A szeptember végi hurrikán átvonulása után az Arecibo-i Obszervatórium radaros megfigyeléseit decemberben a Phaethon kisbolygóval folytathatta.

Az hurrikánt követően magában az obszervatóriumban is keletkeztek kisebb károk, ám a legnagyobb problémát a Puerto Rico szigetén rendkívül súlyos pusztítást végzett vihar miatt az elektromos hálózat és egyéb infrastrukturális rendszerek sérülése, s ezért az áramszolgáltatás hiánya okozta. Az obszervatórium saját áramfejlesztői ugyan alapvető funkciók fenntartására (és néhány kisebb műszer működéséhez) elegendőek, ám a bolygóradar üzemeltetéséhez szükséges energiát így már nem tudják biztosítani, ezért a mérések újraindításával meg kellett várni, míg a hálózati energiaszolgáltatást is helyreállítják. Szerencsére ez december elején megtörtént, így december 15-19. közt, a (3200) Phaethon aszteroida földközelségekor már újra üzemképes volt.

A kisbolygó legközelebb 2093-ban kerül ennyire közel (10,3 millió kilométerre, ez kb. a Hold-Föld távolság 27-szerese) hozzánk, így különösen fontos volt, hogy sikerüljön most felmérni.
Az égitest alakja nagyjából a gömbhöz közeli, az egyenlítői vidékén nagy méretű horpadás látható rajta, az egyik sarkvidékén pedig fura sötét folt található. A méretét illetően új információ, hogy a korábban véltnél mintegy 1 km-rel nagyobb, kb. 6 km átmérőjű. A radarképek felbontása pixelenként 75 méter.

Az Arecibo-i Obszervatórium bolygóradarja jelenleg a legjobb eszközünk a Föld relatív közelségébe kerülő kisbolygók vizsgálatára, azok méretének, felszíni jellegzetességeinek, tengelyforgásának, pontos pályaadatainak felmérésére. Különösen a Földre is potenciális veszélyt jelentő aszteroidák (PHA) esetében kritikus a radar működése s az általa végzett mérések eredménye. A Phaethon is ezen aszteroidák körébe tartozik, ráadásul a második legnagyobb köztük, így a róla szerzett tudás különösen fontos.

A (3200) Phaethon aszteroidát csak 1983-ban fedezték fel a NASA infravörös tartományban mérő műholdja, az IRAS segítségével, s ekkor sikerült azonosítani a Geminidák meteorrajának addig ismeretlen szülő égitestjeként is. Habár a felfedezését megelőzően 1974-ben és 1931-ben is járt a bolygónkhoz a mostaninál közelebb az aszteroida, akkor ezt senkinek sem sikerült megfigyelnie.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)