillagként viszontlátunk decemberben, azonban mára kisült belőle minden távozni képes porszemcse. Ez utóbbi is érthető volna, hisz a napközelsége idején kb. 800°C-ra forrósodik a felszíne (ez nagyjából a riolit lávával összevethető hőmérséklet!). A másik elmélet szerint egy korábbi ütközés hatására feldarabolódott a Phaethon őse, s ennek a nyoma a Geminidákat létrehozó por.

2017. decemberében igencsak megközelítette a Földet, 10 millió kilométerre száguldott el bolygónktól, s ezt a közelséget arra is kihasználták, hogy óriástávcsöves és infravörös megfigyeléssel vizsgálják a Phaethon-t. Egy ilyen felmérés eredményéről az Amerikai Csillagászati Társaság bolygótudományi szekciójának 50. ülésén számoltak be, s egyúttal egy kérdésre, úgy fest, választ is találtak. Korábban felmerült, hogy a Phaethon a hozzá nagyon hasonló külleműen kékes színű, ám jóval nagyobb Pallas aszteroida egy töredéke lehet, most azonban a friss méréseknek köszönhetően ez az elmélet megdőlni látszik. A Phaethon ugyanis jóval kevesebb, kb. fele annyi fényt ver vissza, mint a Pallas, a Phaethon albedója mindössze 8%, a Pallasé 15%. A kutatók szerint a Phaethon a teljes felszínén egyöntetűen kékes színét a nagy hőnek köszönheti, amit a napközelségekor átél. A Phaethon-hoz hasonlóan kék, ám jóval apróbb aszteroidát is ismerünk még egyet, ez a 2005 UD jelű, a kutatók most ezt az égitestet igyekeznek behatóbban tanulmányozni, hogy a Phaethon-nal való rokonságáról több információt kapjanak. A 2005 UD-ról egy 12 évvel ezelőtti kutatás során arra jutottak a csillagászok, hogy a Phaethon egy korábban kiszakadt darabja lehet, s az az esemény, amelynek során feldarabolódhatott a Phaethon, akár a Geminidák anyagát is létrehozhatta. (A Geminidákon kívül egyetlen olyan meteorraj van, amelynek szülője aszteroida jellegű égitest, erről azt feltételezik, hogy kiégett üstökös, a januári Quadrantidák, az összes többi, ismert eredetű meteorraj üstökösből származó porral szolgáltat égi színjátékot a megfigyelőknek.)

A Phaethon jelen tudásunk szerint átmenetet képvisel az aszteroidák és az üstökösök közt, így a címbéli kérdésre egyelőre nincs válasz, azonban talán pár év múlva már lehet. Készül ugyanis egy japán űrszonda német együttműködéssel, amelynek feladata részben a Phaethon vizsgálata lesz. A DESTINY+ nevet kapott küldetést a tervek szerint 2022-ben indítanák útjára, a Phaethon-on kívül más földközeli aszteroidák közelében is elrepül majd, s az azokról leváló ritkás porból begyűjtött minták elemzése, a Phaethon feltérképezése (500km távolságból) és porának vizsgálata, valamint a bolygóközi por elemzése lesz a munkája.

Eredeti angol nyelvű publikációk itt1, itt2, itt3 és itt4 olvashatóak.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)