A japán Hajabusza-1 űrszonda célpontja volt az 540 méteres Itokawa kisbolygó, ahonnan mintavételezés után 2010-ben vissza is tért a begyűjtött anyaggal. Japán kutatók elemzései alapján most jelent meg a kisbolygó múltjáról készült tanulmány, amelyből kiderül a krumpli alakú égitest kora és az elmúlt évmilliárdok során átélt eseményei. Az elemzések alapján közvetlen bizonyítást nyert az elmélet is, miszerint a kondrit típusú meteoritok kisbolygó eredetűek.

A szonda a kisbolygó felszínéről gyűjtött szemcséket, amelyek ásványtani, kőzettani, geokémiai és alaktani elemzése alapján az Itokawa ugyanolyan összetételű, mint az alacsony vas- és teljes fémtartalmú (LL) kondritok. E típus teszi ki a bolygónkra hulló meteoritok 8-9%-át.
A kisbolygó jelenlegi alakját annak köszönheti, hogy egy korábbi, egy legalább 20 km átmérőjű eredeti égitest egy katasztrofális ütközés során szétdarabolódott, majd ezen darabok némelyike állt egybe jóval később a mai „krumpli” alakot létrehozva. A részleteket a visszahozott minta urán-ólom vizsgálatai árulták el, e két elem a szemcsék foszfáttartalmú részecskéiben található, s az eltérő izotópjainak eltérő felezési ideje alapján pontosabb időrendiséget lehetett megállapítani. Az arányokból az derült ki, hogy az első hősokk a kisbolygót alkotó szemcséket 4,64 (+/-0,18) milliárd évvel ezelőtt érte, ez az égitest keletkezését jelzi, ekkor alakultak ki a vizsgált foszfáttartalmú kristályok.

A második hősokkot akkor szenvedte el az egykori nagyobb égitest, amikor egy katasztrofális hatású ütközés során 1,51 (+/- 0,85) milliárd éve feldarabolódott. Ezt a kort az urán-ólom izotópokon túl a kisbolygó felszínének más pontjáról gyűjtött minta szemcséin elvégzett argonizotópok független vizsgálata is megerősítette.

A szétdarabolódási esemény még akkor következett be, amikor az Itokawa őse a fő aszteroidaövben tartózkodott, ezt követően a Itokawa, illetve a feldarabolódás során keletkezett apró aszteroidák még sokáig „otthon” maradtak az aszteroidaövben, egy „családként” keringtek.
Az Itokawa forgásából készült becslések alapján a égitest mintegy 0,4-0,1 millió évvel ezelőtt hagyta el az aszteroidaövet, valószínűleg ekkor állt egybe a „krumpli” két részét kitevő fej és test, még az eredeti ős-aszteroida apró maradványaiból, s úgy vélik, hogy kb. 1 millió év múlva, ha addig fel nem őrlődik, a Földdel is ütközhet majd.

Érdekes módon ez a 1,5 milliárd éves kor sokkal fiatalabb annál, amit a legtöbb LL-kondrit meteorit vizsgálatából kaptak – ez utóbbiak kb. 4,2 milliárd éve szenvedték el a maguk hősokkját. Egyes kondritok, mint pl. a cseljabinszki meteorit azonban az Itokawa-hoz hasonló korú, kb. 1,5 milliárd éves hősokkról (vagyis ekkor elszenvedett kataklizmáról) tanúskodnak. További érdekes feltételezett összefüggés, hogy a cseljabinszki meteorit eredetének a Flora és Baptistina aszteroidacsaládot tartják, amelyekről annyit sejtenek, hogy 900 millió +/- 200 millió éve alakultak, s ez egészen szélső értékeket alapul véve akár hasonlíthat is az Itokawa 1,5 +/- 0,85 milliárd éves korára.

Az Itokawa felszínének életkorára is van adat, mégpedig a szemcséket érő kozmikus sugárzás neonizotóp-formáló hatása révén, erre 8 millió évet kaptak. Ez a kor azt jelenti, hogy a kisbolygó felszínén a jelenlegi szemcsék akkor foglalták el a mai helyüket, s azóta éri őket a kozmikus sugárzás.

A kutatási eredmény a Scientific Reports augusztus 7-i számában jelent meg, a teljes cikk olvasható.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)