A Cassini űrszonda méréseinek számtalan tudományos eredménye kápráztatta el eddig is az embereket, ehhez csatlakozik most egy nemzetközi csapat által készített tanulmány, amely a Cassini műszeres adatainak kifinomultabb feldolgozása révén születhetett meg. A Szaturnusz e rendkívül izgalmas holdjának egyik rejtélye volt az egyenlítői vidékén húzódó dűnék sora, amelyek jelenlétéről az űrszonda felszínt pásztázó radarjának mérései alapján tudunk.
A Cassini 2004-ben a Titán teljes egyenlítői vidékét feltérképezte a vizuális és infravörös térképező spektrométerrel (VIMS), amely három hullámhossztartományban ( fényes infravörös, kék és barna ) vizsgálta a holdat. A korábbi eredmények a felszínt alkotó kémiai összetevőkről tanúskodtak, erre pedig alapvető szükség van a felszín és a hold légköre közti kölcsönhatások megértéséhez.
Az adatok újrafeldolgozása során a különböző tartományú méréseket térképpé állították össze, majd kiválasztottak öt olyan területet, ahol a különböző típusú felszín átmeneti zónái találhatóak, majd modellezéssel az adott területek albedóját számították ki. Ez utóbbi alapján a felszínt alkotó szemcsék méretére, illetve azok vízjég- és szerves molekulák alkotta összetételére is kaptak információkat, végül az adatokat összevetették a Titán radaros mérésekkel feltérképezett felszíni formáival.

A fényes infravörös régiók magasabban fekvő hegyes-dombos vidékek és síkságok, amelyeket szerves anyagok borítanak, s patakmedrek mélyülnek a felszínbe. E területek eróziója révén a felszínt borító anyag azokra a területekre szállítódik a völgyeken át, amelyeket a térképezés során kékben láttak. Ezek a kék régiók a földi gleccserek elvégződésénél képződött olvadékvíz-síkságoknak felelnek meg, a felületüket olyan nagyobb méretű vízjég-szemcsék boríthatják, amelyek a dombvidéki szénhidrogén-csapadékhullás hatására erodált jégborításból származhatnak. A dombvidéktől legtávolabb helyezkednek el a barnában látott régiók, ezek a Titán felszínének 18,6%-ára jellemzőek. E területeket a magasabb fekvésű régiókból eredő porszemcse méretű szerves anyag borítja, s a dűnék is itt alakulnak ki a széljárás hatására.

A Titán e három típusú régiójának földrajzi és topográfiai jellemzői megfelelnek annak, amit már jól ismerünk, a különböző területeket ugyanolyan geológiai folyamatok kapcsolhatják össze, mint a földi megfelelőiket: a hegyvidékek eróziója során keletkező törmelékek sivatagokig vezető útját képviselhetik a távoli holdon.

A kutatási eredményt a Journal of Geophysical Research: Planets április 17-én tette online elérhetővé.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)