Az elmúlt, közel 20 év során két készülő óriásteleszkóp, a chilei Óriás Magellán-távcső (GMT) és a hawaii vagy kanári helyszínen épülő Harmincméteres Távcső (TMT) folyamatosan rivalizáltak egymással a finanszírozók, támogatók kegyeiért (és persze a pénzükért), mostantól azonban összefognak, és közösen igyekeznek előteremteni az anyagi forrásaikat. A cél az, hogy a Nemzeti Tudományos Alap (NSF) által kiosztott támogatást közösen elnyerjék, s így a két óriásteleszkóp projektnek esélye lehet arra, hogy beérje az európai ELT óriásteleszkópot, amely a tervek szerint 2024-ben kezdi meg a működését. A két amerikai óriás közti rivalizálás hatásának vélik, hogy lemaradtak az európai versenytárs mögött, s a most megkötött egyezség ennek a káros vetélkedésnek vet véget.
Az együttműködés nemcsak a pénz elnyerésének lehetőségét jelenti persze, hanem azt is, hogy mindkét óriásteleszkóp fogadja majd a világ bármely csillagászának kutatási elképzeléseit és hozzásegíti őket az elkészülő teleszkópok használatához – korábban ezt csak a támogatók számára tartották lehetségesnek a teleszkópokat építő intézmények. Az új, közös tervek szerint legalább a távcsőidők 25%-át szabadon, bárki számára elérhetővé teszi majd a két óriás.
A két teleszkóp még a 2000-es évek elején kezdett eltérő utat járni, eltérő technikai felépítésük okán, a TMT 30 méteres főtükre például a rovarok szeméhez hasonlóan sok-sok kis egységből épül fel (konkrétan közel 500, egyenként 1,4 méteres egységből), míg a GMT 25 méteres főtükerét 7 db, egyenként 8 méteres egységből rakják össze.
A mostani összefogás fő oka, hogy hamarosan megkezdődik a tudományos finanszírozásban 10 éves időtartamra tervezett támogatások tárgyalása, s nem szeretne a két óriás kimaradni ebből az „osztásból”. A teleszkópok idejének nyilvánossá tételével remélik, hogy sok támogatót tud a két, immár közös jövőt tervező projekt maga mellé állítani. Egyúttal az együttműködés azt is jelenti, hogy mind az északi, mind a déli féltekén rendelkezésre áll majd egy-egy óriásteleszkóp, amelyekkel komplexebb tudományos programok is tervezhetőek. A két műszer egyéb jellemzői is remekül kiegészítik majd egymást.
A lehetőséget támogatja az amerikai Képviselőház azon tagja is, aki a NSF költségvetési kérdéseiben döntő törvényhozó testület egyik feje, mivel a következő, 2019-es költségvetés fő irányelvei közt az is szerepel, hogy olyan projektet kell a NSF-nek támogatni majd, amelyben a jövőbeni nagyfelbontású obszervatóriumok nyilvánosan hozzáférhetőek lesznek.
Az óriások megépítésével persze csak a finanszírozás első körét zárhatják le majd, hiszen azokat üzemeltetni is kell, s az NSF e téren a jóval kisebb projektek esetében is forráshiánnyal küzd.

Az eredeti cikk angol nyelven itt olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)