A New Horizons űrszonda apránként érkező felvételei újabb nagy meglepetéssel szolgáltak a 2014 MU69, vagyis közismert nevén az Ultima Thule alakját illetően.
A legutóbbi, már megérkezett képek azt a látványt tárták fel, amelyet az űrszonda az égitest közeli elrepülését követően, visszanézve „látott”, kb. 10 perccel a legnagyobb közelségét követően.
Az első, korai felvételek alapján az égitestet két, többé-kevésbé gömbölyű darabból álló hóember alakúnak vélték, azonban az első fotók új vizsgálata és a friss „viszlát” felvételek alapján a két összetapadt darab távolról sem gömbölyű, sokkal inkább lapos! Az Ultima nevet kapott nagyobbik leginkább egy amerikai palacsintára hasonlít, a Thule nevű kisebbik pedig egy horpadt dióra emlékeztet. Az így készült új modell a cikk első ábrája, a kék, szaggatott vonal jelzi az eddigi ismereteink és a már megkapott felvételek alapján elképzelt alak bizonytalanságát. Mindennek ellenére az egyértelmű, hogy az égitest egészen másként fest, mint a korai felvételek alapján modellezték!

A közelség után készült felvételekből egy 14 képkockából álló animáció is készült, ezen az Ultima Thule egyik peremét megvilágító napfény, illetve az égitest körvonala által kitakart csillagos égbolt látható – ez utóbbi alapján vált lehetővé, hogy új elképzelés szülessen az égitest alakjáról. Mivel az égitesttől ekkor már közel 9.000 km-re járó szonda igen nagy sebességgel haladt és a látványt hosszabb záridővel kellett fotóznia a LORRI kamerának, ezért az Ultima Thule pereme kissé elmosott, de ezt a képek feldolgozása során digitálisan korrigálták a szakemberek.

A szonda a távolodása során más szögből látott rá az égitestre, így az ekkor készült fotók nemcsak kiegészítették a korábbi látvány alapján kapott elképzeléseket, hanem jelentősen meg is változtatták azt. A „viszlát” fotósorozat egyedi képeinél az Ultima Thule más és más csillagokat takart ki, s ezekből lehetett következtetni az alakra, amelyet az égitest napfényes peremének látványa jól kiegészített. Részint a földi vizsgálatok során készült, részint pedig a New Horizons közelítése idején rögzített felvételeket együttesen elemezve jutottak el a kutatók az újonnan elkészült modellhez. A modell és az Ultima Thule bevilágított pereme (sarlója, ha a Hold hasonló fázisú látványa alapján használt kifejezéssel élünk) meglepően jó azonosságot mutat, vagyis a modell illeszkedik a frissen érkezett felvételek adta látványhoz. Az új modell alapján is készült egy rövid videó.

Az átrepülés ideje alatt az égitest és az űrszonda közti szög, vagyis az, hogy miként lát rá az égitestre a szonda, persze korlátozza, hogy mennyi információt lehet az Ultima Thule alakjáról kinyerni, de a legelső elképzelést részben el kellett vetni. Az égitest nemcsak sokkal laposabb, mint a korlátozott információk alapján, első ránézésre véltük, hanem annál is sokkal laposabb, amilyennek eddig ismereteink alapján egyáltalán vártuk. Az is biztos, hogy a bolygókezdemények kialakulását, a korai Naprendszer viszonyait vizsgáló kutatók számára ez a felfedezés rengeteg izgalmas elméleti munkát ad majd.
A frissen feldolgozott fotók eredetijeit hamarosan közzé teszik a New Horizons nyers képeit bemutató oldalon is, minden hét péntekén kerülnek fel az azt megelőző 7 nap során hazaérkező újabb fotók. Az átrepülés során készült fotók rendkívül nagy része még nem érkezett haza a Földre, ezek hazasugárzásához még további hosszú hónapokra van szüksége a szondának.
Az új információk különösen izgalmassá teszik az Ultima Thule-t, hisz soha ezelőtt semmi hasonló égitestet sem láttunk még a Naprendszerben, így egyelőre merő talány, hogy miként alakulhatott ki ez a lapított forma.

Az új felvételekről és az ezek alapján született friss modellről a New Horizons irányító- és kutatócsoportja, a Johns Hopkins Applied Physics Laboratory és a Southwest Research Institute munkatársai számoltak be.

Az eredeti cikk angolul itt elérhető.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)