Az ionoszféra nehezen megfigyelhető légköri réteg bolygónk körül, 80-600 km magasságban található a felszín felett, felszínről túl magasan van, a legtöbb műhold számára pedig túl alacsonyan. A NASA a GOLD (Global-scale Observations of the Limb and Disk) szonda segítségével ezt a megfigyelési rést tölti ki.
Az ionoszféra felfedezését a rádiózásnak köszönhetjük, és az ionoszférának köszönhetjük a nagy távolságú rádiózás lehetőségét, e magaslégköri réteg viselkedése azonban modern technikától függő életünk számtalan területét befolyásolja a számtalan területen használt GPS jelektől kezdve a közlekedés-irányításig. Az ionoszférára egyaránt, de eltérő módon és mértékben hat az űridőjárás és a földi időjárás is, a szonda e tényezők hatását méri fel megfigyelései során.
A szonda (egy mini-hűtőszekrény méretű műszer) a SES-14 kommunikációs műholdra építve geostacionárius pályán kering majd Barazília felett, mivel eddigi ismereteink alapján e régióban különös események zajlanak az ionoszféra töltött részecskéi körében. Ezen anomáliák megértése alapvető fontosságú pl. a légiközlekedés szempontjából.
A GOLD az ionoszféra hőmérsékletét, dinamikáját, összetételét, a mágneses mezőnkkel való kölcsönhatásait vizsgálja ultraibolya tartományú méréseiben, a geostacionárius pálya (36000 km) segítségével gyakorlatilag az egész bolygót látja a műhold. A szintén idei évre tervezett ICON (Ionospheric Connection Explorer) szonda hasonló méréseket végez majd, ám csupán 560 km magasságból, így a két eszköz együttműködik majd, s méréseik kiegészítik egymást, egészen átfogó képet adva az ionoszféránkról.

A GOLD szondát január 25-én lőtték fel a Francia Guyana területén lévő űrkikötőből, egy Ariane 5 hordozórakétán jutott fel az űrbe (a fellövés felvételét megnézhetjük fent), azonban a fellövés során a rakéta második fokozata nem adott telemetriai adatokat. Az mintegy két órával a fellövés után kiderült, hogy a hordozórakétáról levált mind a GOLD műszerét hordozó SES-14, mind az Al Yay 3 kommunikációs műhold, és később mindkettő sikeresen felvette a kapcsolatot az irányítóikkal, így remélhetőleg csak a telemetria hibája volt a fellövéskor tapasztalt anomália, azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy vajon a műholdak a megfelelő pályára jutottak-e. A SES-14 és vele a GOLD a hordozórakétától leválást követően még néhány hónapig saját útján megy tovább a megfelelő geostacionárius pályára, és ehhez a nagy pontosságú fellövés alapfeltétel, kérdés tehát, hogy az Ariane jókor és jó helyen választotta-e le a műholdakat. Az Ariane 5 az elmúlt 15 év során abszolút hibátlanul működött s ezzel a legmegbízhatóbb hordozó volt.

Szerk: Úgy tűnik, nagyjából megfelelő helyre került a SES-14 és vele a GOLD is! A SES földi irányítói kommunikálnak a műholddal, a SES-14-gyel, viszont kicsit át kell tervezzék a végleges pálya eléréshez vezető manővereket, de csak annyi a különbség az eredeti felálláshoz képest, hogy kb. 4 héttel később ér a helyére a műhold.

További kapcsolódó angol nyelvű oldalak ITT, ITT és ITT.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)