Amikor a New Horizons űrszonda a Pluto-hoz érkezett, a légkörének hőmérséklete a mérése alapján -203°C volt – mintegy 30 fokkal hidegebb annál, amire a Pluto távolsága alapján számítottak korábban. Arról azonban fogalmunk se volt, hogy vajon mitől hűlhetett le jobban a légkör, mint azt vártuk volna a modellszámítások alapján – amerikai kutatók ennek jártak utána.

A törpebolygó légkörét nagyrészt nitrogén és egy kevés metán alkotja (kis számú egyéb gáz mellett), és az 500-1000 km magasság közti régióban e gázokat a napfény szilárd szénhidrogén részecskékké alakítja át. E részecskék azután lassanként a felszín felé süllyednek, s mintegy 350 km magasságban már kellően sok van belőlük ahhoz, hogy még nagyobb részecskékké tapadjanak össze. Amire elérik a 200 km-es magasságot, gyakorlatilag már sűrű fátylat alkotnak a bolygó körül – ezt sikerült a New Horizons szondának látványos fotón is megörökítenie.

A kutatók lemodellezték a légkör hőmérsékletének alakulását pusztán a különféle gázmolekulákkal, illetve az ezekből kialakult, gázmolekuláknál nagyobb méretű szemcsékből álló „szmog” rétegével is, s a modellszámítások eredményei közt az felelt meg a szonda által is mért adatoknak, amelyben a szmog jelenléte szerepet játszott.

Persze ez az elmélet nem egyedüli, van még a légköri gázok egyes összetevőiben (hidrogén-cianid, acetilén és etán) okot találó elmélet is, de a közeljövőben fény derülhet arra, hogy valóban a szmogfátyol miatt hűl-e a Pluto légköre. A 2019-ben felbocsátandó James Webb Űrtávcsőtől várják azokat a megerősítő vagy éppenséggel cáfoló felvételeket, ha ugyanis a szmog a ludas, akkor a törpebolygó a középső infravörös tartományban jól látszik majd a felvételeken.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)