2018.02.17.

5000 nap, 5000 új lehetőség – ünnepel az Opportunity marsjáró

A történet 2003. július 7-én kezdődött, amikor Cape Canaveralról egy Delta-II Heavy hátán felemelkedett az Opportunity, majd jó fél évvel később, 2004. január 25-én sikeresen leszállt a Mars felszínén.

Az Opportunity-t hordozó Delta-II fellövése

 

A landolásnál az ernyős fékezést követően a rovert burkoló és zuhanás közben felfúvódó ballonok védték, a talajt elérve ezeken rugalmasan pattogott.

A rover nevét egy akkor 9 éves kislány, Sofi Collis adta, akit még 2 évesen, egy szibériai árvaházból fogadott örökbe amerikai családja (Sofi azóta 25 éves lett, s bár óvónői végzettsége van, egy szupermarketben dolgozik eladóként arizonai otthonában).

A 185 kg-os roveren a járműtől számítva 1,4m magas árbocán elhelyezkedő kamerákat emberi nézőpontúra tervezték, gyakorlatilag olyan képeket láthatunk a segítségükkel, mintha valóban a Mars felszínén álló ember figyelné a környezetet. Robotkarja 90 cm hosszú, 350 fokban forgatható, 3 „ízülete” van és szintén egy geológuséhoz mérhető tevékenységre képes, mikroszkóp, kétféle spektroszkóp és egy, a kőzetbe 4,5 cm széles, 0,5 cm mély lyukat mélyíteni képes csiszolófej található.

A rovernek 6, egyenként irányítható és saját motorral rendelkező kereke van, képes egy helyben megfordulni is. A felfüggesztését úgy készítették el hogy képes legyen egyensúlyban tartani a járművet akkor is, ha csak egyik oldala emelkedik a terepviszonyoknak megfelelően. Képes felborulás nélkül 45 fokos szögben is közlekedni, de az irányító szoftvere 30 fokos lejtőig engedi csak járni. A csúcssebessége 5 cm/s lehet, ám átlagosan csak 1 cm/s-mal halad, biztonsági okokból, a távot szakaszosan teszi meg, 10 másodperc járást követően 20 másodpercig áll és figyeli-méri a környezetet, majd a látottak alapján lép tovább a következő 10 másodperces gurulásra. A rover saját keréknyomáról készült felvételeken is láthatóak a járás-állás szakaszai.

A rover műszerei és fedélzeti számítógépe a jármű testében lévő hőszigetelt (aranyréteg és aerogél) dobozban foglalnak helyet, a doboz saját fűtéssel is rendelkezik, s a felesleges hő leadására is képes. A környezeti hőmérsékletben akár 130°C -os ingadozás is lehet, így a műszereknek ettől, és a marsi felszínt érő sugárzástól is jól védve kell üzemelniük.

A jármű irányítását 6 kamera segíti, ezek mellett 3, kimondottan a tudományos munkálatok célját szolgáló kamera működik. A rover elején és hátulján egy-egy kamerapár képes 3D-s fekete-fehér képeket készíteni a navigációs akadályok felmérésére, látószögük 120 fokos, és 3 méter távolságig látnak élesen. A rover árbocán is van egy navigációs kamerapár, szintén 3D képet alkot, 45 fokos látószöggel.

A szintén az árbocon lévő tudományos panorámakamera (360 fokban elfordítható) már színesben lát, szintén 3D-s képeket alkot. Az optikák előtt elhelyezett, palettán forgatható, 11 különböző hullámhosszú színszűrővel, valamint egy kétszínű napszűrővel rendelkezik. A színszűrők használatával a különféle összetételű kőzetek képét kontrasztosabban kiemelik a felvételek, ezzel érthetőbbé teszik a kutatók számára a látványt. A robotkar végén lévő mikroszkópkamera fekete-fehérben lát, a feladata a geológus kézi nagyítójával látható felbontású képnek megfelelő felvétel készítése, 0,1mm a legkisebb objektum, amit észlelni képes. A küldetés 400. napján a segítségével figyelték meg a híres „áfonyákat”, a néhány milliméteres golyócskákat a felszínen.

A rover napelemeinek csúcsteljesítménye teljes megvilágításban (ez nyáron napi 4 óra) óránként kb.140W, csupán a haladáshoz 100W szükséges, a küldetés kezdeti időszakában napi 900W-ot szolgáltattak a napelemei. A termelt energiát 2 db, egyenként 7 kg súlyú lítium-ion akkumulátor tárolja. Mind a megvilágítás szöge, időtartama, a légkör állapota, mind a panelek porborítása befolyásolja a teljesítményt. 2014. januárjában különösen vastag por ült a napelemeken, azonban szerencsére a szelek hamarosan letisztították, így márciusra már ragyogóan tiszta felülettel fogadták a napfényt és 70%-kal megugrott a teljesítményük is. A legutolsó nyilvános adat szerint 628W volt a napi teljesítménye a rover napelemeinek február 6-án (egy hónap alatt 100W-ot nőtt). Az idén nyárra előrejelzett globális porvihar, ha kialakul, újabb komoly megpróbáltatásoknak teszi majd ki a rover energiaellátó rendszerét.

A rekorder marsjáró 2018. február 16-án töltötte be az 5000. marsi napját, ezen idő alatt egy maratonfutás távját is jócskán meghaladó, 45,1 km-es utat tett meg, (a maraton „lefutása” 11 évet és 2 hónapot vett igénybe, a rover földi irányítói akkor maratoni távú váltófutással ünnepelték meg az eseményt). Az eredeti küldetésben 1km út megtételére tervezték a rovert!

Az eredetileg 90 naposra (92 földi nap) tervezett működése során globális porviharral, elakadással a Purgatórium nevű porágyban (ahonnan 5 heti megfeszített mérnöki munka eredményeként tudták kivarázsolni a rovert), mechanikai problémákkal, napfényben és energiában szegény téli időjárással, memóriazavarokkal és számos más kihívással küzdött meg sikeresen, köszönhetően a kiváló földi irányítóknak és a minden várakozást felülmúló technikai teljesítményének.

A napelemeire rakódó por mennyisége folyamatosan változott, a megvilágítási viszonyok évszakos változásaival együtt ezért a működését mindig az aktuálisan kinyerhető energiamennyiséghez idomítva tervezték az irányítók. Jelenleg épp a marsi tél vége felé járunk, a rover márciusban kap majd elég fényt a további komplex munkálatokhoz (A téli üzemmódról korábbi cikk).

Alig egy évvel megérkezése után (a 349. marsi napon) a rover a saját, külön landolt hőpajzsa közelében egy kb. kosárlabda méretű vasmeteoritot talált, ez lett a világon az első olyan meteorit, amelyet egy másik égitest felszínén fedeztünk fel. Érdekesség, hogy a Hőpajzs Kő (Heat Shield Rock) nevet kapott meteorit összetétele ugyanolyan, mint az arizonai Barringer-krátert létrehozó meteorité.

A rover további meteoritokkal is találkozott 5000 napja során, pl. a Block Island meteorit a legnagyobb, amit eddig a Marson felfedeztek, 60cm átmérőjű, ez szintén vasmeteorit. A talált számos meteorit vizsgálata alapján született tanulmányokban a bolygó múltjáról, a rendkívül hosszú ideje száraz és hideg klímájáról kaptunk információt (a marsi meteoritok négyszer lassabban kopnak a felszínen, mint a Földön a leglassabban kopó antarktisziak!)

Az útja során eredeti feladatainak megfelelően, a vizsgált kőzetekben több, egykori víz jelenlétére utaló nyomot talált: pl. nedves környezetben keletkezett hematit, kőzetrepedésen átszivárgó vízben lerakódott gipszréteg, semleges kémhatású vízből kirakódott agyagásványok.

A marsi időjárás eseményeit is figyelte, többek között neki is sikerült megörökítenie egy porforgatagot, de a szintén a szélnek köszönhetően kialakult homokdűnéket is megvizsgálta. Látott napfogyatkozást is, amelyben a Mars Phobos nevű holdja kúszott el a napkorong előtt.

A marsi napfogyatkozások kissé eltérnek a nálunk látottaktól, itt a két kis méretű hold csak részlegesen képes elfedni a napkorongot

Jelenleg a 3-4 milliárd éves Endeavour-kráter peremén, a Perseverance-völgy oldalán araszolgat, várva a magasabb napállásra, hogy az erózió vájta, s esetleg nedves környezetben keletkezett sziklaformációt alaposabban átvizsgálhassa.

Reméljük, még nagyon sok marsi napkeltét figyelhet meg ép műszerekkel az Opportunity!

A roverről egy 7,5 méteres, Hilda-típusú (a Nap-Jupiter rendszer L3-L4-L5 pontjai közelében keringő) aszteroidát is elneveztek 2004-ben: 39382 Opportunity a hivatalos neve.

Továbbá az összes eddigi felvételt ITT találjátok, esős napokra ajánlunk egy kis elfoglaltságot azok számára, aki szeretik a képfeldolgozást.

Fordította: Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: