Az első kínai űrállomás, a Tienkung (angol átírással Tiangong) vagyis Mennyei Palota 1-es nevű már működésképtelen, kis méretű űreszköz eredetileg arra a célra készült, hogy rajta a kínai űrhajósok az állomás és az oda érkező űrhajók kapcsolódását teszteljék a későbbi, 2023-ra tervezett nagyobb modulokból álló űrállomás megépítéséhez.

Az űrállomásnak csak erős túlzással nevezhető jármű mindössze 12 m hosszú és 3,3 m átmérőjű (ez kb. kétszer olyan hosszúságú csupán, mint az ISS-re ellátmányt szállító Progressz, Dragon vagy Cygnus szállítóhajók, átmérőben kb. ugyanakkora), mindössze 15 köbméteres lakótérrel rendelkezik. Az állomást 2011-ben lőtték fel, és eredetileg 2013-ig tervezték a működését, ekkor kellett volna irányított elégéssel visszatérnie a légkörbe. Az utolsó legénység távozása után azonban alvó üzemmódba kapcsolták az állomást, hogy a kínai űrszakemberek tovább követhessék a legfontosabb alkotó elemeinek élettartamát. 2016-ban bejelentették a kínaiak, hogy a 2,5 éves meghosszabbított repülési idő alatt elegendő információ gyűlt össze, így leállították az adatgyűjtést. Hamarosan kiderült, hogy elvesztették az irányítást az űreszköz felett, így a pontos légköri visszatérés ideje nyitott kérdés marad…

Az űrállomás 2017 októbere és 2018 áprilisa közti időben egyre alacsonyabb pályára süllyed, majd a sűrűbb légkört elérve elég, feltehetően 2018 elején. A pályaadatok alapján az állomás keringési közelpontja már 300 km alatt van, így egyre jobban hat rá az ott ugyan még meglehetősen ritka, ám jelen lévő légkör. A belépés és elégés pontos idejét lehet, hogy csak 1-2 nappal, vagy pár órával az esemény előtt fogják tudni, és mivel elképzelhető, hogy nem tud teljesen megsemmisülni az űrállomás (a számítások szerint egy maximum 100 kg-os darabja földet érhet), különösen fontos a lehető legjobban lekövetni az élete végső szakaszában. A visszatérés idejét olyan tényezők is befolyásolják, mint a légkörünk aktuális kiterjedése és sűrűsége – ezek pedig a naptevékenységtől függő dolgok, s így nem lehet pontosan előrejelezni sem. Nem ez lesz az első űreszköz, amelynek egyes darabjai a teljes megsemmisülés helyett földet érnek (pl. a Skylab egy része az Ausztrál Perth közelében landolt http://www.esperanceexpress.com.au/…/the-day-skylab-lande…/…).

Az Európai Űrügynökség (ESA) is részt vesz abban a bizottsági munkában, amelynek során a világ űrügynökségei közösen(http://www.iadc-online.org/) figyelik a kínai űrállomás visszatéréséhez vezető folyamatot. A munka része egy tesztkampány, amelynek során a bizottságban részt vevő egyes szervezetek megjósolhatják a várható visszatérési időpontot a meglévő és rendelkezésükre álló pályaadatok alapján. A teszt lényege, hogy az így egyenként elkészített előrejelzéseket egymással összevetik majd, s a valós visszatérési időpont fényében elemzik az előrejelzések pontosságát, az azokhoz vezető számításokat, adatokat.
Az ESA irányítja majd s ad otthont a tesztnek, ahogy ezt már 1998 óta 20 korábbi visszatérés kapcsán is megtette.

Az űrállomás pályája alapján a 43. szélességi köröknél északabbra vagy délebbre biztosan nem hullhat belőle semmi maradvány a földre (hazánkban így biztosan nem hullhat belőle semmi, ha esetleg majd a bulvársajtó ezzel ijesztgetne, érdemes lehet visszaemlékezni). A visszatérésig is folyamatosan tájékoztatást kapnak majd a hatóságok és az ESA tagállamai is a lehetséges időpontról.

Eredeti angol nyelvű cikk ITT található.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)