2018.07.25.

12 új holddal bővült a Jupiter családja

A Jupiter már eddig is a Naprendszer legnagyobb összegű családi pótlékját kaphatta az eddig ismert holdjai után, egy friss bejelentés szerint a holdak száma 12 nemrégiben felfedezett holddal 79-re bővült.

A Carnegie Intézet csillagásza, Scott S. Sheppard igazi felfedező, rendkívüli mennyiségű hold, aszteroida, és a Naprendszer távoli régiójában keringő törpebolygó, üstökös felfedezése kötődik eddig is a nevéhez. A Jupiter-család neki és csapatának köszönhető bővülését kedden jelentette be a Carnegie Intézet.

A felfedezést a csapat Pluto-n túli esetleges nagyobb bolygó kutatása során szinte véletlenül tette: a Jupiter pont azon az égrészen volt, amelyet vizsgáltak, s így egyúttal arra is kiterjedhetett a felmérés, hogy esetleg megpillanthatnak-e eddig ismeretlen Jupiter-holdakat.
Az így felfedezett objektumokat azonban egy ideig figyelni kell és megfelelő pályaadatok ismeretében lehet csak azt igazolni, hogy valóban a Jupiter körül keringenek, ezért kb. egy évig tartott a folyamat a konkrét megpillantásuktól kezdve. Számos olyan hold is volt már, amelyeket a korábbi felfedezésüket követően elvesztettek szem elől, így mindenképp igazolni kell azt is, hogy az újonnan talált holdak nem ezen elveszettek valamelyikének ismételt felbukkanásai lehetnek. A hosszabb időn át figyelt keringésük segítségével ezek az adatok pontosíthatóak, a feltevéseket a nagyobb pályaszakasz megfigyelése igazolhatja csak.

A tucatnyi holdból 9 a bolygótól távol, retrográd, a Jupiter forgásirányával szemben mozgó holdak számát gyarapítja, s kb. 2 év alatt tesznek meg egy kört a bolygó körül. E távoli retrográd holdakat legalább 3 jól elkülönülő csoportba sorolják, s a kialakulásukat korábbi nagyobb égitestek (üstökös, aszteroida, másik hold) ütközése eredményének vélik a kutatók.
Két frissen felfedezett hold normál, prográd keringési irányú, s a Jupiterhez közelebb is helyezkedik el, egy olyan holdcsoport részei, amely valószínűleg egy korábbi nagyobb hold feldarabolódásával jött létre, ezek az új holdak alig egy év alatt körbejárják a bolygót.
A legizgalmasabb azonban a külön nevet is kapott holdacska, a Valetudo: az égitest valószínűleg a legkisebb „gyermek” a Jupiter-családban, alig egy km átmérőjű s másfél év alatt járja be Jupiter körüli útját. A különlegessége azonban a pályájában rejlik: keringésiránya prográd, azonban távolabb kering a többi prorgrád holdnál, gyakorlatilag a retrográdok közt száguld, azokkal szemben, s a pályája kilóg a többi prográd hold keringési síkjából is. A különös pálya miatt jó annak az esélye, hogy a Valetudo frontálisan ütközzön valamelyik retrográd holddal (ahogy az autópályán a menetiránnyal szemben haladó járműnek is).

Sheppard szerint valószínű, hogy a különböző holdcsoportok születésében hasonló folyamat lehetett a főszereplő: egy nagyobb, prográd keringési irányú hold ütközés során hozta létre a retrográd kis holdakat, a az ütközés során az égitestek feldarabolódtak s a darabok nagy része mára elporladt és eltűnt. A Valetudo egy ilyen egykori frontális karambol prográd résztvevőjének utolsó „túlélő” töredéke lehet. A hold a nevét a közismertebb görög Hygieia római megfelelője után kapta, Valetudo Jupiter dédunokája is volt.

Szemléltető videó a Jupiter most bejelentett új holdjainak keringéséről, pályájáról:

Fotók (animált mozgással) a Valetudo-ról ide kattintás után.

A 12 új holdból kettőt már tavaly igazoltak, így igazából „csak” 10 vadonatúj hold került most az adatbázisokba.

Az új felfedezések nemcsak érdekességek persze, a segítségükkel a Naprendszer korai időszakára pillanthatunk rá, s a Jupiter családjának kialakulására is, például az ütközésekből létrejött kis holdak puszta létezése is információt hordoz. A Jupiter „első generációs” holdjainak ütközése akkor zajlott le, amikor már nem volt a bolygó környezetében a Naprendszer születéséből visszamaradt por és gáz, különben ezek hatására az apró (1-3 km-es) töredékek rég a Jupiterbe zuhantak volna.

A holdakat a chilei, de USA által üzemeltetett teleszkóppal fedezték fel, a Cerro Tololo Inter-American 4 méteres, Blanco nevű, nemrégiben felújított és jobb felbontásra képessé vált műszerével. A felfedezések igazolásához szükséges további megfigyeléseket a Las Campanas Obszervatóium 6,5 méteres Magellan nevű műszerével, az arizonai Lowell Obszervatórium 4 méteres Discovery Channel nevű teleszkópjával, illetve a hawaii 8 méteres Subaru és Gemini teleszkópokkal, valamint a Hawaii Egyetem 2,2 méteres műszerével végezték el. A pályaszámításokat a NASA Jet Propulsion Laboratory szakembere ellenőrizte és igazolta.

Landy-Gyebnár Mónika
(További fordítások a szerzőtől facebookon:  Égen – Földön – Föld alatt)

Nincs még értékelés

Értékelés

About the Author: