A két szonda 42 éve töretlenül halad és küldi haza a mérési eredményeit a Naprendszer határvidékéről, azonban az energiatartalékaik végesek. Ahhoz, hogy minél tovább működhessenek, az irányító csapatnak döntenie kell, mely műszereik üzemelnek, s kapnak egy kis hőt a szondák generátoraitól. a kameráikat például már nagyon rég lekapcsolták. Most újabb döntéseket kellett meghozni, amelyekkel ki lehet tolni a szondák élettartamát.

A két szonda eltérő régiójában jár Naprendszernek, és a Voyager-2 az, amelynek sürgősebb szüksége van az energiatakarékosságra, mivel több műszere üzemel s fogyaszt energiát, hőt, mint az 1-es jelű szondának.
Épp ezért nemrégiben kapcsolták le a 2-es kozmikus sugárzást mérő műszerének (CRS) fűtését. E műszernek alapvető szerepe volt abban a méréssorozatban, amelyet a helioszféra külső határának átlépése közben végzett, hisz ez a régió az, ahol a világűrből érkező nagyenergiás kozmikus részecskék átveszik a szerepet a Nap felől érkezőktől, így a mérései alapján lehetett tudni, hogy átlépte e határt. E műszer csupán egyetlen irányba néz és képes mérni, így a tőle beszerezhető adatok mára sokat veszítettek a fontosságukból, és mivel a szonda tavaly novemberben kilépett Napunk óvó buborékából, így jóval kisebb szükség is van e műszer adataira. Azonban a műszer még most is dolgozik és küldi haza a mérési eredményeket, holott a hőmérséklete jóval alacsonyabb (jelenleg -59°C), mint a szonda építése során tesztelt legalacsonyabb (-45°C). Azonban azt is tudják az irányítók korábbi példából, hogy nem jelenti a műszer azonnali leállását az, ha nem fűtik, az 1-es ultraibolya spektrométere is sokáig működött még (2012-ben még biztosan), miután kikapcsolták a fűtését 2005-ben, s ez az eszköz is a tesztelt minimumnál jóval hidegebb viszonyok közt üzemelt ekkor.
A Voyager-2 esetében a plazmát vizsgáló két eszköz, a lassú mozgású töltött részecskéket és a mágnességet mérő műszere folytatják fűtés mellett a munkát, így a még hidegen is üzemelő CRS-sel együtt öt műszere dolgozik tovább. A Voyager-1 esetében továbbra is kap fűtést annak a szondának a CRS-e, illetve szintén melegítve mér még a magnetométere, az egyik plazma-mérő eszköze és a lassú részecskéket vizsgáló eszköze.

A két szonda egyenként 3 rádióizotópos generátorral (RTG) üzemel, amelyek a plutónium 238-as izotópjának bomlásából nyert hőt alakítják elektromossággá, azonban ezek teljesítménye folyamatosan csökken, jelenleg a 42 évvel ezelőttinek csak 60%-át képesek leadni. A csökkenő energiával igen jól kell gazdálkodni, különösen ügyelve arra, hogy a szondák irányító hajóműveihez vezető üzemanyag-vezetékek ne fagyjanak be, mert akkor a szondák nem tudják tartani az irányukat s így a Föld felé néző antenna se ide fordul már, ezzel mind a tőlük érkező adatok begyűjtése, mint a nekik küldött parancsok vétele megszűnik.
Emellett 2017-ben az 1-es szonda esetében azt észlelték az irányítók, hogy az irányt tartó hajtómű teljesítménye jelentősen romlik, ezért, hogy üzemanyagot takarítsanak meg, bekapcsolták a szonda egy akkor már 37 éve nem használt másik hajtóművét, ami nem kopott meg a használat során. Mivel az akció igen sikeres volt, a 2-es szonda esetében, amelynél most észlelik az irányító hajtómű romlását, hasonló lépést terveznek. A Voyager-2 utoljára 30 éve, 1989-ben használta a bekapcsolni kívánt pályakorrekciós hajtóművet, amikor a Neptunusz mellett elrepült.
Mivel a két szonda olyan helyen jár, ahol soha előtte emberi eszköz nem volt és biztos, hogy sokáig nem is jut oda másik, így a tőlük kapott adatok igen fontosak, ezért az irányítók igyekeznek a lehető legtovább kitolni a szondák működésének idejét.