A következő cikkhez a pár nappal korábban „elkövetett” SpaceX Starhopper első komoly ugrása adta az ötletet, de nem csak erről a nagyszerű eseményről lesz szó

 

Előzmények

A SpaceX cég egyik ambíciózus terve a Starship (leánykori nevén Big Falcon Rocket azaz BFR, korábbi cikkünk róla itt olvasható) megépítése – melyet sokan túlságosan is ambíciózusnak tartanak – az elmúlt napokban fontos lépést tett abba az irányba, hogy egy szép napon tényleg valósággá váljon. A fejlesztés folyamata valamilyen szinten a Falcon-9 rakéta fejlesztés példáját követi.

A Falcon-9 rakétát eleve újból felhasználhatóvá és „landolhatóvá” tervezték, de nem volt erre képes a kezdetektől fogva. Az eddigi 40 landolható indításból 34 járt sikerrel és a kudarcok döntő többsége a korai indítások során történtek, amikor egy-egy küldetés (hasznos teher megfelelő pályára állítása)  után kísérleteztek a landolással, először úszó platformra, majd szárazföldre. A landolható kifejezés nem feltétlenül a landoláshoz szükséges technológia meglétére vagy hiányára utal feltétlen.
A küldetések egy részéhez, amelyekhez a Falcon-9 rakéta teljes teljesítményére és üzemanyagtartalékára szükség van (például geostacionárius pályára állítás vagy nagyon nehéz teher esetén) eleve nem is tervezik a landolást, hiszen nem marad hozzá elég üzemanyag az első fokozatban.

Továbbá a landolás képessége nem egyik pillanatról a másikra adatott meg a SpaceX-nek, hosszú fejlesztési munkálatok és kudarcok után sikerült a Grasshopper névre keresztelt tesztjárművel először egy helyben lebegni, a rakéta hajtóműveit a kivánt módon irányítani, majd landolni. Az alábbi videón az első sikeres repülés látható:

A Grasshopper sikere alapozta meg a cég hosszútávú sikerét is. Az egyébként is kiváló tervezésű Falcon-9 rakéta igazi ‘fegyvere’ az újból felhasználható első fokozat, melyet már annyiszor láthattunk 8-9 perccel az indítás után épségben leszállni. Az indítások költségét őrületes módon le lehet így faragni és jelenleg ők az egyetlen cég a világon (beleértve a világ nemzeti űrügynökségeit is), akik képesek erre. Emiatt pedig a piaci verseny erősen feléjük lejt, a megrendelők miért vennék igénybe az eldobható és egyben drágább rakétákat gyártó cégek járműveit, ha sokkal olcsóbban kivitelezhető és ugyanolyan biztonságos az adott eszköz, műhold pályára állítása. A rideg valóság az, hogy egy cég/ötlet bármennyire is forradalmi, ha nem képes önfentartó maradni, mint üzleti model sajnos bukásra lesz ítélve.

 

Az első „ugrás”

Augusztus 26-án (hétfőn) estére vártuk a SpaceX Starhopper első ugrását (hop test), ami eredetileg 200 méter magasságig kell volna emelkedjen. De az indítás időpontja előtt nemsokkal lefújták és elhalasztották a tesztet. Másnap (kedden) amatőrcsillagász találkozóra voltam hivatalos és nem volt lehetőségem élőben nézni a közvetítést, úgy voltam vele haza úton a metrón majd látom, ha történt valami. Mivel tesztrepülésről van szó, legalább 50% esélye volt, hogy valami közbe jöhet.

Nos nem jött… a metrón hol volt net, hol nem és mikor először megláttam a kiírást, hogy sikeres volt a teszt, alig vártam, hogy láthassam a róla készült videót. Aztán meggondoltam magam és úgy voltam vele, hogy majd otthon megnézem jó minőségben. Végül nagyjából 1 perc sem telt el és a kivácsiság egyszerűen nem hagyott nyugodni, a mai világ instantságát nem bírtam legyőzni magamban és már indítottam is az első videót, amit a twitteren találtam.

 

 

Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, mivel tudom történelmi pillanat volt ez. Nem csak a SpaceX számára – hatalmas gratulálás a teljesítményhez – de az emberiség számára is. A világ valaha megálmodott legnagyobb rakétája ismét egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy ne csak egy legyen a sok-sok megvalósítatlan terv közül, hanem valóban betöltse szerepét és az emberiség egy lépéssel közelebb kerüljön a csillagokhoz. A Starhopper végül 150 méter magasságig emelkedett a tervezett 200 méter helyett. De kis lépésekkel magabiztosan araszolnak előre.
Persze az út még rettentően hosszú és göröngyös, ez csak az első kis lépés volt a siker felé vezető úton, de fontos mérföldkő!

De mi is történt kedden este keleti idő szerint 6:02-kor?

A cég saját tervezésű Raptor hajtóműve először lépett igazán működésbe és emelte fel a szaknyelvben csak „víztoronynak” becézett Starhopper járművet. A víztorony kifejezés onnan ered, hogy a munkákat egy víztornyok építésével foglalkozó cég kezdte meg a cég boca chica-i telephelyén. Ráadásul az alakja miatt a járművet sokan szimplán víztoronynak gondolták, valljuk be őszintén nem volt ördögtől való a feltételezés…
Aztán mikor kiderült, ez valójában egy tesztjármű, élcelődés és vicc tárgyává vált sok-sok internetes portálon – tegyük hozzá joggal. Meglehetősen unortodox módon közelíti meg a cég a fejlesztés mikéntjét és sokak szemében egy viccnek tűnt a dolog. Én magam kicsit félreérthetőnek gondoltam a víztorony jelzőt, szerintem R2D2 vagy mosógép inkább lehetett volna testhez álló becenév, de senki nem kérte ki a véleményem.

Az első igazi áttörés július végén történt, az első 20 méteres teszt sikerrel zárult és minden jel bíztatóan mutatott abba az irányba, hogy jól haladnak a fejlesztések (videó itt). A pár nappal ezelőtti esemény pedig minden kétséget kizáróan sikerrel végződött. A teszt lényege, hogy minél több információt nyerjenek a járműről, annak irányíthatóságáról, a hibákról és a hiányosságokról. Minél több időt tölt a levegőben, annál okosabbak lesznak a következő tesztre.

És nem kell rá sokat várni, ezt már most sejteni lehet. Természetesen nem csak találgatok, Elon Musk a következő bejegyzést tette közzé saját twitter profilján:

 

És hogy nem a levegőbe beszélnek, íme egy a napokban napvilágot látott néhány fotó, melyen a Starship prototípusát láthatjuk építés közben. Ezek közül inkább a rakéta belső részében készült felvételek a legbeszédesebbek, hihetetlen jól haladnak a munkálatokkal.

De nem csak titkos felvételek állnak rendelkezésünkre, a twitter, reddit és úgy alapvetően az internet tele van az épülő tesztűrhajó fotóival. Mivel nem igazán titkolóznak, bárki meglátogathatja a telephelyeiket, mármint a kerítésen kívűl természetesen. Az első telephelyük Boca Chica (Texas) volt, de nemsokkal később egy másikat is létesítettek Cocoa néven (Florida). A két csapat házom belül rivalizál egymással, melyikük készíti el előbb a Starship prototípusát. Persze ugyanazt a célt haszolják, így a technológiai kommunikáció élénken működik a két telephely munkásai, mérnökei között. Az alábbi fotók pár napja készültek és látható, milyen szépen haladnak az építési munkálatok. Alábbi videón a Cocoa telep látható, a Starhopper készülőben és a nemrég felhúzott hangár.

 

Starhopper, Super Heavy és Starship?

Mi tagadás, a projekt elnevezése szinte az évszakokkal együtt változik. Volt már korábban Interplanetary Transport System, Big Falcon Rocket és jelenleg a Starship névre hallgat.
Starship ugyan a teljes jármű neve, de valójában két részből áll. Az egyik az első fokozat (Super Heavy fokozat), a másik pedig a második fokozat (Starship), mely hasznos terhet és/vagy embereket szállít majd az űrbe. Az első fokozat csakúgy mint a Falcon-9 első fokozata dolga végeztével visszatér majd a Kennedy Űrközpontba újra felhasználás céljából. A második fokozat megy majd tovább az űrbe és viszi magával a hasznos terhet és/vagy az emberes küldetéseket alacsony földkörüli pályára, idővel pedig a Holdra és remélhetőleg a Marsra is.

Ha egyszer elkészül a Super Heavy fokozat, a világ legerősebb fokozata lesz amit ember valaha épített. A Super Heavy rakéta 70 méter magas lesz (a második fokozat nélkül!), a második fokozattal együtt pedig nagyjából 120 méter, magasabb mint a holdutazásokhoz használt Saturn V rakéta.

De a méret csak egy dolog, a teljesítmény egy másik (az alábbi kN-ban megadott értékek nem feltétlenül hajszál pontos számadatok, lehet valamennyi hiba az átváltásban).

Falcon-9                               1,7 millió lbs/   7.562 kN
Falcon Heavy                        5 millió lbs/ 22.241 kN
Saturn V                              7,5 millió lbs/ 33.362 kN
Starship                                11 millió lbs/ 48.930 kN

 

De a SpaceX nem az egyhelyben toporgásról híres, megpendítették annak a lehetőségét, hogy ha a Starship összejön, akkor kicsit még tovább kívánnak menni egy még nagyobb rakétával, amit jelenleg Starship 2.0-nak becéznek. Annyit tudni, hogy a Starship 2.0 átmérője a jelenleg fejlesztés alatt álló Starship átmérőjének kétszerese, 18 méter lesz. Hogy ez mit jelent, azt szerintem még nagyon felfogni is nehéz. Már a Falcon Heavy rakéta is tekintélyt parancsoló méretekkel rendelkezik, nagyjából akkora a legnagyobb átmérője, mint a tervezett Starship-é, magassága viszont jóval alul marad. És ezek mind eltörpülek majd a Starship 2.0 mellett, ahogy a fenti ábrán látni lehet.

Persze nem kell túl messzire elkalandozni, úgy gondolom egy működőképes és 100%-ban újra felhasználható Starship még minimum 3-4 évre van mostantól. De nem fogunk addig unatkozni, a SpaceX kiváló úton van a fenntartható űrutazás irányába.

Pár napja tért vissza a CRS-18 Nemzetközi Űrállomás utánpótlás küldetésről a Dragon teherhajójuk, ez a hajó pedig az első, ami 3 egymás utáni küldetést kibírt minimális javítási munkálatok mellett. Ezek az apró sikerek mind hozzájárulnak a fejlesztésekhez, a küldetések során egyre több adatot nyernek ki és annál nagyobb siker rátával képesek dolgozni a jövőben.

 

Nagy Szabolcs