Az Európai Űrügynökség HERA nevű szondája, amelynek indítását 2023-ra tervezik, egy igen apró kettős aszteroidát látogat majd meg, és 2026-ban érkezhet oda. A (65803) Didymos nevű (görögül iker a név jelentése) égitest kb. 780m átmérőjű, s a körülötte keringő még apróbb holdacskája (ennek a nem hivatalos beceneve Didymoon) alig 160 méteres.
A kettős aszteroidával a NASA-nak izgalmas tervei vannak, ugyanis pont a kis holdacskát szemelték ki az aszteroida-eltérítő kísérletük, a DART alanyául. A DART autó méretű járműve a holdacskának ütközve azt egy egészen picit fogja csak elmozdítani az anya-aszteroidája körüli pályáján, s ennek a pontos mérésével tudnak majd az „éles” aszteroida-eltérítéshez szükséges adatokat nyerni. A DART a tervek szerint 2022-ben hajtja végre majd az úttörő feladatát.

Videós összefoglaló a küldetésről:

A pályaváltozásokat 10% pontossággal lehet a Földről megmérni, a becsapódás részletesebb, geofizikai hatásainak vizsgálatához azonban szükséges az európai HERA szonda. A HERA két nanoműholdat is visz majd magával, amelyek egyike a tervek szerint le is száll majd.

A HERA a kísérlet utáni állapotot fogja felmérni és megfigyelni a Didymos holdacskáján, s ehhez ugyanazt az AFC nevű kamerarendszert viszi magával, amellyel a NASA Dawn szondája is dolgozott a Vesta és a Ceres körül. A német gyártású kamerából egy párt visz magával a HERA (az egyik tartalékként szolgál), s ez a kamera már bebizonyította kiválóságát a Dawn küldetése során. Az amerikai szondának csak ez az egy kamerája volt, nem használt külön navigációs kamerát, így a 11 évig tartó küldetésben végig rendkívül pontosan működő eszköz a lehető legjobb választás az új szonda számára.
Az AFC különböző szűrőkkel is felszerelt, így a megfigyelt égitestről számos hullámhossztartományban tud felvételeket készíteni, a Dawn esetében ez elősegítette a Ceres vagy a Vesta felszín-összetételének megállapítását is. A NASA számára legyártott kamerából egy tartalék példány maradt a német gyártók birtokában, illetve a kamerát felépítő optikai berendezésekből további tartalékok is rendelkezésre álltak, így ezekből még egy komplett rendszert össze tudtak állítani. A DLR és a Braunschweigi Egyetem által épített kamerákat az ESA ingyen megkapta a HERA küldetéséhez, s az egyik eszköz segítségével a szonda navigációs berendezését készítő spanyol GMV teszteli a műszert. A tesztben egy aszteroida-modellt „néz” a kamera, s ez alapján készíti el a spanyol cég a szondát irányító. a kamera által látott képek alapján működő vizuális navigációs szoftvert. Az eset érdekessége, hogy a csak 1996-ban felfedezett kettős aszteroidáról a kamerarendszer készítése idején a legjobb Hubble-fotók is csupán néhány pixelnyi fénypontok voltak. A kettős 2003-ban a Föld közelében járt, s ekkor az Arecibo-i radarral is sikerült megmérni, 15 méteres felbontású felvételek születtek róla. A HERA a kis holdacska pontos tömegét is megméri, részletes felszíntérképet készít, illetve az adatai alapján az égitest belső felépítéséről is információkat kapunk majd.

Mivel a vizsgálandó égitestek igen sötét felszínűek, a kamerának rendkívül érzékenynek kell lennie, s a felvételek készítéséhez szükséges expozíciós időket is nagyon precízen kell megtervezni. A tervezők egy olyan helyszínen találkoztak nemrégiben, amely egy, a Didymos és a holdacskája kettőséhez igen hasonló aszteroidapáros becsapódásának nyomát viseli magán. A németországi Nördlingen közelében kb. 14,8 millió éve egy, a becslések szerint 1,5km-es és 150 méteres átmérőjű tagokból álló kettős érte el a felszínt, a nagyobbik égitest 25 km átmérőjű, mára már erősen lepusztult krátert hagyott maga után.

Az ESA videóján a tervezett teszt-eltérítés:

A HERA az eredeti tervek szerint már a DART előtt megérkezett volna a Didymos rendszeréhez előzetes mérések céljából, azonban e méréseket azóta sikerült a távolból is elvégezni, így nem jelent problémát, hogy csak a becsapódásos kísérlet után néhány évvel kerül az aszteroidához majd.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)