A Taurida meteorraj őszi, ám nagy és komplex raj, többek közt van egy olyan összetevője, amelyik a Jupiter gravitációja hatására 7:2 rezonanciát mutat, és időnként belefutunk, ami a szokásosan is hosszú Taurida aktivitáson túl még jobban elnyújtja a raj időszakát. Egy 2017-es cikk a 2015-ös, megemelkedett Taurida aktivitás felmérése kapcsán.

Szintén a Taurida komplexumba tartozik két nyári, nappali raj, de az se kizárt, hogy számos további is rokonítható e komplexszel. A rajkomplexet a 2P/Encke üstököshöz kötik, feltehetőleg egy korábbi, 10-20 ezer éve lezajlott feldarabolódás hatására egy eredetileg több száz km-es üstökös alaposan elaprózódott, s a darabjai ma a Taurida meteoriodokként keringenek tovább, amellett, hogy maga az üstökös az Encke képében él. Egyes elméletek a Tunguz-eseményt is e komplexhez kötik, a meteoroidok közt számos, akár több száz méteres darab is lehet az eddigi számítások alapján, s a Föld néhány évente találkozik ezzel a nagy darabokat tartalmazó törmelékcsoporttal. Az ilyen találkozásokat a megnövekedett tűzgömb-aktivitás jelzi, s erre a legalaposabban feldolgozott adatokat a fenti cikk tartalmazza.
1975-ben a Hold találkozott a rezonáns rajjal, s ezt a felszínét elért meteoritok keltette rengések alapján az Apollo-k által telepített szeizmométerek is rögzítették. Az azóta eltelt idő aktivitása alapján a rezonáns raj 2032-ben ismét a Földdel találkozik majd, s ha a rajban valóban vannak akár több száz métert is elérő darabok, akkor ezt jó lenne addig még megtudni. Joggal merül fel a kérdés, hogy mekkora kockázatot jelentenek e nagy méretű törmelékek?

A rezonáns raj középpontja idén nyáron 9 millió kilométerre vonul el tőlünk, vagyis olyan távolságra, hogy már lehet rajta érdemleges megfigyelést végezni, ez lesz 1975 óta a legnagyobb közelség, s egyúttal az utolsó ilyen lehetőség a 2032-es randevú előtt. Egy kanadai csoport a június-augusztusi közelítés idejére igényelt 10 óra teleszkópidőt a hawaii Mauna Kea kanadai obszervatóriumának óriástávcsövén, s igyekeznek felmérni, ha sikerül, hogy mennyi a nagy méretű darab a rajban. Az észlelési határ kb. 100 méteres objektumot jelent, ha egyébként a Tauridák üstökös eredetű meteoroidjainak várható és szokásos albedóját, fényességét veszik alapul. A raj középpontja kb. 3 hónapon át vonul olyan közelségben, hogy lehetőséget ad a megfigyelésekre, a meteoroidok látszólagos égi mozgásán túl még a holdfázist is figyelembe kell venni a megfigyelések megtervezése során. Három időszakot vizsgáltak részletesebben a fentiek alapján, s olyan további tényezőket is beszámítottak a megfigyelés végleges időpontja kiszámításához, mint az, hogy az égbolton mely régióban jár majd a raj, például, amikor a Tejút központi régiója előtt vonul el, ahol a hatalmas csillagsűrűség miatt sokkal nehezebb észrevenni a halvány meteoroidokat. Abban is bíznak a kanadai kutatók, hogy más óriástávcsövekkel is tudnak majd egyéb kutatócsoportok megfigyeléseket végezni a tanulmányuk adatai alapján.
Az optimális időszak a számítások szerint július elején lesz, az 5-11. közti héten, így a kanadaiak ekkor szeretnék elvégezni a megfigyeléseket, a tervekről és a számításokról a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society közli majd a tanulmányt, amely online már olvasható.