Hét évnyi kitartó változócsillag-kereső munka végre meghozta első, igazán komoly fogásnak számító eredményét: a múlt héten felfedeztem egy új, fényes szimbiotikus változócsillag első kitörését. A Nyíl csillagképben talált 10,7 magnitúdó fényességű Vend47 mibenlétének kiderítésében magyar, olasz, francia amatőr- és profi csillagászok működtek együtt. A „forró típusú” kitörésen áteső rendszer további nyomonkövetéséhez is várjuk amatőr- és profi csillagászok közreműködését, vizuális, fotometriai és spektroszkópikus megfigyeléseit.

Közel harminc évnyi vizuális változócsillag-észlelés után mintegy hét évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a digitális fotometriával, és ekkor indítottam el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fotometriája mellett egyszer majd egy „vendégcsillagot” (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) sikerül majd felfedeznem. Az első új változócsillagot, a Vend2-t – amely félszabályos változó – Németh Lászlóval közösen fedeztük fel. Ezt számos új mira, félszabályos, fedési és egyéb klasszikus változócsillag felfedezése követte, közben egyre bővült – sőt nemzetközivé vált – a csapat, és idén nyárra már elérte a 45-öt az általunk felfedezett új változócsillagok száma. De egy igazi klasszikus tranziens felfedezése még váratott magára.

A tavaly márciusban beszerzett 180mm fókuszú, f/2.8-as fényerejű Zeiss Sonnar teleobjektív már nagyobb látómezőt biztosított, s ezzel a Tejút egyre nagyobb sávjait tudtam lefedni. A hézag nélküli lefedésig akkor jutottam el, amikor idén nyáron a Deep Sky Hunter Atlas lapjaira bejelöltem az eddig rendszeresen észlelt égterületeimet, és igyekeztem az azonos deklináción található, egymással szomszédos újabb égterületekkel bővíteni a célpontjaimat. Így augusztus elejére már sikerült lefedni a Tejút 10-20 fok széles sávját a Nyilas északi részétől egészen a Hattyú farkáig (Deneb, Észa-Amerika-köd).

A múlt hétvégi Tarján melletti MeTeor 2018 észlelőTábor (MTT 2018) előtt szerdán még kimentünk Zsámbékra, ahol az éjszaka első óráiban még cirruszok akadályozták az észlelést, de végül kiderült az ég, és hajnali fél 5-ig fotóztam  –  összesen 54 égterületről sikerül képeket készítenem. Egy részüket még az éjszaka elkezdtem feldolgozni és átnézni, hátha feltűnik rajtuk egy új csillag. Aztán reggel egy üzenet fogadott Patrick Schmeertől, hogy brazil csillagászok találtak egy 11,1 magnitúdó fényességű nóva-jelöltet a Kígyótartó csillagképben, tudnék-e róla készíteni CCD felvételeket az iTelescope hálózat valamelyik robottávcsövével? Sajnos, addigra spanyolországi állomásról nem látszott a kérdéses égrész, a Új-Mexikóban zárva voltak a kupolák, a sierra nevadai állomás távcsöve foglalt volt, végül az egyik ausztráliai műszerre foglaltam távcsőidőt. Délben terveztük az indulást a tarjáni táborba, de előtte még szerencsére 11:20 környékén már elkészültek a képek, és még indulás előtt sikerült is kimérnem a nóva-jelölt fényességét: 10,5V magnitúdó érték jött ki, tehát a szerda esti felfedezés óta tovább fényesedett a csillag. Gyorsan beküldtem még a megfigyelést a Nemzetközi Csillagászati Unió ilyen hirtelen felfényesedést produkáló – úgynevezett tranziens jelenségek – bejelentésére létrehozott honlapjára (CBAT „Transient Objects Confirmation Page”), majd elindultam a zsámbéki Romtemplomhoz, ahol meg volt beszélve a találkozó Csukács Matyi barátommal.

A tarjáni táborba érve több ismerősömnek szóltam, hogy van egy új nóva-jelölt a Kígyótartóban, jó lenne majd este lefotózni illetve vizuálisan észlelni. Aztán lepakoltam a távcsőállványomat és a hátizsákomat az észlelőrét közepére, majd folytattam a szerda éjszakai fényképeim feldolgozását és átnézését. A késő délutáni órákban jutottam el a Nyíl csillagképben található, a QW Sge változócsillagról elnevezett égterület képeihez, amelyeken a VaST változócsillag-kereső program által jelzett találatok között kiszúrtam egy ígéretes jelöltet. Ez a csillag az aug. 8-i zsámbéki képeimen 10,7 magnitúdó fényességű volt, míg a öt nappal korábbi (aug. 3/4-i éjszaka készített) referencia képeimen még sokkal halványabb, 11,7 magni volt a fényessége.

A VSX változócsillagkatalógus azt írta, hogy a megadott helyen egy 12,5 magni átlagfényességű, 0,6 magnitúdú amplitúdójú, 418 nap periódusú félszabályos változócsillag (ASASSN-V J195442.95+172212.6) található. Ami viszont meglehetősen furcsa, hogy egy ilyen hosszú periódusú változó egyik napról a másikra 1,5 magnitúdót fényesedjen! Ezért feltételeztem, hogy ez valójában egy szimbiotikus változócsillag eddigi első ismert kitörése lehet.

Az ASAS-SN égboltfelbolfelmérő program legfrissebb mérései még jobban fokozták a gyanúmat, mert azokból egyértelműen látszott, hogy aug. 3. után hirtelen felfényesedett többi mint egy magnitúdót (különösen aug. 5 és 6. között fényesedett sokat: 0,85 nap alatt 0,9 magnitúdót), 11,1 magnitúdó fényességig jutva. Ezt követően pedig a saját méréseim szerint még tovább fényesedett kb. 10,7 magnitúdóig. Ez már elég volt ahhoz, hogy rászánjam magam arra, hogy beküldjem a felfedezést a CBAT TOCP oldalra. A csillag koordinátái alapján az általam talált objektum TCP J19544251+1722281 jelöléssel került fel a listára.

Szombat éjjel végre vizuálisan is tudtam végre észlelni a Vend47-et: 11,0 magnitúdó volt a fényessége. Szintén szombat este Somogyi Peti is tudott színképfelvételt készíteni a Vend47-ről. Tordai Tamás CCD V mérései valamint a saját DSLR képeim alapján úgy néz ki, hogy a Vend47 fényességnövekedése leállt, és szerda este óta fényessége közel állandósult vagy lassú csökkenést mutat 10,87-10,9V környékén.

Érdemes lenne a következő hónapokban rendszeresen nyomon követni e szimbiotikus változócsillag fényváltozását: az észleléseket, kérjük beküldeni az MCSE Változócsillag Szakcsoport számára! A vizuális észlelések mellett az UBVRI szűrős CCD méréseket valamint az átalakítatlan DSLR kamerával készített méréseket is várjuk. Különösen a fotometriai B ill. U szűrős megfigyelések lehetnek érdekesek, mert ha jól sejtem, a színképek alapján ott zajlanak az igazán izgalmas dolgok.

A Vend47 mintegy 1,5 fokra délre található az M71 gömbhalmaztól, így mélyég-észlelők és asztrofotósok számára is izgalmas célpont lehet. Sőt, Sánta Gábor tájékoztatása szerint a Vend47 a Lorenzin 4 aszterizmusban található, így a mélyég-rovat is várja a megfigyeléseket. A beküldésre az észlelésfeltőltőt használjuk!

Frissítés: Kedd este kijött az AAVSO Alert Notice 648. száma is, amely a Vend47-ről szól, és felhívást tartalmaz a csillag rendszeres észlelésére:
Alert Notice 648: Semiregular variable reclassified as symbiotic: outburst of ASASSN-V J195442.95+172212.6 = Vend47 (Sge)

 

Fidrich Róbert (Fidusz)