Érdekes elmélettel jelentkezett két spanyol és egy angol kutató: 70 ezer évvel ezelőtt egy, a galaxisunkban mozgó csillag alig 1 fényévnyi közelségbe kerülhetett Napunkhoz s ennek során üstökösöket mozdított ki a pályájukról.
Mivel a hírt már felkapta a média és nem egészen az eredeti összefüggéseiben tálalva olvashatunk róla, ezért kissé részletesebb cikk következik most.

A csillagot 2014-ben fedezték fel, 22 fényévre tőlünk, a hivatalos neve WISE J072003.20-084651.2, de az ismertebb elnevezése Scholz-csillag, az őt elsőként azonosító csillagász neve után. A csillag félig-meddig kettős, egy vörös törpe és egy barna törpe alkotja – a vörös törpe egy rendkívül kis méretű, épp csak működőképes csillag, a barna törpe még ennél is kisebb, ám bolygónak óriási, gyakorlatilag olyan csillagkezdemény, amelynek nem volt elég anyaga ahhoz, hogy beinduljon benne a hidrogénfúzió, viszont infravörös sugárzást így is ki tud bocsátani. A fentiekből nagyjából rájöhetünk, hogy mindkét objektum rendkívül halvány (a látszó fényessége 18,3 magnitúdós), no és pont egy olyan égi régióban van, amelyen végighúzódik a Tejút, s csillagokban igen gazdag – épp ezért is fedezték fel oly későn a közelségük ellenére.

A Scholz-csillag pályaadatai alapján kiszámították, hogy kb. 70 ezer évvel ezelőtt olyan közel haladt el a Naphoz, hogy gyakorlatilag átszelte az Oort-felhőt. Az Oort-felhő a Naprendszer távoli, legkülső vidékén elhelyezkedő, üstökösökből álló régió, amelynek egy belső, korong alakú régiója kb. a Nap-Föld távolság 50.000-szeresénél van, míg a külső, a Naprendszert gömb alakban körbevevő régiója 200.000-szer messzebb van, mint a Föld a Naptól, ez kb. 3,1 fényév távolság. Tegyük hozzá, hogy a hozzánk legközelebbi csillag mindössze 4,2 fényévre van, vagyis az Oort-felhő valóban iszonyúan távol van tőlünk.

A Scholz-csillag a számítások alapján kb. 0,6-09 fényév távolságban mehetett el a Naptól, s ezen útja során az Oort-felhőben keringő üstökösök közül néhányat kilökött a pályájáról, a spanyol elmélet szerint.
A most megjelent kutatásban számítógépes modellezéssel visszaszámolták a jelenleg ismert, Oort-felhő eredetű, hiperbolikus pályájú üstökösök pályaadatait, s ebből arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az Oort-felhő egyazon területéről erednek – ami több mint gyanús. Ráadásul ez az irány nagyjából megfelel annak, ahol a Scholz-csillag látható – ismét egy gyanús mozzanat tehát.
Ezen üstököscsoport vizsgálata során külön figyeltek az igen nagy sebességgel száguldókra, amelyekről úgy vélték, hogy csillagközi eredetűek. Gyakorlatilag a spanyol kutatás célja az volt, hogy ezeket a gyanúsan csillagközi eredetűnek vélhető üstökösöket megvizsgálják, valóban lehetnek-e idegenek, vagy inkább a mi Oort-felhőnk kitérített gyermekei. Az Oort-felhőre hatással vannak a közeli csillagok is, illetve hatással van rá az, ahogy maga a Naprendszer kering a Tejúton belül, mindkét esetben bekövetkezhetnek olyan pályákat zavaró gravitációs hatások, amelyek miatt pár üstökös elindul a Nap felé a korábbi pályáról letértve.
A számításaik alapján nyolc olyan üstökös maradt a listán, amelyekről elképzelhető, hogy csillagközi eredetűek: C/1853 R1 (Bruhns), C/1997 P2 (Spacewatch), C/1999 U2 (SOHO), C/2002 A3 (LINEAR), C/2008 J4 (McNaught), C/2012 C2 (Bruenjes), C/2012 S1 (ISON) és a C/2017 D3 (ATLAS). Ezek közül a legnagyobb esélye a C/2008 J4 (McNaught) és a szépreményű, de tragikus véget ért C/2012 S1 (ISON) üstökösöknek van a csillagközi eredetre. A vizsgálatnak mintegy melléktermékeként jelentkezett egy olyan csomósodás az üstökösök pályaadataiban, amelyek a Scholz-csillag irányára mutattak.
A pályaszámításoknak viszont hatalmas a bizonytalansága, mivel csak kis pályaszakaszokról vannak megfigyelési adatok, s ezekből visszaszámolva az időben egyre növekszik a kapott eredmény bizonytalansága. A 339 üstökösre, amelyeket a számításokban vizsgáltak, 232 pályaadatai elég bizonytalanok, a maradék esetében jobb a helyzet, de ezek sem tökéletesek.
A 8, feltehetően csillagközi eredetű üstökös beazonosítása mellett a kutatás fő következtetése az, hogy a hiperbolikus pályán járó és hasonló sebességű üstökösök hasonló irányból is erednek, vagyis a csomósodásuk statisztikailag is valósnak tűnik. Ennek az okai közt egyik az, hogy egy, az Oort-felhőt egykor átszelő csillag keverte meg a gravitációjával ezek pályáit, s a Scholz-csillag irányával egyezik ez az égterület. A kutatók tehát nem állítják azt, hogy a Scholz-csillag hatására érkeztek, csak felvetik a lehetőségét.

No de térjünk vissza magára a csillagra és annak látogatására! A 2015-ös kutatás már kiszámolta, hogy a csillag kb. 70 ezer éve a közelünkben járt, a mostani elméletet ennek igazolásaként interpretálta egy híroldal, nem mellékesen további következtetésekkel kiegészítve azt. A hibák pedig itt következnek! A cikk azt állítja, hogy 70 ezer éve az ősemberek láthatták is a közelben áthaladó csillagot (a cikk illusztrációja is erre utal).
A csillag a látogatásakor bármennyire is közel került hozzánk, továbbra is rendkívül kis méretű és halvány volt. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a fényessége a napközelség idején is csak 10,3 magnitúdós volt (az ember kb. 6 magnitúdós fényességet képes észlelni, ez annál legalább százszor halványabbat jelent. Egyetlen kivételt az jelenthetett, ha a csillagnak, amely a típusa alapján produkál fényes flereket, a napközelség idején extra fényes kitörése volt, ez esetben néhány percen, esetleg 1-2 órán keresztül előfordulhatott olyan fényessége is, ami már elérte a szabadszemes érzékelés határát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ősember a kőbaltával a kezében megállt este az ég alatt és tátott szájjal bámulta a vöröslő fénypontot, miközben a meglepetéstől a kőbaltát ráejtette a saját lábára (bár ha ez történt, kétségkívül csillagokat láthatott).
Ez a 2015-ös kutatás is rendelkezik bizonytalanságokkal, mégpedig ismét a pályaadatokban: mivel nem túl rég fedeztük csak fel ezt a csillagot, és bár utólag pár évvel korábbi felvételeket is találtak róla, az így látott pályaadatok is elég csekélyek ahhoz, hogy 100% bizonyossággal megmondhassuk mikor és pontosan merre is szelhette át az Oort-felhőt a Scholz-csillag. A csillag további megfigyelései ezeket a bizonytalanságokat csökkenteni fogják, így később elvégzendő új számításokkal pontosítani is lehet majd a látogatás idejét-helyét.

Miről is van szó tehát? Van egy csillag, ami nagy valószínűséggel igen közel ment el Napunkhoz kb. 70 ezer éve, illetve van egy csokornyi üstökös, amelyeket esetleg ez a csillag mozdított ki az Oort-felhőből, de mindkét elméletben vannak olyan bizonytalanságok, amelyek talán pontosíthatóak, tehát az elméletek kiváló kiindulási alapul szolgálnak további kutatásokhoz. Arról még véletlenül sincs szó, hogy őseink e csillagot bámulták volna, bármennyire is kattintásvadász illusztrációt talált a népszerűsítő cikk szerzője az írásához… Az ellentmondásokat szépen kielemezte Phil Plait, a tőle megszokott alapossággal és óvatossággal kezelve a felfedezés hírét és annak interpretációját. Az eset legnagyobb tanulsága, hogy a cikkek címe – alcíme és illusztrációja mellett érdemes az írásokat alaposabban is átolvasni.

Az új elméletről a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society számolt be február 6-án. A Scholz-csillag közeli útjáról 2015-ben született elméletről a The Astrophysical Journal Letters számolt be, ez a cikk teljes egészében olvasható (és egyik szerzője a kiváló fotósként ismert Yuri Beletsky).

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)