A Cassini igen nagy sikerű küldetése során feltárult hold kérdések sokaságát veti fel, a Titán fizikája, kémiai összetétele és eddig megismert jelenségei alapján ideális célpont lesz a NASA következő bolygóközi missziója számára, amely 2026-ban indul, és 2034-ben érkezik meg.

A Titán olyasmi, mint a Föld lehetett az élet kialakulását megelőzően, így ennek analógjaként tekintenek rá a kutatók, a vizsgálata segítségével saját bolygónk múltjába láthatunk majd bele. A Titán a Naprendszer második legnagyobb holdja, még a Merkúrnál is nagyobb, s a légköre nitrogénben bővelkedő, hasonlóan a mi földi légkörünkhöz. Azonban a csapadék a Titán felszínére metán felhőkből hullik, s más, a légkörében kialakult szerves anyagok is a felszínre szállingózhatnak hószerű formában. A Titán felszínén a hőmérséklet -179°C, a légnyomás kb. másfélszer akkora, mint a földi.

A Dragonfly, vagyis Szitakötő névre keresztelt leszállóegység a sűrű légkört és kis gravitációt használja majd ki, több rotorja segítségével repked majd a felszín különböző pontjai közt. Az egyes helyeken az adott pont kémiai összetételét, főként a szerves anyagok jelenlétét méri majd fel, legfőképpen az élet építőköveire vonatkozó szempontok alapján. A 2,7 évesre tervezett alap küldetési időszak során számos különféle helyszínre repked majd el a Szitakötő. Felkeres majd szerves anyagokból felépült dűnéket, becsapódási kráter aljzatát, ahol feltehetően folyékony víz és komplex szerves anyagok létezhettek együttesen hosszú időn keresztül. A műszerei segítségével meghatározza, hogy mennyire előrehaladott kémiai reakciók folytak le az életet megelőző molekulák körében. Feltárja majd a légkör és a felszín tulajdonságait, s az esetleges felszín alatt lévő folyadékok, illetve esetleges óceán jelenlétét is kutatja. Ezeken felül a múltban esetleg létezett vagy létező élet nyomait is megvizsgálja majd.
A Dragonfly a Cassini 13 évnyi munkája során felhalmozott tudásunkon alapul, így olyan időszakot lehetett választani a leendő landoláshoz, amikor a hold időjárása nyugalmasabb lesz. Az első célpont, ahol majd landol a leszállóegység, az egyenlítői vidék Shangri-La nevet kapott dűnéi lesznek, ez hasonló ahhoz, amit a Földön például Namíbiában találhatunk, s sokszínű mintavételezésre, vizsgálatokra ad majd lehetőséget. Innen kb. 8 km távolságú utakat megtéve repül majd újabb helyszínekre a Dragonfly, minden leszálláskor vizsgálatokat végez, s így sokszínű földrajzi adottságú terepet tud majd sorozatban felmérni. A végcélja, mintegy 175 km megtételét követően a Selk becsapódási kráter lesz, ahol a jelen tudásunk alapján a víz és a szerves anyagok, az élet építőkövei együttesen fordultak egykor elő. A légi útjai során a Titán légkörének tulajdonságait is vizsgálja majd a Dragonfly.
A tervezett felszíni útja révén többet utazik majd a távoli holdon, mint az összes marsjáró együttesen megtett távolsága. Az eszköz energiaellátását a Curiosity marsjáróhoz hasonló rádióizotópos generátor biztosítja majd. Különböző elvű spektrométerekkel vizsgálja a talaj összetételét, meteorológiai mérőműszerei lesznek, és természetesen kamerával is felszerelik a járgányt, szeizmikus mérések segítségével a felszín alatti világba pillant majd bele.

A New Frontiers program részét képező küldetést a Johns Hopkins Egyetem azon részlege irányítja majd, amely például a New Horizons szonda működéséért is felel, tapasztalt szakembergárdát bíztak meg a feladattal.

Kapcsolódó angol nyelvű cikkek itt1 és itt2 érhetőek el.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)