2018.04.27.

Állatövi fény más naprendszerekben

Saját Naprendszerünk keringési síkjában lebegő mikroszkopikus porszemcsék sokasága hozza létre a Földről jól látható állatövi fényt, a porszemcsékről visszaverődő, szóródó napfénynek köszönhetően. Megfigyelni csak sötét helyszíneken lehet (hazánkban tél végi-kora tavaszi estéken, ill. őszi hajnalokon), ám a jól ismert jelenség nem pusztán a szemlélődők gyönyörködtetését szolgálja. A szemcsék eredetére vonatkozó ismereteink szerint jórészt rövid periódusú üstökösökből eredő porból áll, és ma már azt is tudjuk, hogy más naprendszerekben is előfordulhat.
Ez utóbbi vizsgálatával kapcsolatosan készült most egy kutatás, a HOSTS (Hunt for Observable Signatures of Terrestrial Systems – földszerű rendszerek észlelhető nyomait kutató projekt) kereteiben, amelyben azt igyekeztek felmérni, hogy a távoli naprendszerekben is van-e a mienkhez hasonló bolygóközi por, amely nehezítené az ottani exobolygók vizsgálatát.

A kutatásban az arizonai LBTI (Large Binocular Telescope Interferometer) segítségével mérték fel 30 csillag körül, hogy van-e nyoma az ottani exo-állatövi fénynek, mivel ezen felmérés segítheti a későbbi exobolygó-vizsgálat céljára készülő szondák, teleszkópok tervezőinek munkáját. A vizsgálatot a távoli naprendszerek belsejében lévő porfelhő hőmérséklete teszi lehetővé, ugyanis ez a por meleg szemcsékből áll, a hőmérsékletük néhány 100 és 2000 Kelvin közti, így megkülönböztethető a naprendszerek külső, hideg törmelékfelhőitől. Az LBTI a korábbi, a Keck interferométere által végzett felmérésnél mintegy 5-10-szer jobb felbontású képeket kapott. Az LBTI detektora a távcső binoluklár voltának köszönhetően olyan technikán alapul, amelyben a beérkező fény interferenciájából az egymást teljesen kioltó hullámok segítségével a távoli rendszer központi csillagának fényét lehet kiszűrni, az így a „megmaradó” fény a csillagon kívüli régióból ered.

A felmérésből az állatövi fényt létrehozó porfelhő nagyságát, sűrűségét sikerült megállapítani 30, a mi Napunkhoz hasonló csillag esetében. Különösen nagy exo-állatövi porfelhővel bír pl. a közeli Epszilon Eridani, így annak ellenére, hogy a csillag csupán 10,5 fényévre van, egyelőre biztosan nem lesz érdemes körülötte keringő földszerű bolygót keresni, mivel a porfelhő elfedni annak a halvány nyomát.

Azzal, hogy felmérték a porfelhőket, kiderült, hogy az átlagos csillagoknál az egész exo-naprendszerben jelen van a por, azonban annak mennyisége nem jelentős, így jórészt nem fogja majd zavarni a bolygókeresést. Ahol mind a belső, meleg porfelhő, mind pedig a külső (a mi Kuiper-övünknek megfelelő elhelyezkedésű) hideg porfelhő jelen van, ott feltételezhetően rendelkezik a rendszer óriásbolygóval is. Ilyen rendszer lehet pl. a Vega körül is, amelyről már régóta tudjuk, hogy nagy kiterjedésű porfelhő veszi körül, erről most kiderült, hogy részben nagy a külső, hideg porfelhője, s szintén nagy és sűrű a belső, meleg porfelhője – ez utóbbi akár rejthet bolygókat is, ezeket azonban eddig nem észleltük. A meleg, belső porfelhők azonban is jelenthetik, hogy vannak belső bolygók (a lakhatósági zónában), amelyeket a jelenlegi technikánkkal nem vagyunk még képesek meglátni. A jövőbeni eszközök tervezésében arra koncentrálnak majd, hogy az ilyen, potenciálisan földszerű bolygókat rejtő rendszerek mérsékeltebb porfelhőin is átlássanak majd a műszerek.

A projekt ezen előzetes eredményei is kecsegtetőek, a végleges eredményeket később közlik majd, illetve tervezik, hogy évtizedenként születik majd egy összefoglaló újabb felmérés is az LBTI segítségével.

A kutatásról az Astrophysical Journal számolt be április 17-én. Az arXiv felületén a teljes cikk elérhető.
További kapcsolódó cikkek itt és itt.

Az eredeti angol nyelvű cikkek itt és itt olvashatóak.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

About the Author: