A Hygiea-t 1849-ben egy olasz csillagász fedezte fel, s az érvényes besorolása szerint jelenleg kisbolygónak tekinthető, a hivatalos elnevezése (10) Hygiea. Az égitest a kisbolygóöv távolabbi régiójában kering, kb. 430 km átmérőjű, ezzel az öv negyedik legnagyobb lakója. Mérete ellenére keveset tudunk róla, annyi bizonyos, hogy egykori hatalmas ütközés eredményeként feldarabolódott korai égitest maradványaiból állt össze a Hygiea, s vele együtt még kb. 7000 további, a kisbolygóövben keringő kisebb égitest is.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) a VLT-vel (Very Large Telescope) az elmúlt két év során megfigyeléseket végzett, ehhez a világ egyik legjobb optikai felbontású SPHERE eszközét használták, és sikerült az égitestről az eddigi legjobb felbontású felvételt készíteni. A felvételekből kiderült, hogy a Hygiea gömbölyű, s ezzel a tulajdonságával már kielégíti a törpebolygóknak szabott feltételeket. A különbség a kisbolygó (aszteroida) és a törpebolygó közt pusztán az égitest alakjában rejlik a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-ban lefektetett új meghatározásai szerint, törpebolygónak lehet hívni azt az égitestet, amely a Nap körül kering, nem valamely más égitest holdja, nem tudta tisztára söpörni a pályáját, ám a tömege elég nagy ahhoz, hogy a gravitációja hatására gömbhöz nagyon közeli alakot öltsön. Pierre Vernazza, a Marseilles-i Asztrofizikai Laboratórium kutatója, a felfedezésről készült tanulmány vezető szerzője szerint az új felvételeknek köszönhetően átsorolhatják az égitestet a törpebolygók közé. Eddig a Naprendszer legkisebb törpebolygója a Ceres volt, ha a Hygiea-t átsorolják, akkor ezzel ez az égitest lesz a legkisebb.

Az új felvételekből az is kiderült, hogy a Hygiea felszínéről hiányoznak a nagy becsapódási kráterek, ez pedig igen furcsa, hiszen úgy vélték, hogy az égitest kialakulását eredményező ütközésnek valamilyen nyoma biztosan látszódik a felszínén. Mindössze két mélyedést találtak, amelyeket, erős bizonytalanság mellett lehet akár becsapódási kráterként is értelmezni: a 90 km átmérőjű Calix, és a 180 km átmérőjű Serpens. Az elnevezéseket a Hygiea nevét adó görög egészség-istennő Hügieia ábrázolásából vették, az istennőt gyakran egy kehelyből vagy csészéből ivó kígyóval jelenítették meg, az ógörög Calix jelentése kehely, a Serpens pedig kígyó. Amennyiben e két mélyedés kráter is lenne, akkor is túl kicsik ahhoz, amit egy, a Hygiea-t létrehozó becsapódás eredményezhetett volna. Ezt követően számításokat végeztek, hogy a becsapódás miként történhetett, s a modellezésből az derült ki, hogy kb. 2 milliárd éve, egy 75-150 km átmérőjű égitest frontális beütközése hozhatta létre az égitestet. Az ütközést követően az eredeti égitest teljesen feldarabolódott, majd a darabjaiból állt össze a Hygiea, s a családjába tartozó több ezer kisebb aszteroida. A Hygiea ennek az újraformálódásnak köszönhetően öltött gömbhöz igen közeli alakot. Videós animáció is készült a kialakulásról:

A kráterek hiánya a felszín fiatal korára utal, ez azonban furcsa abból a szempontból, hogy a hozzá hasonlóan, ütközés útján keletkezett más kisbolygók esetében nem tapasztalható ilyen kráterhiány. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy a Cereshez hasonlóan a Hygiea felszínét is jég formálhatta „fiatallá”, a felszín alatti jég mozgásai átdolgozták a felszíni formáit.
Vernazza hozzátette, a SPHERE adaptív optikával ellátott műszerének köszönhetően ma már eddig soha nem látott részletességgel figyelhetjük meg a fő aszteroidaöv égitesteit is, s ezzel az űrszondákkal végzett megfigyeléseinket immár földiekkel is kiegészíthetjük.

A tanulmány egyik szerzője a magyar Szakáts Róbert, aki a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa.

A kutatásról a Nature Astronomy számolt be, a teljes tanulmány olvasható az ESO oldalán.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)