Jelenleg a Voyager-1 űrszonda az egyetlen ember alkotta tárgy a csillagközi térben (2012. augusztus 25-én lépett ki), a 40 éve fellőtt szonda eredetileg a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálatára készült, nagyjából 2025-ig fog elegendő energiát szolgáltatni az üzemanyaga, így addig képes méréseket végezni s azok adatait visszaküldeni a Földre. Ez utóbbihoz szükséges, hogy az antennája bolygónk irányába nézzen, viszont az irányítók észlelték, hogy 2014-től kezdve romlott a teljesítménye az ehhez használt irányítóhajtóműveknek. Ezek a kis hajtóművek kimondottan a szonda „kanyarodásához” készültek, s ezredmásodpercnyi idejű használatukkal állították be a szonda irányát a rádióadáshoz megfelelőnek, az idő múlásával azonban megnőtt a manőverekhez szükséges működtetési idő. Ahhoz, hogy a szonda működését és a róla érkező adatokat élvezhessük még tovább, a Voyager földi irányítói kitalálták, hogy a megfáradt irányítóhajtóművek helyett megpróbálják a 37 éve nem használt, ám hasonló funkciót ellátni képes manőverező segédhajtóműveket beüzemelni. E segédhajtóművekkel a gázbolygókhoz vezető útvonal irányának módosításait végezték 37 éve (1980. november 8-án működtek utoljára), s azóta nem használták őket semmire. Az irányító szakemberek előkeresték a korabeli szoftvert és az elemzésekből arra következtettek, hogy megoldható a kis idejű (10 ezredmásodperces) működtetés, a hajtóművek kiváló minősége alapján remélték, hogy újra munkára foghatóak ezek is. (Ugyanilyen hajtóművekkel dolgozott a Cassini szonda is, illetve szintén ezeket használja a Dawn szonda.)

November 28-án küldték el a parancsot a Voyagernek, ahova kb. 19,5 óra alatt érkezett el, majd vártak a visszaigazolásra is ugyanennyit. 29-án a kaliforniai Goldstone antennája vette a szonda válaszát: a tesztmanőver sikeres volt! A segédhajtóművek képesek voltak pontosan ugyanarra a feladatra, amire az irányítóhajtóművek, mintha a 37 év az utolsó feladatuk óta nem is telt volna el.
Januártól átállnak a segédhajtóművek kizárólagos használatára a hasonló, időről időre szükséges manőverekhez – ehhez egy kis fűtésre is szükség van e hajtóműveknél, a feladathoz szükséges energiát a szonda rádióizotópos generátora biztosítja, egy ideig még képes lesz erre anélkül, hogy a műszerek energiaellátása hiányt szenvedne. Ha kevés lesz már az energia, visszaállnak majd a korábbi, segédhajtóműves manőverezésre.

Hol jár a Voyager-1 jelenleg?

A Voyager-2 irányítóhajtóművei jelenleg még elég jól működnek, de az irányítócsapat a sikeres teszt alapján úgy tervezi, hogy annál a szondánál is át fognak állni a segédhajtóműves manőverezésre. A Voyager-2 is kilép majd a Naprendszer határán túlra a következő évek során, így tőle is várhatunk majd izgalmas mérési adatokat.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés