Van egy általános iskola a mi kis városunkban. Nem sok gyerek jár hozzánk, nincs 400 sem. Egy kétszintes épület a miénk, hatalmas udvarral és még nagyobb fákkal. Vannak nagyszerű pedagógusaink, akik néha erejükön felül is igyekeznek, hogy minél színvonalasabb legyen nálunk az oktatás és a tanórán kívüli elfoglaltságok minősége is. Minden megmozdulásuk mögött ott van, hogy elfogadják, megértik és szeretik a gyerekeket. Van pld többféle szakkörünk, tehetséggondozó programunk, angol kéttannyelvű oktatás első osztálytól kezdve.

Ez a Móricz.

És ebbe a jól bejáratott rendszerbe került bele új elemként az idén a sakkpalota, igaz, még „csak” integrálva.

És persze ősztől lett csillagászati szakkör is.

Most még alacsony létszámmal, de elindultunk.

Rendkívüli gyerekek járnak hozzám heti egy alkalommal, aki annyira érdeklődőek, tájékozottak…! Miattuk megéri kutakodni, vinni minden alkalomra az előadásokat, utána olvasni dolgoknak, növeszteni a Facebook csoport tartalmát.

Egy olyan közösség van kialakulóban, ami merőben más az iskolánkban. Mi, akik arról filozofálgatunk a folyosón, hogy hogyan lehetne, leszállni a Jupiter felszínére illetve hogyan juthatnánk be vagy ki élve a fekete lyukakból, na, az minden, csak nem megszokott.
De jó, hogy vannak nem hétköznapi tanulók, és jó, hogy a vezetőség adott alkalmat nekik is, hogy a tehetségüket kibontakoztassák ebben az irányban is.
Nekem meg főleg jó, mert hatalmas sikerélmény velük együtt összeülni.
Most még csak virtuálisan nézegetünk dolgokat, de valahol el kell kezdeni.

Például itt láttuk és regisztráltunk is a Marsrengések mérése-programra, ami nagyon érdekesnek tűnik.

Úgyhogy elkezdtük mi is bontogatni a szárnyainkat, és ugye határ a csillagos ég, mivel eppur si muove!

Bardóczné Kocsis Erzsébet