A napkorona teljes fogyatkozások idején válik láthatóvá, s alakja, mintázata, nagysága az aktuális naptevékenységtől függ. Július 2-án délután a teljes napfogyatkozás idején Chile és Argentína égboltját pásztázta sok-sok ember, köztük azok a kutatók is, akik a napkorona aktuális látványának előrejelzését készítették. Vajon mennyire válik be az előre kiszámított látvány?
A napkorona dinamikus viselkedésű és meglehetősen komplex, ám a megértése az űridőjárás megismerésének, s előrejelezhetőségének alapja, erre pedig az egyre nagyobb számú érzékeny technikai berendezésünk miatt nagy szükség van. Egy magántulajdonban lévő kaliforniai, fizikai számítástechnikával foglalkozó kutatóintézet, a Predictive Science Inc. készítette el az előrejelzést a július 2-i teljesség idején látszó napkoronára, s az észlelt látvánnyal összevetve az ábrájukat, meglehetősen jól sikerült a munka! Az előrejelzést a NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) napmegfigyelő műholdja adatai alapján készítették, s a modellszámításokat a NASA Ames Research Center-ben lévő szuperszámítógépén futtatták le. Ez nem az első ilyen alkalom, már 2017-ben is készítettek előrejelzést.
Az SDO napfelszín mágnesességét mérő adataiból számították ki az idei látványt, a 2017-es során használt matematikai modell finomítását követően. Az előrejelzés szerint a Nap két oldalán nagyobb, széles és hosszan elnyúló zászlószerű formában, a Nap északi és déli mágneses pólusánál pedig kisebb, sugár irányú sávokban látszik a korona, mindezek eléggé elmosottan jelentkeznek. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy jelenleg a naptevékenység minimuma közelében jár csillagunk, s így a mágneses mezeje is igen visszafogottan viselkedik. Az előrejelzést egy héttel a fogyatkozás előtt, június 25-én tették közzé, és úgy fest, a Nap együttműködő volt: igen nagy a hasonlóság a grafikusan ábrázolt előrejelzett, és a valóságban észlelt napkorona közt. A minimum környékén igen lassan változik csak a Nap, így szerencséjük volt az előrejelzőknek, hisz relatíve hosszú idővel a fogyatkozás előtt közzé tehették a várható látványt.
A kutatók persze máris azon gondolkodnak, hogy miként lehet még tovább javítani a modelljüket, s még pontosabbá tenni az előrejelzést. Gyenge pontnak számít jelenleg a Nap két mágneses pólusa, innen nincsenek jó megfigyelési adatok, s a minimum idején ez a régió játszik főszerepet a korona formájának kialakulásában. Azonban jövőre, a tervek szerint februárban útnak indulhat az Európai Űrügynökség napmegfigyelő műholdja, a Solar Orbiter, s ez az eszköz majd jó rálátással rendelkezik a Nap mágneses pólusaira, így olyan adatokhoz segíti majd hozzá a kutatókat, amelyek eddig hiányoztak a napmegfigyelésekből. A mostani előrejelzésben a pólusok régióit nem mért adatok, hanem modellezés alapján számították ki.