Míg az űrszonda többi manőverét önállóan hajtotta végre korábbi parancsok után, automatizált folyamatok révén, a minta eltárolását lépésenként, földi irányítói felügyelettel kellett elvégeznie. Mivel a szonda 18,5 perces rádiótávolságra van a Földtől, nem túl gyors ez a folyamat. Az irányítók elküldtek egy-egy parancssort, a szonda végrehajtotta azt, majd a végén a telemetriai adatok hazaküldésével igazolta a végrehajtást, eztán jött a következő, hasonlóan lejátszott lépés. A mintagyűjtő karnak precízen a kapszula megfelelő helyére kell benyúlnia, ott elhelyezni a tartályt, ellenőrizni, hogy az a helyén maradt-e, majd apránként leválasztani a kar végéről a tartályt, hogy a hazautat váró kapszula lezárhassa magát. Ez így könnyűnek hangzik, azonban a kifelé törekvő részecskék miatt az egész mozdulatsorozatba egy rakás fotózást is beillesztettek, a képek azt voltak hivatottak igazolni, hogy a „szivárgó” anyag nem akadt be olyan ponton a kapszulában, amely annak lezárását veszélyeztetné. A két napos előkészítő-tervező folyamat után 26-án megkezdett csomagolási folyamatra jó néhány napot terveztek a földi irányítók, ám, úgy tűnik, ismét sikerült túlteljesíteni: már 28-án minden manővert sikeresen befejeztek. Az irányítók, a feladat komplex volta miatt úgy hitték, több kísérletre is szükség lesz ahhoz, hogy megfelelően a helyére billentsék a tartályt, azonban ez elsőre sikerült.