2018.08.22.

A holdpor, mint építőanyag

Ha valaha is vissza akarunk térni a Holdra és ott állandó bázisokat létesíteni, alapvető fontosságú a létrehozásukhoz szükséges nyersanyag. A Földről odaszállítani bármit igen drága dolog, ezért a kutatások arra koncentrálnak, hogy mit lehet helyben megtalálható forrásokból előállítani, kivonni.

Égi kísérőnk teljes felszínét beborítja az a regolitnak hívott szürkés por, amelyből a Holdon a jövőben létesülő építményeket létrehozhatjuk. A holdpor gyakorlatilag a felszín bazaltos kőzeteinek aprózódása révén keletkezett, s ezekhez a kőzetekhez hasonlókat itt a Földön is könnyen találhatunk. A holdpor-minták alapján megkeresve az ezzel analóg földi kőzetet előállíthatnak ún. holdpor-analógokat, ezzel a Földön található anyaggal azután már bátran lehet kísérletezni is (a kis mennyiségű valódi holdpor, amelyet égi kísérőnk felszínéről visszahoztak, nyilvánvaló okokból nem használható ilyen célokra).
Az Európai Űrügynökség (ESA) kutató azon dolgoznak, hogy a holdpor-analógok segítségével kidolgozzák az építőanyagok előállításához szükséges módszereket, technológiákat. A megőrölt s így a holdporhoz hasonlóvá tett földi bazaltos alapanyagból téglákat lehet gyártani, építőblokkokat, s a segítségével az emberi lakhelyeken túl utak, űrkikötők épülhetnek majd. Az első, európai kőzetanyagból helyben előállított holdpor-analóg az EAC-1 már rendelkezésre áll a kísérletekhez, de dolgoznak a további analógok összeállításán is.
Az ESA német (Kölnben lévő) központja ideális elhelyezkedésű, hiszen közel hozzá található a vulkanikus Eifel-hegység, építőanyagként már ősidők óta használt, bazaltos vulkánkitöréseiből származó kőzeteivel, amit felhasználhatnak a holdpor-analóg előállítására. Mivel igen nagy mennyiségben áll rendelkezésre és az összetétele alapján is megfelel a célnak, ezzel folytatnak kísérleteket, s készítenek belőle építőanyagokat. (A kölni dóm egyes részeit is ebből a bazaltból építették egyébként, bár feltehetően a korabeli építők nem a majdani holdbázist próbálták szimulálni a munkájuk során.)

Emellett a holdporban rejlő oxigén kiszabadításával kapcsolatos kísérletek is folynak Kölnben, hisz az oxigént is oda kellene szállítani, ha helyben nem tudják majd a Holdon kinyerni. A Holdon lévő regolit kb. 40% oxigénből áll (kötött formában).
Azon is dolgoznak, hogy tanulmányozzák a holdpor elektrosztatikus viselkedését – a holdfelszínen a port érő folyamatos sugárzás révén töltötté válik, s a finom szemcséi ezért bármihez hozzátapadnak, ez nem kis bosszúságot okozott annak idején az Apollo űrhajósoknak (egyikük, Harrison “Jack” Schmitt még „holdpor-allergia” tüneteit is mutatta, amikor a holdfelszíni séta után a hajóba visszatérve a szkafanderre feltapadt port lesöpörte, majd levetkőzve belélegezte). Ezen tulajdonsága miatt a holdpor esetében kérdéses, hogy az elektrosztatikus viselkedés miként befolyásolja például az építőanyagok előállítását, illetve maga a sugárzás hogyan hat majd a kész „holdtéglákra”.

Holdporral kapcsolatosan már sok évvel ezelőtti kutatások is voltak, az ottani építési megoldásokat akkor az amerikaiak vizsgálták a saját holdpor-analógjaikon, s pl. egy igen ötletes (elméletben létező) szerkezettel mikrohullám segítségével készülhetne út. Egy holdjáró mögé “eke” gyanánt kötött magnetron gyakorlatilag a lassú haladással egyidejűleg megolvasztotta a holdpor felső rétegét és amerre haladt, szilárd utat hagyott maga után a tervekben szereplő szerkezet. A számtalan hasonló ötlet közül nyilván majd a legkönnyebben kivitelezhetővel, s a legkevesebb odaszállítandó anyaggal kell kezdeni az építkezéseket.

Az eredeti angol nyelű cikk ide kattintás után elérhető.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: