2019.12.15.

A Parker napszonda megpillantotta a Phaethon porát!

„A Parker napszonda olyan kérdésekre is választ tudott adni, amelyeket fel sem tettünk neki.” – ezt Karl Battams, a szonda tudományos irányítócsapatának egyik kutatója mondta az Amerikai Geofizikai Unió őszi konferenciáján, az előadása kezdetén. Itt számoltak be arról a nagyszerű hírről, hogy a Parker napszonda kamerája végre megpillantotta a (3200) Phaethon kisbolygó porsávját, amelyet keringése során a pályáján hagy maga után. Ez azért is igen nagy eredmény, mert néhány éve, amikor a Hubble kimondottan e porsávot kereste, semmit sem tudtak a felvételein kimutatni.
E kisbolygó porszemcséi felelősek az év legmegbízhatóbb meteorrajáért, a Geminidákért (ami idén a felhős idő miatt nem sok emléket hagyhat a hazai észlelőkben…), és, bár a létezése nyilvánvaló volt, a Földről eddig sosem sikerült nyomát találni.
A Parker WISPR nevű műszere, vagyis a nagylátószögű kamerája látható fényben készít felvételeket olyan dolgokról, mint a napszél, vagy a napkorona. A felvételei úgy születnek, hogy a Nap a látómezőn kívül esik, így nem vakítja el a kamerát, ám a finom szerkezeti részleteket észlelni lehet például a kiáramló napszélben. Emellett láthatóak a csillagok, a bolygók, a Tejút sávja is, amelyek mindannyiunk számára ismerősek.

E kamerának sikerült megörökítenie a kisbolygóból kiszakadt porszemcséket a kisbolygó pályáján, 2018. október 31-től november 11-ig terjedő közelítésekor, illetve 2019. március 30-tól április 10-ig terjedő közelítésekor, a kisbolygó pályájának perihélium-közeli régiójában. A port kb. 20 millió kilométer hosszan látta a szonda, és abban az időszakban, amikor a kisbolygó naptávol felé járt, ez pedig azt jelenti, hogy a Phaethon eléggé aktív ahhoz, hogy a teljes pályáját beszórja a porával akkor is, ha épp nincs a közelben. Minderről az aktivitásról földi felvétel sosem készült, űreszközökről sikerült csak egészen minimális, a perihéliuma idején látható porkibocsátás nyomára bukkanni eddig.
A kutatócsoport, amely a Parker szonda tudományos irányítói közül került ki, a konferencián ismertette a felvételek alapján kinyert korai információkat a porról, s az ebből levont következtetéseket. A WISPR által látott por tömege millió tonnányira becsült, és Battams csapata úgy véli, valamilyen, pár ezer éve történt kataklizma eredményeként szakadhatott ki a Phaethonból, az pedig lehetetlen, hogy a 6 km-es aszteroida olyan erősen aktivizálódjon a napközelsége idején, amelynek ekkora portömeg volna az eredménye. Az is bizonyos, hogy ez a portömeg az, ami a Geminidák meteorjaiként bolygónk égboltmegfigyelőit is megörvendezteti szerencsés időjárású decemberekben.

A cikk ábrája 2018. november 6-án készült felvétel, a porsáv nehezen kivehető, ezért két piros nyíl mutatja, hol keressük. A sáv, bár a felvételen aprócska, kb. 100.000 km széles, s az itt bemutatott része 20+ millió km hosszú. A por mennyisége alapján teljesen bizonyosak abban is a kutatók, hogy ez valóban a Geminidák meteorjait adó por. Nem tudtuk azt, hogy a bolygónk e porsávot miként keresztezi, mennyire találja telibe, vagy mennyire épp csak érintőleges a találkozás. Mivel a Parker minden egyes napközelsége során elrepül a porsáv mellet is, mindig készülnek majd róla megfigyelések, felvételek, ez pedig azt jelenti, hogy a következő éveken tetemes mennyiségű információ állhat majd rendelkezésre róla.

A WISPR kamerát a Haditengerészeti Kutatólabor üzemelteti, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a többek közt a navigációt és fegyverirányítást is befolyásoló űridőjárást jobban megérthessék.

A haditengerészet sajtóközleménye, valamint a konferenciaelőadás összegzője.

Videón (időben Battams előadására állítva) a beszámoló, itt a szonda animált felvételén talán még jobban látható a porsáv.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: