A Jupiter egyik legizgalmasabb holdján, az Europa-n a Hubble felvételeinek elemzésével konyhasóra bukkantak. Az Europa felszíne alatt rejlő óceánról ez alapján úgy vélik, a mi földi óceánjainkra hasonlíthat.

Az Europa fiatal felszíne arra utal, hogy aktív geológiai folyamatok alakítják, s a mélyén rejlő óceán, amióta csak feltételezik a jelenlétét, kíváncsivá tett mindenkit: vajon milyen összetételű lehet, alkalmas lehet-e az életre?
A Galileo űrszonda közeli infravörös spektroszkópos mérései alapján arról már tudomást szereztünk, hogy vízjég, kénsavas hidrátok s különféle szulfát-sók előfordulnak a holdon, azonban a klorid-vegyületek, így a konyhasó nem mutathatók ki ezekkel a mérésekkel. Látni lehet viszont az alapján, amit a látható napfényből elnyel bizonyos hullámhossztartományokban, azonban a Galileo-n nem volt látható fény tartományban mérő spektroszkóp.
Egyes, az Europa bizonyos felszíni térségein kimutatott vegyületek nem a hold belsejéből származnak, nem a geológiai folyamatainak köszönhetően kerültek a felszínre, hanem a felszínt érő sugárzás hatására alakultak ki. Az Europa tengelyforgása azonos a keringési idejével, így mindig ugyanaz a fele „néz” előre a keringése során. A Jupiter erős mágneses tere és sugárzási öve miatt ez az előre néző oldal az, amelyet olyan energiatartományú sugárzás érhet, ami a különféle molekulák átalakításáért felelős, a másik oldala nem részesül e típusú sugárzásból.
Azonban az Europa káosz-felszínein (amelyeket a különösen összetöredezett, geológiailag fiatal jégkéreg alkot) nem jöhetnek létre a sugárzás hatására vegyületek, mivel ezek „sugárzás-árnyékban” vannak. Amiket tehát e helyeken látunk, az valóban a hold belsejéből származó anyag lehet.

A Hubble űrtávcső látható fényben végzett spektroszkópos megfigyelései vezettek az új eredményre, mivel eddig csupán az egyébként nagyon jól használható infravörös spektroszkópos vizsgálatok alapján igyekeztek a hold felszíni összetevőit megállapítani. A felszínen lévő sók kristályszerkezetében bekövetkező változásoknak köszönhetően e sók a látható fény hatására bizonyos színben jelennek meg. Laboratóriumi kísérletekkel már kiderítették, hogy a közönséges konyhasó, vagyis a nátrium-klorid az Europa felszínének megfelelő környezetben sárgának látszik, és azt is e kísérletekből tudjuk, hogy a sóréteg a mélyből eredő sóoldatból ki tud alakulni az Europa és a hozzá hasonló holdak jégfelszínén. A Hubble méréseiben a spektroszkópos vizsgálatok során a konyhasóra jellemző 450 nanométeres elnyelési tartomány ugyanazokon a helyszíneken volt a hold felszínén, ahol a sárga színű területek is, ezzel kétféle módon is megerősítést nyert a konyhasó jelenléte.

A konyhasó egyúttal azt is jelzi, hogy az Europa óceánfenekén hidrotermális folyamatok játszódnak le, ez pedig az eddig gondoltnál is érdekesebbé teszi a holdat.
Érdekesség, hogy a kutatást az elmúlt 20 év során már elvégezhették volna, mivel a Hubble adatai rendelkezésre álltak, azonban valamiért senkinek sem jutott eszébe eddig.

A kutatás eredménye a Science Advances folyóiratban látott napvilágot június 12-én, a teljes cikk itt olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)